Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/65496
|
2005. június 9.
Szinte égek belülről. Emészt valami, amit nem tudok megmagyarázni, de talán nem is akarok. Fáj. Túl sok minden fáj mostanában, amikkel nem tudok megbírkózni.
Tegnap mikor megtudtam, hogy elmegy, akkora ürességet éreztem, és annyira rosszul esett... Tudtam, hogy előbb-utóbb be fog következni, de inkább utóbb... Tegnap délután tök véletlenül találkoztam vele, már messziről kiabált nekem meg mosolygott. És nem is tudom, hányszor mondta el, hogy mennyire örül, hogy lát... Hát, én is örültem neki. Mint mindig. Őt kedveltem legjobban közük, hozzá mertem volna egyedül odamenni, ha valami problémám lett volna. Jajj, tök úgy beszélek róla, mintha meghalt volna, vagy mit tudom én. De tényleg szarul érzem magam miatta. Tök aranyos volt, láttam, hogy Ő is tökre sajnálja. Remélem, csak fél évre megy el!
Tegnap délután megint különösen szar passzban voltam, kicsit itattam az egereket is. Ilyen sem volt mostanában. Az Orsi azt sem tudta, hogyan kaparjon össze, pedig előtte azért próbáltam tartani magam. Annyira balfasz voltam tegnap... Elfelejtettem jelentkezni nyelvészet szigorlatra. Normális az ilyen?,,, Tetejébe megírtuk az elcseszett irodalmat. A nyakamat mertem volna rá tenni hogy kasza lesz, de aztán meglett valahogy...
Azt hiszem, a Bilkei lesz az új konzulensem, még őt kedvelem legjobban a tanszéken. De még úgyis meggondolom. Max. a Katona. Ha egyik sem vállal, akkor meg nem írok szakdogát, és kész... :-((((
Az Orsi ma a Szunyival talizik, biztos ami biztos, adtam neki egy gumit...
Most is tök gázul érzem magam, pedig azt hittem, hogy mára egy kicsit összeszedem magam. Most csinálok valami értelmeset (a nyelvészet szigorlat helyett...), aztán megyek, szerzek kaját, majd pedig szépen nekiállok irodalmat tanulni, és senki és semmi nem fog meggátolni benne, hogy holnap meglegyen az az elcseszett vizsgát. A Katát körbetekerem szigetelőszalaggal, a szájába meg belenyomom az alvós zsepijét... :)))) Asszem, anyukámnak nem kéne írnom ilyen állapotban...
Repülj, szállj magasra! Vissza se nézz, ne törődj semmivel és senkivel! Felejts el mindent és mindenkit, s repülj a messzeségbe! Az emlékük úgyis elkísér, de már csak távoli homály veszi őket körül, s keverednek az arcok, a hangok, a színek, az érzelmek...
Felejts el mindent...
Jó lesz...
|
