Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/12617
|
2005. január 20.
A napló.
Hát ezen már vekengtem egy adagot, hogy ki olvassa, kinek készül, meg minek van. Jutottam is sok elhatározásra pl, de ismételjen a gyík.
Másokat reklámozni viszont azt hiszem nem okos dolog. Cél dereng a céltalanságban és ez lehet, hogy zavarba hoz másokat, de lehet, hogy csak idegesít és valójában fogalmam sincs, de azt hiszem nem adja ki magát jól. Sebaj - ez sem szokásom, nem is veszem fel. Illetve persze szokásaim ilyen téren talán nincsenek is, hacsaknem annyi, hogy. Vagy nem tom.
Az igazat megvallva bármekkora örömmel olvasom más meséléseit a napi történtekről, magam valahogy nem szoktam arról írni. Azon dolgok lenyomatának az itt érdekes részét. Legfeljebb. Ha valami motoros élményem van, azt a motoros listára írom meg inkább. Ha repülős, azt oda. Ha koris, annak is megvan a maga fóruma és szerencsére a legtöbb fórum nem gépközeli. Persze az is jó, mert ide lehet pötyögni, de beszélni, meg lerészegedni, meg ilyesmiket meg máshol lehet - ez ilyen. Itt bent a munkahelyen, amikor nem dolgozom, akkor agyalok. Ökörségeken, mint amilyen ez is. Csak talán mert még jár az agyam, de nem akarom, hogy workflown, navigáláson, interfacen és ilyesmiken pörögjön. Pörögjön egy kicsit más témán. Ez meg is látszik az itteni naplómon: értelmetlen és egyátalán nem szól semmiről. Csak van. Lehet, hogy ahogy az agyam is lendületből döcög még lassan tovább (bár tartalmilag már üres), úgy az ujjaim is csak úgy pötyögnek lendületből. Rajzolom a mintákat a billentyűzetre. Sőt egyszerre zenélek is a leütés ritmusával. Micsoda online kompozíció, aminek a lenyomata csak egy csomó értelmetlen gondolatfoszlány - amit úgysem olvas senki.
Valahogy nem áll rá a kezem - vagy nem ez a megfelelő helyszín, hogy elmeséljem, hogy hogy vagyok, min gondolkodom igazából és egyátalán mi a gyík van. Persze nagyképűség azt állítani, hogy tele van a fejem ősi bölcsességgel, de genyó módon azt nem ide írom, hanem máshova. Hogy egyátalán ez a napló itt csak egy melléktermék, egy ürülék, s az igazi alkotás az megszületik máshol, máshova, más valakinek. Ilyenkor, ahogy most is egy darab kaka vagyok belülről. Nincs bennem semmi - tényleg csak dialógok és ikonok és funkciók és effélék, amiről még ma nem írtam semmit, de már nagyon érzem, hogy dolgoznom kellene és nem itt recskáznom az éterbe.
Szóval átállok és eljátszom a munka hősét. Zárójelben azt hiszem ez is a bajom. Ezen a héten minden nap hajnalig itt vagyok és agyilag egy zokni leszek lassan. Játssza a munka hősét a rosseb. Egy tutter kuférc, az kellene most. De mire hazaérek Mánó már alszik és különben is - én is döglött vagyok. Csak eldőlök, mint egy zsák és reggelig meg sem mozdulok. Szomorú kis sors ez.
Lószart szomorú. Holnap délután megyünk síelni és aztán szarok a falra. Felküldöm magam a hegy csúcsára és addig egy kanyart sem teszek, amíg annyival nem csúszok, hogy ne lássak semmit. Ez lesz. Aztán vagy megállok vagy nem. Há!
Ettől rögtön jobb a kedvem. Kiérünk, beszlopálunk, de spontán, telefingjuk a szobát és annyira lealacsonyodunk szellemileg, hogy öröm lesz emlékezni rá. Aztán másnap lélektisztításilag felliftezünk a csúcsra és gyia, amíg be nem durran a lábam.
Ez van most.
|
