Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/72623
|
Kroki
Kocsink már 10 éves lesz, bár eddig nem volt semmi baj vele, lassan le kellene cserélni. Nagyon elégedettek voltunk vele, Toyota Picnic, egyszer se voltunk úgy szervízben, hogy valami miatt korábban kellett volna menni, mint a 15 ezres előírt vizsgálat. Maradnánk kocsinál, típusnál is, de ezt időközben nem gyártják már. Valami más kéne, Toyota, magasított, hosszított, egyterű- úgy vagyunk vele, mint Őrkény lakáscsere-egypercese: Magyar Jakobinusok teri, második emeleti, szoba-konyhás, délre néző lakásomat cserélném Magyar Jakobinusok teri, második emeleti...
Akkor nézzünk új kocsit. Corolla Verso vagy Avensis hosszított. Most a hétvégére kapok egy Corolla Versot: csak a benzint kell fizetni, totál Casco, majd hétfőn visszahozom, ugye.
Így kaptam kocsit a fenekem alá, a hétvégén az osztályvezető ügyel, teljes a szabadság. Irány Klagenfurt! Lányom hatig dolgozik szombatonként, kicsit korábban érkezem. Dániel (lányom társa) éppen bútort szerel, komputer-asztal, állópolc, séf-szék. Az utóbbi kettővel semmi gond, de az asztal! Közben megérkező lányom gyűjtögeti a csavarokat-anyákat-kellentyűket, de valahogy nem stimmel az összeállítási segédleten megadott szám, persze kevesebb van mindenből. Nagy bútorláncban vásárolt termék, semmi utalás a származási országra (még a szokott általánosságot "készült az európai közösségben" se írták rá), de az egyik staniclin rajta áll: Stancowy 3- tehát a gondosságáról ismert lengyel ipar terméke.
Végül mégis sikerül összeeszkábálni, minden csavar megkerül- csak a megadott mennyiség volt pontatlan.
Este még keringünk egyet a városban, a meleg is elviselhető már. Együnk is valamit! Én, ha valahová utazom, igyekszem a helyi étkezési szokásokat követni: Sopszka saláta, csiga, tengeri szörny- mind kipróbálható. Itt is azt a fajta vendéglőt választottuk, amiből a legtöbb van Klagenfurtban: döner kebab a sarki töröknél (jugoszláv?). Kis séta, pohár bor, majd mivel Dániel háromkor kel (újságot hord másodállásban), haza aludni.
Nyolckor (túl) bőséges reggeli, hová menjünk utána? Friesach, kicsi város harminc kilométerre, nagyon szépen megőrzött belvárossal, középkori napok. Az újság és az internet szerint csak nap: tegnap. No, akkor kis kocsi-próba: fel közel 1000 méterre, a Wörthi-tó fölé. Hatvan méter magas betonszörny kilátótorony ágaskodik a domb tetején, zseniális körpanoráma egész Karinthiára, és fentről még az építmény csúnyasága se látszik. Ez a gyöngy és a kagyló paradoxona. Kinek jobb? Hát persze, hogy a kagylónak, mert ő a gyöngyöt látja, az meg csak a kagylóhéjat. (Persze bent sötét van, nem?)
Meleg lett közben, akkor menjünk egyet úszni. Insider-tipp Dánieltől: kis tavacska Villach mellett. Az egész csak 500x700 méteres, a part kavicsos (tán bányató volt?), de a kb. 200 vendégre két büfé (persze WC-vel, öltözőhelyiséggel). Mikor megérkezünk, kérdezi Dániel, hogy emlékszem-e a három hónappal korábbi esetre, amikor az egyik karinthiai tóban másfél méteres krokodilt láttak, keresték is napokig, de nem találták. Persze, olvastam. No, ez az a tó!
Átöltözünk, a víz vagy 27 fokos, közepén kis sziget, beúszunk Veronikával. Érdekes dolog úgy lubickolni, hogy a közben tán kissé megnőtt krokó is az eszedben jár...
A víz tökéletesen tiszta, harminc centis pisztrángok-keszegek úsznak mellettünk. Azt mondják, a Maldiv-szigeteken, bár rengeteg cápa él a tengerben, nem támad embert, mert annyi a hal, hogy nem erőlködnek a zsíros kosztért. Úgy tűnik, ez is egy dietetikailag művelt hüllő, minket se bántott.
|
