Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/12617
|
Tökölés
Mit tökölés! Panasz és nyavalygás.
4 nap svájc. A végén már mindenki igent mondott. Szabi is, pénz is van, lehetőség is, csak azt kellene mondani, hogy jó, megyek. Holnap reggel felpattanni a motorra és gyia svájcba és nem itt lenni, ahol most úgyis nehéz a várható ingerszegénység miatt, ami a munkával töltött napok esetén úgyis serényebb.
S én, ahelyett, hogy azt mondanám, hogy jó, mennyünk, de gyorsan, elkezdek tökölni. Utálom magam. Egy töketlen kis szar vagyok. Persze az énvédő mechanizmusaim egészségesen működnek és már jön is a gondolat, hogy úgyis esőt jósoltak az időjósok. Meg 2700 kilómétert lemotorozni 2 nap repülésért talán nem egy pénzkímélő magatartás. Mindezt 4 napba sűríteni még hajtós is. Meg még ki sem hevertem a sziget fáradalmait. Meg sötétben nem jó motorozni. Meg a kormányt ott nem adhatom át másnak, ha fáradnék. 12 órát folyamatosan vezetni csúf dolog.
Nade mindez önvédelem. Nagyszerű. Hol van az, aki azt mondja, hogy: repülés! Svájc! Nő! Motor! Királyság és ez az élet. Menjünk! Aztán majd lesz valahogy. Ha mégsem, majd megoldódik, oszt jóvan.
S éreztem is, hogy most töketlenkedek és mégis ezt tettem. Holnap meg majd itt verem a fejem a falba, hogy miért voltam ekkora sügér. Menjek én a francba, no.
Mindez vegyül a sziget végét övező depivel. A szigeten sok arc van és nagyon bejön a hangulata. Utána nincs kedvem dolgozni. Tavaly is elmentünk utána rögvest Rómába. Nem mondom sokat költöttem a szigeten és nem ártana cseppet meghúzni magam, de azért még belefért volna Svájc.
Sziget. A sziget fesztivál nevű rendezvénynek ugye vége van. Szomorúan konstatáltam, hogy egyedül kellett egyébként hajnalig fent lenni a legtöbbször. Mindenki bepunnyad. Nem mondom én is fáradt voltam és már társaságnak elviselhetetlenül lassú lehettem, de azért nem adom fel. Aztán mindig fel is ébredtem egy kis idő után. S reggelig tekeregtem. Tegnap este zuhogott az eső, de egy csomó ember küldte - ki esőkabátba, ki pólóba, ki rock zenére, ki DJ-re, zúzósra, pörgősre, üvöltősre, meg mindenfélére, meg mindenhogy - részegen, párban, józanul, egyedül, csoportban, beszívva. Mindenhogy. S ez jó. Ezt egyszerűen nem jó otthagyni. Aztán valamikor hajnalban én is megtettem. Elköszöntem a büfésektől, hot dog árusoktól, meg meglátogattam az összes sátrat, mindenütt voltam egy picit, aztán szépen haza. Nem mondom, nem sok száraz pont volt rajtam, sőt leginkább nem is csak vizes, de inkább sáros, mint egy disznó. De jó volt. Kicsit olyan érett dolognak tűnt magamtól, hogy nem élvezethajhásztam, csak megfontoltan tekeregtem, több helyen leültem és elmerengtem az élet kis és nagy dolgain magamban. Szóval ez nem az a nagy csoportos röfögés volt most, inkább sok magányos kolbászolás, de akkor is jó volt. S mindenki nyúl, aki lelép alvás címszóval:)
Persze befoghatom a szám, mert Svájcot épp most hagytam ki. Már a kaland sem kell? Depis lettem és tespedt kispolgárként fogok tyúkokat etetni otthon és ha valami kis macera jön szembe, azt inkább kikerülöm, hiába kíséri a macerát a nagy tuttiság és a zsáknyi élmény?
A fene a bundámat.
|
