Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/12617
|
2005. január 25.
A mai nap színe a lila.
Miért nincs több szín vámzer? Ez elég idióta így. Kölök koromban nagy lila mániás voltam, meg árvácska, meg tulipán, meg ilyen virágok voltak a kedvenceim - már ez is durva, hogy kedvenc virágaim voltak. Hát ez van. A múlt kérem nem változik. Elvileg. Gyakorlatilag természetesen igen, de ez már egy másik kérdés. Mert ugye a múlt, mint jól megfogható momentum igazából nem létezik, csak amolyan halovány lenyomatok róla, mint egy film. De az nem rögzít szagot, érzést, meg egyátalán mindazt, amit az ember tud és lát, csak annak egy piciny szeletét. (lássuk be, hogy mai témám a múlt) Mindennek tetejében szerencsére nincs minden filmre véve, ami jó, mert a filmre vétel ténye is változtat dolgokon (nincs az a természetes ember, aki valamilyen szinten ne viselkedne másképp kamera előtt (rajtam kívül:)), másrészt meg a filmben benne van a megmásíthatatlanság. Ez utóbbi amúgy benne van ebben a naplóban is. Utólag saját napló visszaolvasása során is van, amit az ember máshogy írna. Máshogy döntenék helyzetekben, de persze akkor, abban a pillanatban minden éppen úgy volt jó, ahogy volt. Ha rossz volt, akkor is az úgy kellett. De ha nem kellett volna, akkor is úgy lett, szóval ezen igazán kár rágódni, hogy mi lett volna ha... Nem lett. Ettől még persze a múlt ismerete fontos, mert ugye abból lesz a jelen, kiegészítve pedig az akarattal jövővé formálja magát. Ugye, hogy ugye.
Ennyit az agyalásról. Amolyan Tom Sawyer stílúsú, mi történt az elmúlt napban beszámoló részeként csak megemlítem, hogy tegnap - mily meglepő - dolgoztam mondjuk este 8-ig. Közepesen szarul haladtam, pedig sok a dolgom. Aztán este Miki cimborámmal spontán megbeszéltük az élet összes nagy dolgát, lévén házasodik ő is, más is, meg lakást is felújít és szabadúszóként dolgozik és egyátalán fenekestől felfordult az élete, míg én meg csak totyogok itt a szokvány kis utamon. A hétvégi síelés is veszélyben van. Nem Miki, de felkértek tanúnak, ami megtisztelő. Ámbár egybeesik egy síeléssel, amire én hívtam embereket - hülyén adja ki, hogy épp én nem mennék el. Hát ezen megy a tökölés. Egyébként meg tegnap berúgtunk - de ez igen csak spontán volt: egy Coronita mellé adtak ingyen Tequilát is. Este úgy elaludtam a kádban, mint egy állat. Hajnal négykor arra kerltem, hogy szottyadt vagyok, mint Yoda mester és ráadásul hideg is van, mert a víz ugye kihűlt és a kád meg marhára nem fűthető. Fakk.
Aztán most meg itt okosodom és most már neki is állok dolgozni, mert legalább 1/4 órája csak itt tökölök. A családi drámák, meg mindenféle naplók ma nem valószínű, hogy olvasásra kerülnének. Nincs is hozzá közöm az az igazság. (ez a blog életérzés ilyenkor persze ismét előtérbe kerül: minek írják emberek publikusan, ha nem másnak szánják? Ezt a rejtélyt marhára nem akarom megoldani most). Navigátor tervek következnek kérem, de nem ide.
Viszhall.
|
