Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/65496
|
2005. május 25.
Hát megtörtént. A lelked újra szárnyal, csak nézelődsz boldogan a verőfényes napsütésben, ahogy lágyan sodor a szellő a fák, hegyek, kis patakok felett... S érzed, hogy halhatatlan vagy. Tudod, hogy valami célja van veled, s hogy ezt a célt már senki el nem veheti tőled, mert be kell következnie. Ő vigyáz rád.
Lehunyod szemeid, s egy kicsit talán még szédülsz is. Olyan furcsa, hogy még mindig nem hiszed el. De tudod, hogy igaz, mert igaznak kell lennie!
És már úgy érzed, te más vagy, neked sikerülnie kell, s hiába szálltál rossz vonatra, a jegyed nem oda szól. S hiába nincs a kalauz, aki megmondja, hova is kell menned - Te tudod, hogy merre visz az utad, s tudod, hogy ez így a helyes.
S ha lelőnek is? Tudod, hogy nem halhatsz meg. Ha minden éjszaka, ha akár éjjelente többször is, s aztán csuromvizesen, verdeső szívvel ébredsz, akkor is tudod utána, hogy nem törhetnek meg. Lehet, hogy a tested meggyötrik, de a lelked úgysem tudják elpusztítani.
Tudod, hogy sikerülni fog.
Mert célja van veled.
Egy kicsit megnyugodtam, elég jól telik ez a mai nap, bár idegeskedtem reggel rendesen.
Megírtuk reggel a DöGöt, hát egy kicsit el voltam keseredve, amikor beadtam. Hiába voltak majdnem ugyanolyan feladatok, volt egy olyan pillanat, hogy akármit rakhattak volna elém, akkor sem értem meg, hogy mit olvasok, vagy mit kell írnom. Szerencsére csak pár másodpercig tartott a rövidzárlat, aztán minden oké lett.
De Állatira úgy érzetem, hogy nem fog sikerülni ez a fosadék.
A Judy rögtön kijavította. Hát amikor bementem az irodájába, és megláttam, hogy 23,5 pont, kicsit megállt bennem az ütő... aztán a végén kiderült, hogy 46 pontos.... :DDDDD
Hát ilyen mákom sem volt mostanában (csak egy félévvel ezelőtt, ugyancsak DöGből...)
Régen kaptam ilyen lebaszásadagot, de most még ez sem érdekelt. Tökre lecseszett, hogy olyan randán írok, mint a fene.
Ja, meg aszongya (ezen majd beszartam a röhögéstől), hogy a Foki mesélte neki, hogy múltkor úgy javította az egyik dolgozatomat, hogy rajta volt az olvasószemüvege, plusz még nagyító! Aszongya, akkor kiröhögte, de aztán most amikor javította, megint alig bírta elolvasni... Hát ez állati volt...
A Síkság II.-nek azért annyira nem vált be a magolós technika, mert csak egy hármast tudott összehozni... Balfék. Most már tényleg kezdem sajnálni. Hogy valaki ennyire sík legyen, az már gáz...
Holnap szigorlat... Ez érdekes lesz, mert tök semmi tudással oda fogok menni. Na mindegy, megmondtam már, hogy a főigazgatóit erre tartalékolom.
Anyukámnak meg kell írnom, hogy sikerült ez a baszomság, biztos örülni fog. Csak ez a szar szigorlat is sikerüljön.
'I will never forget the days of my youth. When the waves rippled between my toes, taking the pink and silver grains of sand back out to the depths of the sea. There was a peace then; an indescribable feeling of imortality in the eb and flow of the tide, and the seemingly endless streatch of beach and sky. Now as I gaze out upon those same sparkling waters, I realize that youth is never left behind, but is carried always, gently, in the heart.'
:)
|
