Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/12617
|
A ház projekt
Nemrég egy cimbora látogatásán voltunk (évfolyamtársam volt, meg csak mindenhonnan máshonnan is ismerem). Kertes ház (nagyon bejött, mert szép - sötét sárga, barna színekkel, hatalmas üvegfelületekkel, terasszal, nagy terekkel - tényleg jó), két kocsi, két gyerek, kis terítő, kis szalonna sütő placc, frissen nyírt fű, locsoló, házimozi, kenyeres kosárka, szépen tűzdelt húsok, sült zöldség, stb. Minden szép, minden tiszta, minden egyben, apró részletek is passzolnak (kenyeres kosár illik a szalvétához és asztalterítőhöz, stb).
Azt hiszem minden lány, aki ilyet lát az maga alá hugyozik a gyönyörtől - mert ovis koruk óta erre vannak nevelve.
Bevallom nekem is jobban tetszik, mint a rendetlen hangár, a szétszórt sörösüvegek, a rendezetlen pamlag, s mint a saját rendetlen szobám. A saját szobámban ugyanis nem jó lenni úgy igazán. A szépérzék a szobámban nem kap impulzust. Cserébe időt sem kell rá szánnom. Megteremteni és fenntartani egy ilyen házat, életet nagyrészt elveszi az időt. Biztosan van amellett is spontán motorozás, mozi, sárkány, meg akármi - s egyébként ahogy itt leírom azt kell lássam, hogy akár lehetne is - de valahogy nekem így sincs időm soha semmire. Ezt igazából nem teljesen értem, hogy miért, mert valahol biztosan elcseszem az időmet, de általában nincs időm semmire. Fura dolog. Talán azért, mert nem veszem figyelembe, hogy létezik az idő. De ez inkább csak filozófia. Múlt héten sokat dolgoztam és másra nem jutott időm, de amúgy nem dolgozom mindig szét magam. Írok mindenfélét, mint ez is itt, ni, meg persze dolgozom, de mintha ennyi idő alatt többet is el lehetne végezni. S ahogy az sem normális, hogy egy polcot felfúrnom is mondjuk 2 évig tart. Mert most hétvégén esküvő, előtte Nyikom kupa, előtte quadozás, azelőtt edzőtábor, előtte mit tudom én már mi volt, de valami mindig van, ami előbbrevaló, mint egy ház, szoba, fű, akármi. Az nekem olyan áttételes öröm. Inkább eszem pl egy Hamburgert, minthogy húst süssek magamnak. Az utóbbival elmegy fél nap, az előbbivel meg 10 perc. Az előbbi mellett mehetek motorozni, az utóbbi mellett meg otthon vagyok és zöldséget aprítok, húst pácolok, meg sütőt tisztítok, készítek be, megyek szénért, stb - csinálom az előkészületeket, amiket különösebben nem öröm csinálni. S persze az elkészült hús jó lesz, de megeszed ugyanazon 10 perc alatt, s bár némiképp nagyobb kulináris élvezetet jelent, de nekem egy Hamburger is nagy öröm tud lenni. Aztán ha hívtál vendégeket is a hússütésre, akkor hús után bor jön, berúgás és másnap fetrengés, majd kínlódva takarítás. Így vendégekkel együtt elmegy egy egész hétvége egy hússütéssel, ami szembeállítva a 10 perces hamburgerrel nekem nem igazán opció.
Lehet, hogy a hegyen ülök egész nap, várva a jó szelet és a felhőket bámulom csak és lesiklok 10 perc alatt, de lehet, hogy órákat repülök. Mindkettőhöz ott kell lenni egész nap. Mégis inkább vagyok ott és tudom magaménak a repülés élményét, mint egy szelet húsét, amiből úgyis csak szar lesz. A repülésből meg adrenalin és izzadság, tudom, ami ugyanúgy eltűnik, de élmény szinten is jó az egyik és persze a másik is, de valahogy nehezebb. Várni a szélre, cipelni a sárkányt könnyebb, mint húst szeletelni. Nem fizikai erőben, hanem akaratban.
Valószínűleg itt van elásva a kutya. Az egyiket akarom, a másikat nem. Viszont mindkettőt élvezem az adott pillanatban.
-----------ez egy nem oly régi gondolat volt. Muszáj volt ide illesztenem.
Történések:
- elkezdtem motoros repülést is tanulni. Hétvégén repültem gyalog, motorossal, meg motoroztam Mátrafüred Mátraháza, Galyatető távon kb 4-szer fel alá.
- jövő héten meg nyaralni megyünk, úgyhogy teve átáll búvár üzemmódba, velem együtt, aztán egy hét múlva majd kap zabot.
|
