Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/72623
|
2008-07-25
Ezek a gallok…
Bizony, ilyenkor, december elején alpesi völgyünkben már éjszakánként mínusz tizenöt fok is lehet. Veronika lányom épp mostanra időzítette ritka látogatásai egyikét: osztálytalálkozója lesz, a gimnáziumi társaság jön össze sokéves érettségi emlékezésre. Akkor, ugye, hozhatja Idefixet is? Kis, másfél kilós szőrcsomó, kutyának gondolja magát, pont úgy néz ki, mint Obelix ölebe a francia filmsorból. Közös tulajdon lányom barátjával, Dániellel. Minket nem igazán szeret, kutyalelkét tán megsértette valami, talán egyszer túl hosszan nevettünk rajta, vagy a mi négylábúnk, Gina volt túl nagy és tolakodó? Mindenesetre a néhány közös órát, amit Badacsonyban töltöttünk az ÚRNŐ nélkül, sikerült változatossá tennie: nem hallgat a szóra, nem hagyja magát befogni, nem mutat érdeklődést az élet kis örömei, kutyafalatok, kényeztetés, simogatás iránt.
Kutya a házban, Veronika el. Amíg zárva az ajtó, nem történhet baj. Igenám, de…
Kedves, rég látott rokon jelentkezik telefonon: itt állnak Tamswegben, a patak partján, de nem tudják, merre tovább, pedig fel kéne keresniük… Elétek megyek, aztán jöttök utánam. Mire hazaérünk, nyitom az ajtót, nem figyelek a szőrcsomóra: azonos lendülettel menekül a ház csapdájából, keresi Veronikát, az ismerős gazdát.
Futás utána! Ennél már volt jobb ötletünk is: megvadulva menekül aprósága. Gina megtalálná? Szaglászik, merre mehetett a kolléga, minket segít a pár centis hó láblenyomat-mintája. A nyom eltűnik az egyik szomszéd kerítése alatt. A kiskapu nyitható, így szokásos ez falusi életünkben. A kutyusnak híre-hamva sincs, nem vakkant, nem mozdul, pedig itt kéne lennie valahol. A gazdi nélkül semmi esélyünk, ide nekünk Veronikát! A szőrpamacs nem élné túl az éjszakát a mínusz fokokkal, pici bundájában…
Nagyjából tudom, hol lehetnek, lányom telefonja persze nem válaszol, hagyjon üzenetet. Itt kissé részeg csapat fogad, nem, itt biztos nem voltak, mondják, ott estélyi ruhás társaság, senki semmit se tud. Tán a kis teremben, a pince mellett? Ismerős arcok, persze, osztálytárs volt: lányom is megkerül. Most, azonnal? Persze, keressük!
Kezdjük a kályhától, itt futott ki, erre mehetett, nyílik megint a szomszéd kertkapu, sok torokból harsan a hívó szó: „Idefix!”. A nyugalmából megzavart szomszéd ház nem mozdul, nem gyullad fény a függöny mögött, tán másnap mesélik majd: megvadult, idegen csorda lepte el kertjüket, valamilyen pogány istenség nevét üvöltve, Idefix, vagy hogy is hívták, talán a terület régi urai, a gallok tértek vissza néhány percre? Letörtek néhány faágat, eltapostak néhány virághagymát, de utána szerencsére elhagyták a tervezett pogány szertartás helyszínét, elhúztak az erdő felé…
Lassan hideggé válik az este, a körömcipő, az autózáshoz felvett pulóver nem nyújt igazi melegséget. Hátha felfelé futott az erdőig, arra is sétáltunk délután. Vagy mégis a város felé? Jelentsük be a rendőrségen, hátha látta valaki! Dániel tudja már? Hívjuk fel! Nem történhet semmi, okos kutya az! -a gazda derűlátó.
Neki lett igaza: pár perc múlva csöng a mobiltelefon, és érkezik a feloldozó jelentés Karlától: Idefix renyhe ajtókaparászással jelezte, hazaért, és szeretne bemenni a melegbe. Gall csapatunk hazatér, a fehér szőrcsomó elégedetten vakkant kettőt: no, látjátok, mégis elintéztem, hogy visszajöjjön a gazdi.
|
