Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/72623
|
Kutyamarta vakbél
Kis kórházunkban van egy tornaterem is, napközben a baleseti betegek rehabilitációját szolgálja, de kedd esténként begurítjuk a pingpongasztalunkat, és küzdünk egy órát Andeasszal az irodáról. Harminc éves lesz, szülési sérült, spasztikus, jobb kéz, bal láb alig mozog, mégis kenyérkereső munkát végez, a szabadidejében meg sportolgat: alpesi síelésben és asztaliteniszben országos csökkent-képességű bajnokságokon többszörös érmes. Ma is épp a labdát püföltük, amikor kaparászást hallunk az ajtón, majd berobban Evelyn, egyik szülésznőnk. mögötte három nagyhasú fiatal nő.
-No, most mi van, nekünk most kezdődik itt a terhestornánk!
-Biztos, ha mondod. És mióta tartod itt a foglalkozást?
-Ez mindig is így volt.
-Ez érdekes, mi tizenöt éve játszunk itt fél öttől vagy fél hattól, és még sohase ütköztünk!
-Ja, a tornát eddig a városi teremben tartottuk, szerdánként este héttől, és a másik szülésznő, Marianna vezette.
Persze, támogassuk a jövendő nemzedéket, csendben kitóljuk az asztalunkat.
Szintén Evelyn hozta vagy egy éve tizennyolc éves nagylányát a kórházba. Otthon figyelgették, a férj baleseti sebész, állítólag dolgozott egy évet hasi sebészeten is. Engem a bent alvó kolléga hívott hajnalban, amikor beérkeztek.
-Mi van veletek?
-Nagyon fáj a hasa, már két napja, nagyon.
-Ez bizony egy érett vakbélgyulladás. Meg kell operálnunk, most hat óra van, ha minden követ megmozgatunk, fél nyolckor műthetnénk, de én azt javaslom, kezdjünk reggel nyolckor, amikor a friss csapat már itt van.
A vakbél persze már átfúródott, de szépen meg lehetett oldani a bajt.
Két nappal később keres Evelyn.
-Azért én nagyon mérges vagyok rád.
-Igen?
-Hát hogy ilyen sokat vártál a műtéttel.
Az ember ilyenkor elgondolkozik, hogy minden szomszédban lakó orvos kollégával és egészségügyi dolgozó nejével össze kell-e tegeződni.
Mit lehet tenni társaságban, ha nagyon elakad a beszélgetés? Hát persze, az állati történetek!
Néhány éve száz méterre tőlünk, a mező másik oldalán laktak. Néha össze is jártunk, időnként Karlának szabad volt vigyázni a gyerekekre, vagy elvinni bevásárolni a hölgyet.
Egy délután Evelyn meghívta Karlát kávéra-tortára. Akkoriban megvolt már Benji, fekete spánielünk.
-Tudod, ma már ez a második torta, amit sütök.
-Igen?
-Az elsőt kiraktam hűlni a kertbe. A szomszédnőm meg is kérdezte, nem akarom-e inkább lerakni a pincéjükbe, de végül csak kint maradt a tortalap. Mire kimentem húsz perc múlva, a tortának híre-hamva se volt. Átfutottam a szomszédhoz, adja már oda, kéne tovább készíteni, biztos mégis lerakta magához. "Nem", válaszolta, "de láttam egy fekete árnyat, amint éppen elragadta magával az egészet."
Benji kutyánk korábban érkezett a vendégségbe, mint erre számítani lehetett volna.
|
