Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/72623
|
Sírásók
Kolléganőm, ma negyvenes évei derekán, tizennégy éve menekült el a jugoszláv háborúból. Szülővárosa Boszniában, ahova az egyetem után visszatért dolgozni is, a Republika Srbska, a boszniai szerb államocska része lett. Ő maga horvát, elege lett a lövöldözésből. Hátrahagyta szüleit, az édesanyja tíz éve halt meg, édesapja másfél éve, váratlanul, szívinfarktusban. Valahogy még bejutott hozzá a kórházba, elbúcsúzott tőle. A temetés szervezésére magára maradt, Németországba szakadt testvére csak később érkezett.
A városi keresztény temető domboldalon áll, erdő mellett. A háború hátrahagyta nyomait a temetőn is, rendezetlenül állnak a sírok, keresztben, hosszában, jeltelenül is. Nehezen kap az emberfia helyet is, végülis csak került egy sírhely. Meg is kell nézni, nem foglalt-e már, ki tudja, a nyilvántartás mennyire időszerű. A parcellát a térkép alapján megtalálta, a szomszéd sírok nevei alapján azonosítani is tudta a helyet, persze nincs semmilyen utalás a temetőben a térkép koordinátáira. A sírhely üres.
Temetés délben, novemberi korán sötétedés, legyen még idő közösen elbúcsúzni, egy pohár bor, tál étel mellett, a talajt korai hó borítja. A hívásra meglepően sokan válaszoltak, vagy százan, rokonok, barátok, ismerősök érkeznek lassan a kisvárosba.
Tíz órakor, délelőtt telefonhívás: baj van. A kijelölt helyen koporsót talált az ásó, lehet, hogy csak a fejfát sodorta le a háború vihara, lehet, hogy a rokonok engedély nélkül helyezték föld alá az elhunytat.
Másik sírhely? Ott a régi személyes telefonjegyzék, valahogy a korábbi ismeretségek révén akad még egy hely. Már csak egy óra a temetésig... halasszuk holnapra, ma már nem lehet kiásni a sírt, agyagos a föld, be is fagyott kicsit...
Mi lesz a rokonsággal? Ennyi szálláshely az egész városban nincs talán. Hat sírásó, ragadják meg az ásó végét, veselkedjenek neki, majd addig húzzuk az időt.
A pap tudja, egy unokatestvér tudja. Hosszan tart a mise, előkerülnek ismeretlen emlékek is, hosszú a búcsúbeszéd. Egyszer mégis véget ér a búcsúmise. Akkor álljunk be szépen, sorba, azt a koszorút ne ide, hanem oda, te, légy szíves, állj a Goran mellé, jajj, de nehéz veletek- segít az unokatestvér, időt húzni. Az egyik sírásó fia a hírnök, még húsz perc, már csak tíz- indulhattok.
A halotti tort vendéglőben tartják, a pap mellett meghívatnak a sírásók is, mégha nem is elég ünnepies a ruházatuk. Jófajta sligovica pótolja a sietős munka folyadékveszteségét.
|
