Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/12617
|
Legyek, szitakötők és az élet
A cím valójában: legyek, szitakötők és az élet értelme.
(csak semmi nagyképűség, ugye)
Nemrégiben megfigyeltem egy legyet, ahogy a szúnyogháló és az egyébként nyitott bukóablak közötti légtérben tekert ezerrel - folyamatosan hol az ablaknak ütközött, hol a hálónak és az oldalsó kis rést, ahol persze nincs olyan világos a péknek nem találta meg. Az jutott először eszembe, hogy ejj, de buta egy légy ez. Aztán továbbgondolva a kérdést, ha nekem olyan szemem lenne, mint neki, meg akkorka agyam, akkor valószínűleg nekem is nagyobb probléma lenne ezt a feladatot megoldani. Node tegyük fel ott vagyok a légy helyén és úgy látok, mint most, meg eszem is annyi van. Valószínűleg ez a probléma nem is lenne probléma, hanem csak fognám magam és kirepülnék vagy balra vagy jobbra. Az én szintemen más a probléma: nem tudom miért élek, miért dolgozom, mi az életem célja, honnan lettem, mi az az űr, mi van az űrön túl, mi van az életen túl, mi volt az ősrobbanás előtt, egyátalán miért lett a légynek szárnya és miért nem lett nekem, stb. Ezen kérdések szemszögéből a probléma számomra éppen olyan megoldhatatlan, mint a légynek az ablak. Nem tudja miért van ott és aztán majd lehet, hogy véletlenül kitalál onnan, de azt a magasabb összefüggést, ami miatt az ablak és a szúnyogháló ott van ő valószínűleg nem érti (most tekintsünk el attól a lehetőségtől, hogy esetleg a légy pontosan érti az ööszefüggést és csak azért megy folyton fejjel az ablaknak, hogy engem bosszantson a hangjával - s közben magában jókat röhög, miközben csótány barátai az én telepatikus jeleimet rögzítik).
Szóval van ez a dilemma, hogy mik is a dolgok mögött rejlő magasabb összefüggések. Hihetem én azt, hogy Isten teremtette a cuccot és akkor minden dolog okát Ő tudja csak, de ezzel semmivel sem tudok többet a dolgokról, mindössze bevallottam, hogy hülye vagyok és a tudatlanságom egy isteni ötlet mögé söpröm. Aztán lehet ez Buddha, karma, vagy bármi, még mindig nem vagyok okosabb. Darwin egész ügyes elméletet talált ki, de azért akkor sem értem, hogy miért kellett a légynek szárny - miért nem inkább a gyomra alkalmazkodott és eszik földet, ezáltal nem kellene repülnie. Mi meg nem növesztettünk szárnyat, pedig eszünk madarat, amit puskával is el lehet kapni, de reptében is el lehetne. Szóval a miért pont úgy mutálódik valami kérdés számomra megválaszolatlan. Ahogy azért az ősrobbanás még mindig egy nagy homályos pont, valamint a végtelen univerzum is egy ködös dolog. Az kérem nincsen megválaszolva, az marad istenre, buddhára vagy bármelyik tudatlanságunkat leplező kreatúrára. (Régen ugye mostani agyunkkal megértett dolgokat is isteninek hittek, így a napfogyatkozás meg jópár a mi agyunkkal is felfogható dolog érthetetlen volt, amivel biztosan az istenek üzentek.)
Nomost, itt van ez a légy ablak probléma. Nekem ugye ez nem probléma, ha ott lennék a légy helyében, akkor ugyanúgy nem tudnám az élet célját és bár ki tudnék repülni a résen, de ettől nem nagyon lennék boldog, hiszen az egy rutinfeladat az én kis komfortzónámból. Tehát, ha a legyet megtanítanánk kirepülni a résen, akkor aztán neki nem lenne jobb, legfeljebb addig a pillanatig, amíg először repül ki. Onnantól az élet természetes része lenne számára, hogy ki tud repülni - még csak rövidtávú célnak sem lenne elegendő. Nomost, ha a légynek az élelme is mindig meglenne, meg a muffja, meg minden, amiben esetleg hiányt szenved, akkor a légynek nem kellene fejjel nyomakodnia az ablaknak, meg semminek, mert minden igénye ki vagyon elégítve és célja, miszerint egyen és pározzon már ki vagyon elégítve. Ez tehát egy boldog, ámde céltalan légy. Mit csinál egy légy, aminek mindene megvan és nem kell tennie semmit? Talán semmit, avagy keres magának egy nagyobb célt, amit kielégíthet. Node minek keressen magának nagyobb célt, hiszen megvan mindene?
Van egyátalán az agyának új-cél kereső funkciója, arra az esetre, ha az eredetileg kódolt céljai ki vannak elégítve? Vajon abban az esetben nekiállna azon gondolkodni, hogy minek él? (lehet, hogy az neki nem is kérdés és már most tudja a megoldást). Egyátalán van erre a kérdésre válasz?
Azért élünk, mert csak. Okát és célját nem bírjuk felfogni. Nincs hozzá elegendő agyunk. Ahogy a légynek nincs az ablak felfogására. Ennyi. Ha kis helyi célok sincsenek, mert a kánaánban vagyunk, akkor aztán befürödtünk. Csak tespednénk és híznánk amíg bele nem fulladunk a saját szarunkba. Klassz opció. A nagy kérdés megoldhatatlan a szintünkön, a kicsik meg nem okoznak elég kielégülést, ha rutinból mennek, ha meg kínlódni kell értük, akkor meg szívás van, nem bódoccság.
Na, jó - inkább ugrok ezen a miért élünk kérdésen. Ez amolyan Edelweis tükre dolog - jobb nem lesz, ha előtte ülök.
(bár mégis felmerül a kérdés, hogy mi a szarnak dolgozom, mint a hülye - azért, hogy gazdagabb legyen a cég és vegyen még két medencét a főnök? A világ nem lesz ettől se jobb, se szebb. Meg én sem. Meg mégiscsak olyan céltalan így, hogy nem tudom a dolgok okát)
|
