Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/12617
|
2005. január 28.
Lehetne autótörés szupertükk. 0 datoyáért. Az jó lenne.
Most hoztam el a kocsit és nyomorult drága volt. Most megint szép, de félő, hogy már jónak nem jó.
Erre belépek és a nyomorult teveclub azzal terhel, hogy vegyek datoyákat és tanítsak szupertrükköket. Hát ki nem dob hatalmas barnát az egész datoya rendszerre? Nem kellenek szupertrükkök. Sem ajjamujjagummajajj levelek, amit ha pöcs módon bemásolok egy esemesbe, alig pár száz forintért, akkor kaphatok frankó kis szupertrükköket és valami kis lafnyadt flash animációt bámulhatok 1 percig. Micsoda csuda jó kis szórakozás ez. Ezt fogom tenni. Költök sok pénzt datoyára, aztán meg flash animációkkal ostoba kis játékokkal töltöm majd a napjaimat. Legalább lenne színvonalas a játék. Háh!
Ezt meg jól beírom, aztán lehet, hogy ez lesz az utolsó üzenetem, mert keltem itt a pánikot, meg csinálom az antikampányt. Aztán kimoderálódok hirtelen. Pedig hát ugye a legnagyobb baj, hogy eleve lenyúltam magam a kocsitörés miatt sok lóvéval. Mit zavar engem, hogy hülye flashekkel lehet szórakozni? Mit foglalkozom ammagummajaj féle üzenetekkel. Mit érdekelnek engem a szuperdolgok? Nem kötelező. Na. Legyek bölcs és belátó és ne foglalkozzak vele.
A kocsi meg az én marhaságom. Ha ennyi eszem van, akkor ez ellen igazán nincs mit tenni. Esküvőn voltam ma is, meg megyek holnap is. Síelni meg csak vasárnap jutok el. Fakk. Ez bizony itt ma a fakkok napja. Aztán szégyelhetem is magam össze mert a teveclubot meg 5 évesek is olvassák és azok mit sem értenek a fakkból. Ez önmagában nem baj. Az a baj, hogy én itt küldöm a fakkokat. Stupid vagyok.
----------------------------------
Kicsit később, de még ma (folytatva)
Rájöttem, hogy naplót olvasni baromság. Akiét elolvasod arról egy csomó mindent megtudsz, de akinek a naplóját olvasod, az nem tud rólad semmit. Nem ismer. Nomeg persze az sem ismeri a másikat igazán, aki elolvassa más naplóját, mert abból aztán ki nem derül, hogy tudnál-e vele 5 percet is beszélni vagy inkább kérnél mégegy sört. Olyan ez, mint képen megnézni valakit. Egy csomó vonás árulkodik a jelleméről és ezért sok tulajdonsága kiderül, de azért az erősen egy pillanatfelvétel, erős restrikciókkal a térben és időben, ami miatt valójában csak azt a képzetet kelti benned a kép, hogy ismered, de igazából egy cseppet sem ismered. Ha ehhez még hozzájárul, hogy valójában emberek másoknak tükröt mutatva kerülnek kapcsolatba a világgal úgy a napló és a fénykép egyaránt egy eszetlen torz tükör, ami sokkal inkább félrevezet, mint segít megismerni bárkit. Éppen az ismerkedés, ami egy kétoldalú kommunikáció az, amiben az ember megismeri a másikat, de a másikon keresztül önmagában is új dolgokat ismerhet meg. Ettől lesz valami közös bennük, mert mutattak egymásnak valami érdekeset magukból és ráébresztették saját magukban is valamire. Sima kémia. Egy vegyület egy ember, a másik egy másik ember és ha találkoznak, akkor keveredik a két vegyület, amiből más vegyület lesz (és ez egészen felszínes haveri kapcsolatokra is igaz, nemcsak a mély érzelmű, meg baráti dolgokra). Na a naplónál csak egy vegyület van (olvasó), amit indikálhat egy másik (az író), de az író vegyület nem kap semmit az olvasóból. Csak kihányja magából a cuccot, aztán ha a hányást feleszi valaki neki mindegy. Az már nem ő ott, csak egy lenyomata. A hányásevők meg eleve nem keltenek pozitív benyomást.
Jobb ha nem olvastok naplót csórikáim.
Holnap visszaolvasom saját írásom és rájövök, hogy mekkora ordenáré baromságokon járattam az agyam. Sebaj. A holnap már egy nagyon más nap lesz.
|
