Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/65496
|
2005. május 10.
Basszus, már arra sincs időm napok óta, hogy írjak a naplómba... Televan a hócipőm! Tegnap is K-ra szar napom volt, de a mai is valami csúcs. Tegnap fonológiából vágtak meg, ma kiderült, hogy nem lett meg a nyelvészet gyakjegyem, nameg a leíró egy rakat szar volt. Szemetebb kérdéseket szerintem lehet, hogy nem is tudott volna feltenni... Ki voltam akadva, nem tudom, hogyan lesz meg az UV... Mr Moustache mostanában tök aranyos, bár ő eddig is aranyos volt velem. Kicsit depis hangulatban vok, valahogy össze kéne kapnom magam, mielőtt túl sok UV-m lesz. Csütörtökre kéne tanulnom nyelvészetre, szerintem akkor akar javíttatni, vagy mit tudom én... Jövő héten szövegfelismerés, szerintem esélytelen. Holnap szintén irodalom, a kistököm kivan már... Nem tudtam megszerezni magyarul a Shakespeare összest, úgyhogy kénytelen leszek elolvasni angolul. Ja, és holnap a K-nál beszámolózok a demokratákból... Érdekes lesz, mert eddig még semmit nem olvastam rá...
Mi lesz velem, mi lesz velem?
Mi lesz veled, Emberke?
Álmok, vágyak, nagy csodák,
Szép remények nyomdokán...
Hát csak álmodj tovább!
Kitty és Francis integet nekem...
Hajjaj, ez már a vég, ha ilyeneket irogatok! Pedig még el sem kezdődött a vizsgaidőszak, de máris nyasgem-hangulatban vagyok. Szerintem ma este reszkessenek a többiek, tegnap is majdnem megtéptem a Juditot.
Mikor az uccán szembejött a kedves...
Ő ott állt, batyuját szorongatva lépdelt megette, s közben torkában dobogott a szíve, ahogy a szavát leste.
Álruhában volt, nem saját maga volt. Érezte, hogy nem ő az.
És a másik nem vett róla tudomást.
Erőtlen, görcsös kapaszkodással fonódott bele emlékébe egy embernek, akit ő már nem ismert.
S ellépdelt mellette.
Már megint olyan fájdalmasan érint az emléke... Tök gáz. De pont rá nem lenne szabad most gondolnom. És nem is fogok. Punktum!!!
És keresztülsétáltak a hídon. Fogták egymás kezét, egymás mellett mentek. És nem szégyellték. S ahogy a kis patak csordogált alattuk, lágyan ennyit mondott: "Te még nem tudsz igazán szeretni..."
S ahogy továbbmentek, ismét már csak ő kapaszkodott belé görcsös-erőtlenül, hogy mikor felébredt, még akkor is sajgott a karja.
|
