Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/72623
|
Békakirály
Az utolsó harminc méter, az igazán nehéz volt. Addig szépen kísértek a fenyők, majd a bozótos, az alpesi fű, a fahatárig semmi gondom se volt. A turistaút szépen követte a patak futását, a tehenek is csak a fejükkel követték a magányos vándort. De az utolsó harminc méteren, ott valahogy elveszett a jelzés, pedig az osztrákok olyan szép egységesen tartják, piros, fehér, nem mint a magyar sokszínű, sokjelű kavalkádja. Csak tehenek által használt lejtő, látszik néhány kicsúszott patanyom, négy lábon is nehéz lehetett közlekedni. És aztán... a mocsár. Hogy is lehet ilyesmi, ezernyolcszáz méteren lápos vidék? Hogy nem folyik le a víz a meredeken? A fűcsomók csak átmenetileg nyújtanak biztonságot bakancsomnak, mintha egy számítógépes játék süllyedő oszlopai lennének Szuper Máriónak, gyorsan másikat kell keresnem az eltűnő fogódzók helyett. Le ne járjon az időm... nem, itt más értékek számítanak. Megcsúszom, kezem a hideg, barátságtalan vízben landol, rajta marad az ősmocsár lenyomata. Gyorsan, tovább, az oszlopom megint süllyedni kezdett! Már csak tíz méter, már csak öt, fölérek a kis faházhoz, pallókat rakott a tulaj az átázott földre, kimenekülök a biztonságos alpesi rétre. Tíz méterre felettem nagyobb házacska, körülkerítve. Forrásvíz táplálja az itatót, mocsaras kezem megtisztul. A ház falán tábla kér, ne hagyjak szemetet a magasban, vigyem magammal vissza a völgybe.
Fa asztal padokkal, kilátás a tóra, mit is kívánhat többet az ember. Hátizsákomban lapul az üveg sör, sült kolbász, friss kenyér, mustár, kezem is tiszta már, mire várok még? Egy fotót még a tóról? Szemüveggel jobban látnám... az ingem felső zsebe üres, pedig oda raktam az okulárt, ne legyen koszos az izzadságomtól. Kiesett...
A kolbász és a sör várhat, vissza kell szereznem a mocsártól a szemüvegemet! Magamon felejtettem az új lencsés keretet, néhány hónapja váltottam a speciális üvegeket, cilinderes vagyok. Vissza az úton, erre jöhettem, persze, segítene, ha rajtam lenne az üveg... Minden zsombék nevet rajtam, no, újra itt az áldozatunk! Itt se, ott se, ez a nyom mintha nem tehéné lenne... A lefelé hajló nap fénye műanyag lencsén törik.
Koszos, büdös, de az enyém. Többet nem veszem le az orrnyergemről! Ha még világosban le akarok érni, indulni kellene lefelé...
Föntről jövet egyértelmű a turistajelzés, az első kanyarban húsz centis béka ugrik el a lábam elől. Mit is keres egy béka ebben a magasságban? Milyen szép, sütnivaló combja is lehetne...
Nem, most már tudom. Ő a békakirály, mutatta, betévedtél a birodalmamba, esetlenül elhagytad az értékedet, visszaadtam neked, most az egyszer. És ha megcsókolnálak?- kérdezem. -Fiúkkal nem csókolózom, ki tudja, mi sülne ki a dologból.
|
