Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/12617
|
Nem írok
Persze az túlzás, hogy nem írok, mert írok én, csak blogot nem. Ide se a bloggépre, se máshová. Az oksági összefüggés persze önmagát világítja meg, de rögvest, s az árnyékból kilépő Pantagruel hasonmás már külön árnyékkal lepi be a pázsitot gondolatom ingoványának kicsinyke tisztásán. Node mindez cseppet sem zavarja göröngymentes agyam kopár vidékin elsuhanó denevéreket, bár mi tudhatjuk, hogy végül ismét a Gruffacsór győz, s nagy sebbel lobbal ül végül nászt a butaság diadalának pillanatában. Felmerülhet a kérdés: mi végre hát nem boronálják traktorok a szántatlan rózsatöviseket? Csak nem összekuszálták a gondolatok fonalait bimbóagyú tündérek? Nem tán a vegetatív idegrendszer harapta derékba a kumulatív orbitáns fejtetőjű hasnyálmirigyet? Persze valójában mind érezhetjük a választ. Nem. Merthát hogy' a p*ba lenne már oly elvetemült az a derék jó hipotalamusz, hogy megküldje csillogó szelével a hát lumbális tartományának alsó 2/8-át. Ugye, hogy ugye. Magunk sem gondoltuk ezt kérem komolyan, amikor kivont zoknikkal vonultattuk a lábikráinkat a téren - persze csak a bátrabbak tettek így, hiszen a láb ikráját elkaphatja egy hímringyó hal, s akkor aztán lesz plasztik Yoda uralom, meg lábrák.
S miért is osztom én meg véletek a kérdést? Azért, mert holtában nyugszik a nap és derűre borul a keserű levű, s hülye nevű, olcsó nedű. Azért mert a gyöngy rokkája nem szúr szemet nemhogy Csipkének, de Rózsikának sem. Hamuka meg cipőtlenül róhatja majd a kövezett járdákat egészen a 21. századig, amikor a vörhenyes pöcsű elévülés rá nem tipor a szoknyácskája szélire. Akkor lesz majd csak nemulass, meg hét törpe hét halála. Kifinganak a kis germók meglássátok, nem fogják színi a boszorka vérét a sivatagban. Mert hát vas az orra a bábának, plusz cé, de ettől még nem ő fingta a passzát szelet. Márpedig akinek a passzát szél nem barátja, annak a vére nem való szívásra. Legfeljebb fejésre, de akkor már inkább a friss tehénnek a punnyadt teje lészen az üdítő ital eme körmönfont korpahegyben, ahol a légy nem találja meg a galambnak dúcát és kacsa kacsának farkasa.
Miért is kérditek hát, hogy ó merre szaladt a tudat? Miért gondoljátok, hogy elszaladt az a kis nyomorult görcs? Itt van az valahol, higgyétek el. Én kérem ugyanis készültem. Tanár úr vagy mi a szösz.
S ha már a billentyűk ily önálló életre keltek ezen a zord téli nap utáni savanykás, kissé száraz, bár enyhén fanyar augusztusi tavaszban, akkor ne takarjuk el az eget tudatunk felhejével, ürítsük tudatunk eme nagyszerű alkalomra, s lészen majd nagy öröm és vigasság nemcsak ott, ahol a madár se hajítja el testéből a guánót, hanem ott is ahol az a bizonyos korsó formájú köcsög riszálja szottyadt bundáját, mígnem csak ki nem repedezik a narancsbőre a szeme szegletében, s akkor fog ránktelepedni a nirvána, de legalábbis menny-iségi lázongásoknak vehetjük miahamarább elejét.
Berreg az óra, lejárt a műszak, inkább a munkás nemzet kelleti magát itt erősödésre, s nem hagyá a léleknek, hogy kibontakoztassa a tuttert az éter peremének toalettkacsával tisztított párkánya aljában.
Viszont látásra pajtások.
|
