Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/72623
|
Róma 2007
Kínai vendéglő Rómában? A világ egyik legsikeresebb exportterméke az olasz konyha: pizza, paszta, saláta, tenger gyümölcsei, bor. Vacsoránk színhelye mégis megél a nagy kínálatban: varietas delictat. Az étlap és az elkészítés módja is kicsit különbözik az általunk megszokott, közép-európai (magyar, osztrák) kínai vendéglőktől. Mondják, hogy az Európában felkínált ételek köszönő viszonyban sincsenek az otthoni kínai konyhával, se az alapanyagokat, se az ízeket tekintve. Vacsoránknál az étlap változatos, a kiszolgálás törzsvendégre szabott,az ételek kiválóak: megint jól teletömtük bendőnket.
(Egy kis kalózkodás? Azt persze mindenki tudja, hogy a világ legjobb kínai vendéglője Tamswegben áll. Minden vacsora után úgy kell kigurítani a telt hasú társaságot, nem lehet ellenállni az utolsó falatoknak sem. Így lehet az ember lokálpatrióta kínai vendéglő kategóriában is... Persze, ha a honosított sportolók által kiváltott nemzeti érzelmeket nézzük: ez a fiú-lány a mienk, mégha kissé ferdén vágott is a szeme. A brazilok focizni tudnak, a kanadaiak jéghokizni, a kínaiak pingpongozni, az oroszok birkózni, a bolgárok súlyt emelni, az osztrákok síelni... minek itt a hazai utánpótlást erőltetni? Úgyse lenne semmi esélyük a többi honosított tengerében.)
Harmadik napunk a Szent Péter dómmal kezdődik. Rutinosan a jó sorba állunk, fellihegünk (már aki liheg) a sok lépcsőn a kupolába, a liftpénzen majd később vehetünk egy pohár sört. A panoráma csodás, beleshetünk a pápai kertekbe, a város a többi szépségét nagyvárosi köddel rejtegeti. A sok sétáló, fecsegő, tülekedő turista zavarja a templomban az áhítatot, rövid kör után még benézünk a kincstárba.
Az Angyalvár kívülről komor falai hangulatos termeket rejtenek. A falfreskók több évezred maradványai, a berendezés utal a régebbi lakókra: több pápa választotta otthonának az épületet. Tíz méter magas fal köti össze a Szent Péter térrel: tetején "menekülő" út, Róma története során többször igénybe is vették a pápák.
A virágpiac, Giordano Bruno szobra alatt a délelőtti arcát mutatja: szinte minden megvehető, ruházat, könyvek, zöldség, mütyürök.
Délután Gery elkisér katakomba-túrára. Nagyon kevés sír maradt meg érintetlenül, majdnem kétezer év sokat rombolt a kegyhelyen. Mégis hatalmas élmény, kis ablakot nyit régmúlt korok mindennapjaira: milyen lehetett itt egy temetés, az elhunyt hozzátartozók sírjának meglátogatása? A falfestményeken a legősibb, első Mária- és Háromkirályok- ábrázolásban gyönyörködhetünk.
A lateráni templom keresztelő kápolnáját látogatjuk még, és a Szent Lépcsőt, megint sokan róják a fokokat térden állva, szeretteikért imádkozva.Jól esik a vacsora a családi pizzériában a hosszú nap után.
Utolsó óráink Rómában. Célunk a Viktor Emmánuel- emlékmű, az "írógép". Ha az ember egy kicsit közelebb megy hozzá, tetszetősebbé is válik az építmény. Illik a város két és fél ezer éves, zaklatott történelméhez, oldalt kilátást enged az ókori fórumokra, hátrafelé pedig átvezet a Santa Maria d'Aracoeli templomához és a Capitoleum felé, a szenátus épületéhez.
Lassan húzódunk a pályaudvar felé, a lengyel templomból éppen vasárnapi istentiszteletről jönnek ki. Az utcán kirakodóvásár, lengyel újságok, filmes CD-k, kolbász és otthoni pékáruk cserélnek gazdát. Még együnk valahol! A volt gettóba jutunk, a Marcellus színház oldalán, az Octavia kapu mellett. Beülni nincs kedvünk, de van gyorsétterem is: McKosher néven hamburgert, salátát, szalmakrumplit kínálnak.
Elrepült a néhány nap, máris búcsúzunk... A világ egyik legszebb városa, szerető és értő előadásban: köszönjük.
A pénzérmét bedobtuk a Trevi kútba, háttal állva, ahogy kell.
|
