Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/12617
|
Ara futami
Ara futami kikojova neto.
Ha gandzsa berive boromiri hevo.
Parla berime fukarova bebo
hadzsimi emire parla pembelo.
("...")
Hiába, beszélek én sok nyelven. Avagy hiába beszélek én sok nyelven?
A naplómat olvassák emberek. Amíg nem tették azon aggódtam, hogy mi a fenének írom, ha úgysem olvassa senki. Most meg olvassák olyanok, akiket nem ismerek, meg olyanok is, akik fontosak, meg persze ezen halmaznak vannak átmeneti, köztes, kilógó és mindenféle elemei is. Olyan, mintha levelet írnál, amit egyszerre írsz magadnak, de annyira nem belsőséges, hiszen a titkokat az ember nem kacsintja ki másnak - amint ezt a Borz is megénekelte (ha nem is pont ezt és így) kánonban Kis Palkóval - másrészt írod azoknak is, akik fontosak neked, meg írod az ismeretlen népnek is, akikről valójában szinte semmit sem tudsz.
Valójában csak azon aggodalmaskodom, hogy ezen a naplón keresztül látva mintha sokszor lennék depis. Magamra nézve ezt nem érzem (legfeljebb néha), mégis ez azoknak, akiknek fontos vagyok aggodalomra adhat okot, mert hát miféle dolog ez, hogy az akit valójában nem ismernek depisnek, az belül kakából készült. Másrészről ennek megvan az az előnye, hogy belelátnak a kakába azok is, akik ezt nem ismerik, ami egyben egy hátrány is persze, mert kakával nem kívánnak az emberek lenni, s rögvest beindulnak a kaka ellen védő mechanizmusok. Mert ugye, ha valami szar, akkor minden szar, és fordítva ugyanez jóból is.
Persze vetítés ez a javából, mert az utóbbi időben fogalmam sincs az élet értelméről, s ez depibe borít. Másrészt azok, akik szeretnek ezt látva rögtön segíteni akarnának (vagy eltávolodnak), mert az ember segíteni akar azokon, akiket szeret, pedig hát azt ugye nem lehet. Segíteni gyakorlatilag nem lehet senkin. Megmenteni sem. Ez van. Akit meg lehet, azt nem kell, akit meg nem lehet, azt meg akárhogy is ragozom, akkor sem lehet.
Mikor a gondolatnak ezen a részén tartok, akkor persze jön a jókedv, mert feldereng a választás szabadsága, s a megmentésé is, s így lészen nagyszerűség.
Érdekes módon a blogom első négy sora utáni részeknek éppúgy semmi értelme, mint a későbbieknek. Olyan vagyok, mint a hírek - a jó dolgokról nem írok, azt bent őrzöm magamban, csak a rosszakról (ettől néz ki ez egy lelki szemétgyűjtőnek ez a napló). Ettől lesz a rólam készült írásos lenyomat egy szar.
Pedig sok jó dolog van belül, amit jól bezárok és amikor kell, akkor táplálkozom belőle, mint a barna medve a zsírból a téli álom alatt. Ezt viszont mégsem írom le itt. Legfeljebb néha. Talán ezért ilyenek a hírek amilyenek.
Itt kell elmondjam, hogy a média hírekben lenyomott formáját úgy útálom, mint a szart. Ha hírek jönnnek a TV-ben, rádióban azonnal kapcsolok el. Igaz így nem tudok sok dolgot. A háborúkról, árvízekről, katasztrófákról általában jóval később értesülök valami beszélgetsé közben, amikor mindenki sápítozik a világ helyzetén,majd egyszercsak megpróbálnak bevonni engem is a társalgásba, de ugye én nem tudom felvenni a fonalat, mert politikából és hírekből nemhogy naprakész nem vagyok, de leginkább nem tudok semmit. Mert utálom, hogy ha bekapcsolom a híreket, akkor: meghalt, agyonlőtték, megerőszakolták, felgyulladt, elmosta a tsunami, felrobbantotta az IRA vagy akárki, stb. Én ugye úgymond boldog tudatlanságban vagyok. Az már nem hír, hogy valaki boldog volt, vagy elért valami jó és nagy dolgot vagy csak egyszerűen szép dolgokat tett. Az ilyeneket nem a hírekben közlik, hanem a National Geographicon, mint tudományos kutakodást. Kit érdekel, ha a politikusok jól döntenek - arra nincs mit fikázni. Ha viszont szart csinálnak, akkor lehet anyázni gazdagon.
Szóval én ezt a hozzáállást rühellem szépen. Aztán lám lám a blogom mégis ilyen. Csak a hír jellegű dolgok vannak itt. A problémák. Azt, hogy repültem a hétvégén és csináltam 5 szép startot és leszállást azt el sem mesélem itt - pedig nagy érzés és bennem is lapul jól és szépíti a napjaimat. Ha lezuhantam volna (és túlélem), akkor biztosan elmeséltem volna.
Úgyhogy le a kakával, fel a függönnnyel és .. és... és nem tudom mi lesz, de majd möglássuk.
Tegnap vittek M3-as BMW-vel a ringen. Szép versenyváltozat, sok tuning, becsövezve, sokpontos öv, kagylóülés. 2:06-os köridőt mentünk. Én a CBR-rel kb 2:35-öt tudok. Az Opel astra is 2:24 körül megy. Egyébként a szúnyoggal jobb voltam - de ez más tészta. Nem volt parás, beszaratni nem tudott, de tanulságos volt látni a féktávjait. Süti. S vinni fognak motorral is. Szintén 2 körüli köridővel:) Már várom. Ott fogok majd tanulni igazán...
A motoros srác vitt is egy quaddal szépen. Okosan mentünk 2 keréken - szóval vállalós a srác.
No adios. Mindenki bekaphatja a ...:) ("Ford Fairlane")
|
