Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/65496
|
A Perfect Day, 2005. 05. 11.
Egyedül sétált, nesztelenül ballagott a tavaszi erdő kis ösvényén, szívén megannyi sajgó sebbel.
A fakereszthez érve ismét előtört belőle az az érzés.
Közel hajolt hozzá, hogy érezhesse az illatát. A nyár illata párolgott belőle, sok-sok év elmúlt nyarainak emléke, amikor még nem volt egyedül, kacagtak a fák, énekeltek a madarak, s lágyan suttogott kéjes közelségben a szellő.
Lágyan a kereszt kemény fájához simult, apró szálkákat érzett simogató keze.
Akkor még nem voltak szálkák.
Egyedül támolygott a széles téren, zöld fűcsomókba és kisebb kövekbe botolva. Mellette sörösüvegek, papírpoharak hevertek szerte, kiégett cigerattacsikkekkel.
Hangtalanul cipelte kezében a keresztet, mely keskeny mélyedést hagyott maga után a földben, ahogy erőtlen karjai már nem bírták magasabbra emelni.
És a többiek csak nézték.
Azt hitte, elbújhat, de mindenki tudta, hogy ki ő. És csak gúnyosan nézték.
A kereszt azóta is a vállán pihen, majd belerokkan.
Fáj ez a kereszt.
Szagolja a keresztet, erőtlenül összegörnyed ahogy rádöbben, hogy már csak a fa korhadó szagát érzi, az egykori nyár már rég elmúlt.
S ahogy végigbaktat a városon, egészen hazáig, mindenki megbámulja a vállán a kereszten.
Csak összesúgnak mögötte és a fejüket csóválják.
Most is itt nyomja a vállam, egyszer még összeroppanok.
Na, megérkeztem...
A mai napom ismét remekre sikeredett. Tegnap éjjel úgy rámjött a depi, hogy még azt a szar Shakespeare-t sem voltam képes elolvasni.
A nap tetőpontja a beszámolóm volt a Demokratákból. Ha három mondatot mondtam, lehet, hogy sokat mondok most... Szegény tökre erőlködött, hogy valamit kiszedjen belőlem, dehát lövésem sem volt. Most meg kurvára bánt.
A Juditék meg azzal fognak most baszogatni, hogy hogy a fenébe rántott meg, amikor még el is olvastam délután. Ja, négyesnél rosszabb jegyet senki nem kapott. Hát, no comment.
Egy-kettő... Számolom ráncaid, számolom én, akár az együtt eltöltött éveket, de csalfán mosolyogsz reám - mosolyogsz Te még! - s akár arcodról a ráncok, úgy tűnnek el az évek.
Bárcsak már itt tartanánk...
Azért történtek ma jó dolgok is. A Heni lezárt ma kettesre language practice-ből. Örültem. Volt, akit megvágott. Egyébként azt álmodtam, hogy az Anettel együtt megbuktatott, úgyhogy most éreztem, hogy az ellenkezője fog bejönni. Úgy is lett.
Irodalmon megírtuk a zh-t. Hát, 5 kérdésből 2-höz lövésem sem volt, de most olyan állapotban vagyok, hogy kurvára nem érdekel, ha UV-znom kell. Írtam egyébként több mint egy oldalt a semmiről. Ha jó fej és észreveszi, hogy egyébként elolvastam őket és írtam valamennyi értelmeset is, akkor talán megadja a kettest.
Ja, a nap csúcspontja: ötös lett a szociolingvisztikám!!!
Hát azt hittem, dobok egy hátast, amikor megláttam.
Nem tudom, írtam-e, de nagyon durva volt a zh. A Timike jött be.
Hát, amikor belépett a terembe, mindenkinek lefagyott a vigyor az arcáról. De ő aztán vigyorgott!
Nameg a kellemes beszólásai! Szinte moccani sem lehetett, mert már ott termett. Puskázásról szó sem lehetett, úgyhogy csak IQ-ból nyomtam a dolgokat.
Hogy a francba adott erre ötöst?
Szerintem el sem olvasta, csak azt látta, hogy mindent teleírtam...
Csak ült vele szembe. Keze az ölében, idegesen babrált az ujjaival. Nem mondott semmit, a szeme villogása jelezte csak a másiknak, hogy mennyire ideges.
Tudta, hogy minden el van veszve - borzalmasan szégyellte magát, hogy pont előtte történik ez meg, akit annyira kedvelt. És utána mindenki meg fogja kérdezni, mi történt.
Dealer nagymama.
A másik csak mondja, ő néha bólogat, de csak néz maga elé. Nem akarja tovább. Engedje már el!
A címlapon egy női comb.
Próbál segíteni. Néha idegesen babrál valamin, megnézi, mennyi az idő.
S végre elengedi.
Mit mondhatna még neki? Semmi értelme.
Kurtán hátat fordít neki, néhány rövid mondatot még odacsap, aztán elköszön.
S ő összetörten csukja be maga után az ajtót. A könnyei folytogatják, de hősiesen összeszorítja a száját és elindul.
Miért lett dealer?
Nehéz a szíve, fáj a feje és korog a gyomra.
Elindul haza, de tudja, hogy otthon várja a még rosszabb.
De hazamegy.
|
