Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2014-12-29
Prütty, prütty.. Soknapos itthonlét, evésivás, semmitsetevés..
Atomizgis.
Hiányzik kicsit a pörgés, no nem a buliezerrel, ami még szilveszterkor se lesz, hanem a dolgos mindennapok, amik már egy ideje nincsenek. Na persze, majd mikor napi 8 órát fogom húzni az igát, akkor meg a semmittevés fog majd hiányozni. De hát..kezdem unni itthon magam. Ma kivasaltam mindent, de most..kész, aztán ülhetek és nézhetek ki a fejemből. Olyan jó lenne, ha lenne valakim, aki ilyenkor átjönne és semmi se kéne, csak hozzábújhatnék és á, ennyivel én bőven beérném. :) No de nincs.
És nem tudom, ez jó vagy rossz, de kezdem elfogadni. Lalát se akarom görcsösen elengedni. Pont ma írta, hogy ő nem akar lezárni, mert majd az élet megoldja.. Á, úgy elkámpicsorodtam, mert nyilván arra gondolt, hogy egy másik nővel.. És olyan f*s ez..hogy majd úgyis elmúlik, ami köztünk volt, mert az idő, az a legtöbb sebet begyógyítja és nyilván neki nem fogok örökké hiányozni. Persze idővel gondolom ő se fog nekem. De hogy az mikor lesz...?!
És amúgy elgondolkodtam..hogy mi is a lezárás..? Más hozza el vagy egyedül kell meglépni? Cselekedet vagy csak megtörténik? Idővel magától begyógyulnak a sebek és elmúlik a fájdalom, a hiány, a szenvedély, az érzelmek..? Na és ha lépni kell hozzá az effektíve mit jelent? Mindezek azért merültek fel bennem, mert én mondogattam mindig, hogy én ezt le akarom zárni, de valójában dunsztom sincs, az mit is jelent. Gondolom azt, hogy az ember elrendezgeti magában a dolgokat, mindent betesz a maga helyére aztán leül a rend közepére és elégedetten körbenéz, hogy kész. Pipa.
De ez olyan..effektív tevékenységnek hangzik, pedig valójában nem az. Azt gondoltam, azért nem tudom lezárni, mert nem kaptam okokat, indokokat, válaszokat.. Pedig lehet, hogy csak szembe kéne néznem vele, hogy ez valami olyasmi volt, ami még nem volt és amiről nem tudom, hogyan kell kezelni. Csak ez meg kudarcélmény, azt meg mindenki utálja. Persze inkább belenyugvásként kéne kezelni, szembenézni a tényekkel. Hogy Lalát beletesszük a "whatever" dobozba, mert az a helye. És ami ott van, azt mi mélyen belül szeretjük. És ha meglátjuk valaha, ugyanúgy a torkunkba fog ugrani a szívünk, mint - be kell valljam - múltkor, mikor megláttam Gergőt. Barbival és Mátéval. És nem mertem ránézni, akkor sem, mikor 2 méterre mentem el tőle. Pedig ismerem, odavoltam érte, de hát..ő nem a whatever doboz része, mert Barbi a menyasszonya és őt választotta 6 évvel ezelőtt helyettem, így hát ő a "past" doboz lakója sok társával együtt. Utánanézelődtem, 2008 június. 6 és fél éve és még mindig teljesen zavarba jöttem, ahogy megláttam..
Áhm, amúgy tökre odavoltam utána.. Sokszor elképzeltem már, hogy újra találkozunk. Aztán meg..mikor ott a lehetőség, akkor nem merek rá se nézni. No de egyébként..azt gondlom, hogy kettőn áll a vásár, ő is léphetett volna, végül is ő a pasi, neki kell a tettek mezejére lépni. :) Elgondolkodtam, ahogy visszagondoltam a Libertás estére, hogy milyen más volt az életem. Akkor még csak egy kislány voltam, ma teljesen más vagyok. Ma, ha el akarnék valakit csábítani, mint akkor akartam a Gergőt, válogatott praktikákat vetek be, mint ruha, smink, frizura, parfüm stb.. Akkor sokkal egyszerűbb voltam. Próbáltam szép lenni, de nem tartottam magam annak, sokkal érzékenyebb voltam, teljesen másképp éltem meg egy-egy élethelyzetet. És azon járt az eszem, hogy vajon ő hogy élte meg? Neki kellett-e pia és sok akaraterő, hogy odategye a kezét? :D Hogy valójában ő is csak egy 20 éves fiú volt, aki félt a dologtól maga is vagy nem? Amúgy pár napra rá összejött a Barbival, szóval lehet túl sokat gondolok bele..
|
