Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/12617
|
2005. február 11.
Az élet értelméről olvasgatok naplókban (több helyen is találtam nagyszerű lételemzéseket) és ezzel együtt előjön az élet értelmetlensége, amivel ugye eléggé együtt jár, szépen kézenfogva a halál.
Mi a francért élünk? Na, az az egy bizonyos, hogy ezt most itt egy natúr naplóbejegyzésbe nem fogom megválasszolni és nem azért, mert kevés a hely, hanem azért mert ehhez egyrészt csíra vagyok, másrészt mindenki másért, harmadrészt meg már a felvetés is nagyképű. De mégis. A kérdés, hogy miért élünk elég sokszor foglalkoztat és a nagy céltalanságban már sok marhaság beugrott, de valahogy mindig oda jutok, hogy miért ne. Majd ha meghalunk, akkor már ezen sem gondolkodhatunk. Megdöglünk, aztán köszi. Azután ott nem boldogság van, meg örök béke, hanem semmi. Most meg van valami, ami a semminél még akkor is több, ha szar. Node mi az, hogy szar? Hogy éhenhalunk? Akkor ez a kérdés megoldódik magától, de valahogy az éhezők kaját akarnak és nem meghalni.
Mit is akartam? Vetíteni. Azt. De, mint beláttam az túl nagyképű lenne, így végül mégsem vetítek, csak irogatok értelmetlenségeket.
Most elképzelem, hogy sétálgatok nagy lazán és egyszer csak a kezembe adnak egy almát. Most eldobom? Miért tenném? Meg is ehetem. Hülye példa, mert le is tehetem és vissza is mehetek érte és lehet, hogy éhes sem vagyok. Mindegy. A lényeg, hogy van valamid, ami csak úgy van. Ha nem lenne Te sem lennél.
Meghalni olyan, mint vaknak lenni, de élni. Ha látsz, becsukhatod a szemed, de ha vak vagy, akkor vak maradsz ha lepetézel is. Ez a példa is tré. A lényeg, ha halott vagy, akkor nincs választásod, de ha élsz, akkor van. Mégpedig rengeteg van. Még akkor is, ha adott esetben a választási lehetőségek száma kicsi, akkor is rengeteg van.
Sokan választják a család, szerelem, meg egyéb megoldásokat, hogy azért kell élni, de azok nem mindig vannak. A család meghal, a szerelem vagy igen vagy nem, meg egyátalán a környezet, az értékek meg minden megváltozik. Azok jó kis célok, amik hajtják az életben a dolgokat, de az élet célja mégsem az. Az élet csak úgy van. Vagy nincs. Ha van azt teszel vele, amit akarsz. Ha nincs, akkor semmit sem tehetsz vele.
Pontosabban a kérdés az egész életről szól (nem az egyed életéről, hanem az életről magáról), aminek a célját, kialakulását, okát, meg a magasabb szintű összefüggéseit ha bárki megvilágítja, az egyszerűen király. Vagy Isten. Próbálkoznak is sokan az okok feltérképezésével, de valahogy az ősrobbanás, meg evolúció avagy az isteni teremtés esetleg a ciklikus reinkarnáció, de akár a húr elmélet vagy bármi más is csak egy pici szelet. Lehet, hogy mi egy atomon élünk, amely atom nagyobb távolságból szemlélve egy zsíroskenyér morzsájának a darabja, de akkor sem tudom, hogy hol van a zsíros kenyér.
A végtelen, mint távolság sajnos emberi aggyal elég nehezen belátható. Mindegy. Viszont, ha nem látom a magasabb összefüggéseket, akkor a saját kis porszemnyi életem célját sem látom, ezáltal az élet csak úgy van. Ami akárhogy is nézzük inkább egy lehetőség, semmint korlát, főleg, hogy a lehetőségek száma éppen annyi, mint a távolság a bekezdés elején.
((komolyan olyan érzésem van, mint egy ötévesnek, aki az életről filozofál. Kb annyira írok értelmetlenségeket és annyira csámcsogok evidenciákon.)) Mert mindez amit írok evidens. Ez nem kérdés. De ebből valahogy az következik, hogy meghalni nem pálya, mert az egy olyan döntés, ami bár szabadságában áll mindenkinek, de utána már nem áll szabadságában semmi. Persze egyszer majd ezt is ki kell próbálni.
De addig még meg kell hágni a nőt:)
Bocs a nagyképűségért. Dolgozom inkább
|
