Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/72623
|
A hóhért akasztják
Ugye, 50 éves korban kellene elvégeztetni az első vastagbéltükrözést. A legtöbb daganat polipból alakul, ennek meg vagy 5 évre van szüksége, hogy centisből veszélyessé váljon. Tehát ha valakit először élete derekán, majd 5 évente tükröznek, a vastagbélrák kockázata a hetedére csökken.
Ha megnézitek adatlapomat, bizony, már elmúltam ötven. Valahogy mégis nehezen szántam magam rá... Naponta több ilyen vizsgálatot végzek, előtte persze a betegek félnek, bizonytalanok, megpróbálom nyugtatgatni őket, tíz éve is más volt minden, sokat fejlődött a műszer, meg a gyógyszeres nyugtatás lehetősége is. Szeretjük felvenni a betegeinket erre a vizsgálatra a kórházba, mert ilyenkor jobban szokott sikerülni az előkészítés, egyébként nem látunk semmit, az egész vizsgálatot a cica is ellophatná, fölösleges.
Főnökömet kérem meg, legyen olyan kedves, tükrözzön meg, a rendelését ajánlja, végezzük ott a vizsgálatot. Megkapom a hashajtót, meg a használati utasítást, mit szabad, mit nem. Fixáljuk a vizsgálat időpontját is, augusztus 17, akkor jönnek vissza a szabiról.
Igen, de.... előző napra bevállaltam egy mentős ügyeletet. Lemondani, nyári szabadságos időben... nem vagyok én olyan.
Két liter vasárnap, két liter hétfőn, a hashajtó könyörtelen, a vasárnappal szerencsém van, délután nem visznek "kirándulni" a mentőktől, bizony, két órán keresztül nem árt WC közelében lenni. Úgy érzem magam, mint egy nagy színező torony, fent bemegy fehéren, alul kijön fél óra múlva, de már barnásan.
Itt a reggel, ma már csak a kórházban vagyok telefonos (az asszisztens eltávozott szabira hajnalban). Átveszem az osztályt, főnököm is szabadságon, nyolckor lelép. Két műtét, néhány gyomortükrözés, sok ambuláns beteg, az osztály csak félig telt, szerencsére. Most mondjam azt, hogy nekem is nagyon kell...
Mára már csak két liter hashajtó folyadék maradt. Délben haza, még szerencse, hogy kocsival jöttem. Fiam nem éhes (nagyon), kap egy kis fagyasztott borsófőzeléket, nekem meg úgyse szabad.
Háromkor van találkánk a csővel, a séf kicsit fontoskodik, ultrahangoskodik, de csak jó hírei vannak, akkor meg miért ne? Ide feküdjek, a képernyőt nem látom, háttal vagyok, de egyébként is... Megszúrja a kézfejem, kérésemre csak hármat ad az ötből (Dormicum), mire felébredek, egyedül fekszem már az asztalon. Mégis igaz, amit a betegeimnek mondok? A hóhért akasztják, az orvost vizsgálják, semmire se emlékszem, lehet, hogy szentségeltem valamit, remélem, magyarul, azt itt senki se érti, de ez se számít. Mikor kezdjük már, doktor úr?- ez a leggyakoribb kérdés nálam is a vizsgálat után.
Még leülünk egymással szemben, igen, teljes volt a vizsgálat, minden rendben, ugye, nem vezethetek autót még két órát.
Visszasétálok a kórházba, zárójelentést írok, holnapi műtétest tájékoztatok, mi várja. Lehet, hogy kéne lágyéksérvműtétet is csináltatnom, tán még jobban vezetném a beszélgetést.
|
