Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

áDy - I have lot of deamons...where is my angel? naplója


KisKakas [2829 AL], gazdája áDy - I have lot of deamons...where is my angel?
A nagy találkozás

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/2829
A nagy találkozás

Tegnap találkoztam életem értelmével és fantasztikusan éreztük magunkat, mindaddig, amíg el nem indultunk feléjük és rá nem kérdeztem, hogy mégis mi lesz ezek után -hja egyébként lehet, hogy én nem akartam megcsókolni (mivel pasija van), de amint lehetőség akadt rá, ő bizony élt vele...nagyon jó volt újra érezni azt a bizsergést- ekkor elmondta, hogy nem hallgathat mindig a szívére...ezek után részemről apadt a kommunikáció és nagyon letörtem, mert nem értettem, hogy akkor miért szeret engem?Miért engem csókol?Miért engem akar?
Hazakísértem, beszélgettünk és ölelkeztünk egy darabig (gondoltam: Mi van, ha megint sokáig nem látom?), elbúcsúztam...búcsúzáskor megkértem, hogy próbáljon elfelejteni...majd rettenetesen fájó szívvel indultam vissza a villamoshoz...szerencsére a villamos az orrom előtt ment el, úgyhogy vártam kb. 10 percet, míg jött a másik...közben gondolkoztam és törtem a búrám, hogy ugyan mennyire szeretem én őt...és ha csak így hagyom, akkor mennyit érezhet a szeretetemből?

Miután hagytam elmenni a második villamost is, eszeveszetten rohantam vissza hozzá és közben a kaputelefonon gondolkoztam (mivel, hogy most az anyujánál volt és neki meg nem tudom a vezetéknevét, de azt mondta odafelé, hogy a kaputelefonra "Bodrogi" van kiírva...nem tudom, miért emlékeztem én Baloghra)...visszaértem és szakadt az eső, de engem az sem érdekelt, ha tüdőgyulladást kapok...csöngettem, felhívtam (és persze megint nem volt zsé a kártyámon), csöngettem, hívtam, amíg aztán egyszercsak felgyulladt a lépcsőházban a villany...már kinn, a zuhogó esőben éreztem az illatát és akkor megláttam...elfogott az az érzés, hogy évek óta nem láttam, holott alig negyed órával azelőtt búcsúztunk el...

Szemében egyszerre láttam az irántam érzett lángoló szerelmét és a meglepettséget, hogy visszajöttem...
Könnyes szemekkel rebegtem neki, hogy nem akarom, hogy elfelejtsen és elveszíteni sem akarom...csak őt akarom.Ekkor átölelt és olyan erősen szorított magához, mintha el akarnék szökni...megkérdeztem tőle, hogy miért nem hallgathat a szívére.
Teljesen megértettem azt, amit felelt és bár nagyon fájt, azért örültem neki, hogy megmondta az igazat.
Egy órát voltunk a lépcsőházban és még utána is nagyon nehezen akart elengedni, de mindkettőnknek mennie kellett...nagyon sokat beszélgettünk, főleg a múltról, rengeteg kedves közös emléket felidéztünk és úgy éreztem rajta és persze magamon is, mintha azt a sok elmulasztott szeretetet most egyszerre kiadtuk volna egymásnak...

Mindent egybe vetve:Kosarat kaptam, de ugyanakkor kaptam tőle egy olyan napot, ami egy másodpercnek tűnt, de hat hónapja először kívánom, hogy tartott volna egy örökkévalóságig!

Mint azt már megmondtam korábban is:

"Hát én nem látom esélyét se, hogy több legyen köztünk, mint barátság és vágyakozó szerelem, ami talán sohasem huny ki, de azért köszi, hogy drukkolsz."

Ma reggel mosolyogva ébredtem és nem tudtam másra gondolni...tudom, hogy nem sokáig maradok az, de most boldog vagyok.



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat