Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/12617
|
Félelem
Épp készülnék lefeküdni aludni. Fáradt vagyok az az igazság. Sok volt a meló. Pár nappal ezelőtt pörgetve megnéztem az Átok című filmszerű szart is. Az idő is fülledt, borongós. Szóval döglök le az ágyba. Manó álmos, aludna hamar. A fáradtság viszont nem fordul át nálam mély álomba, csak fekszem valami módosult tudatállapotban. Nézem a plafont, ki vagyok takarózva, s mintha lebegnék. Nem alszom, szemem is nyitva, de azért nem észlelem valósnak se a falat, se a plafont se a tárgyakat a szobában. Persze sötét van, illetve a városra jellemző félhomály, így vannak sötét árnyékok is, meg kevésbé sötétek.
Ebben a nagyszerű, félálomszerű tudatállapotban köszön be a para. Először csak beugrik egy fura árnyék a tudatomban. Nem látom, de valahogy olyan érzés, mintha kint lapulna a szobaajtó előtt. Nem jön be, de bármikor megtehetné. Mert ott van. Fogalmam sincs mi az, csak valami fura. Egészen szolíd gondolatnak indul, úgy érzem el is lehet hessegetni, de valahogy azon veszem észre magam, hogy a fal és plafon egyre kevésbé valódi. Lehet, hogy elaludtam, de a szemem még mindig nyitva. A szoba valószerűtlen árnyékai idegesítően mozdulatlanok. Várnak valamire. Várnak, hogy bármikor előre léphessenek a sötétből, de még csak alakul az állapot.
Valahogy egyre inkább azt érzem, hogy a majré eluralkodik rajtam, de ettől nem ébredek fel, hanem egyre inkább mélyül ez a szkatlan félig éber állapot. Látom a plafont, de nem hiszem, hogy meg tudnám érinteni. A falat sem, illetve félő, ha hozzáérek, akkor nem ott találom, ahol látni vélem, hanem valahol odébb.
Bevillannak a képek az Átokból. Ostoba hangokat, gyereksírást és macskajajgatást egyszerre kiadó, halottszínű kisgyerek, gyors léptekkel megy ide/oda és közben idétlen hangot ad. A film vicces volt, mert valószerűtlenül idióta, de a csend, amikor még csak sejted, hogy valami jönni fog és a libabőr, ami a hátamon futkos mág jelen van. Ez a legrosszabb ezekben a filmekben.
Ilyenkor nem merek a mellettem alvóhoz sem közelíteni, mert ki tudja, hogy amikor rám néz, nem lesz-e végtelenségig kimért, esetleg nem világít-e idegbeteg módon fel a szeme és nem kezd el lassan és kimérten hörögni. Mint amikor megszállta a rosseb tudja mi. Útálatos állapot. S amikor már nekem esne, akkor már talán kevésbé aggódnék, de addig, amíg csak a rémület van - az über tré.
Valójában útálom a horrort. Útálom az ijesztést. EGy gyáva nyúl vagyok azt hiszem. Például Michael Flatley rohadt Celtic Tiger animációja is (itt a bannerben) egy kész parahalom. Villogó, sejtelmes, idegestő. Nem szívesen látnám este. Szerencsére ez az animáció rövid, de az agyam gazdagon tud ilyen képeket a végtelenségig színezni, cizellálni és történetbe illeszteni.
Fakk.
Azt hiszem ma este nem zabálok be és így edzés után nem is dolgozom inkább. Hazamegyek, megnézek valami bugyuta szar filmet, aztán szex, aztán alvás. Vagy valami ilyesmi.
|
