Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2015-01-31
Jobb kedvem van, mint tegnap.
Rosszul aludtam és fel kellett kelnem reggel. És néztem, Viberen írt valaki. Hajnal egykor, Lala, hogy azt hitte, ma találkozunk, mert a Magyarban volt. Én meg..fogom a fejem, hogy persze, hogy az élet úgy hozza, hogy pont akkor nem vagyok Pesten, mikor ő ott van. Annyira tipikus, hogy hetek óta kocsmázunk vagy program van pénteken, szombaton, de pont most nem, mert itt ülök formátlan pulcsiban és melegítőnadrágban és jókislányt játszom.
De most már..nem bánt. Reggel majdnem elkezdtem verni a fejem a falba, hogy miért ilyen igazságtalan az élet, aztán mikor újabb üzeneteket kaptam, játszottam, hogy nem vagyok kíváncsi rá.. Persze nyert, visszaírtam és beszélgettünk is vagy másfél órát.
És mintha a szívem simogatná..olyan kedves volt. Hogy nem érti, miért nem vettek fel stewie-nak, mert igaz, hogy a qataros csajok mind nagyon szépek, de én is az vagyok. Mondjuk..szerintem mikor ott voltam, pont nem voltam az, de mindegy. Meg leginkább..nem voltam jól öltözve a dologhoz. Ma már ez is - mint sok más dolog - másképp van, de ez így van rendjén.
Aztán meg hogy én ne menjek külföldre, mert bántani fognak meg ilyesmik. Mire én megkérdeztem, hogy üljek otthon egy üvegbúra alatt és ne csináljak semmit, ne éljek? Mire persze az volt a válasz, hogy igen..
Majd kaptam, hogy menjek apácának és majd ő kihoz onnan. Igazából..értem nem szoktak aggódni, engem nem szoktak félteni. Nekem az egy kicsit új érzés, hogy valaki vigyázni akar rám. Nem úgy, mint anyu meg mint mások. Na jó, biztos túlzásokba esem, de nagyon jól esett a féltése. Talán azért, mert - így van, vagy sem, de - el tudta hitetni velem, hogy mindez igaz.
Aztán arról beszéltünk, hogy mit jelentünk egymásnak. És azt mondta, hogy én neki valami olyasmi vagyok, mint valami, ami lehetetlen továbblépni. Ilyenkor egyébként azért rendesen fejbe tudnám kólintani valamivel, mert ugye ezekben, amiket mond, hol a logika? De már nem keresem. Mert már nem fáj annyira. Elfogadtam a szakításunk, nem keresem az észérveket. Mert nem számít, mi az oka, ez van. Az pedig, hogy mit érez irántam, ezek szerint egy teljesen más lapra tartozik. Minden esetre azt mondtam, remélem, hogy én túl tudok lépni rajta, kettőnkön, mert nem kívánom a hátralévő életem úgy leélni, hogy nekem ő a nagy Ő. Ennek egyrészt semmi értelme, másrészt valószínűleg nem is igaz.. Meg ha ezt próbálnám áthelyezni a valóságba, mekkora pofára esés lenne, ha mégsem sikerülne, nem működne. Szóval nem.
Próbálok nyitott lenni a világra, bár úgy tűnik, férfiból most nem kérek. Ezért filózom rajta, hogy lemondom a keddet Gáborral. Megint megvárta, míg lenyugszom. De ne nézzen már hülyének. Nyilván nem a barátom akar lenni. Ha Dávid mondaná ezt, elhinném. Ha Lala mondaná, azt is. De úgyse bírná ki, háhá! :] Na de azt nem bánnám. Ezt viszont. Nem bánnám, de semmi értelme. Akkor meg minek? Mondjuk ugyanezeket az érveket fel lehet hozni amellett is, hogy miért ne..
De tudjuk, hogy nem érzem jól magam ettől a helyzettől. Na, majd írok neki. Persze megint hiszti lesz. De nem tehetek róla, ő rendezte úgy a dolgokat, hogy ne bízzak benne, én pedig nem tettem mást, csak megtanultam a leckét.
Ő, hol tartottam? Ja igen..végül megkérdezte, hova járunk most? Én meg gondolkodtam, megmondjam-e. Mert ez ilyen..hülyeség. Ha megmondom, akkor remélni fogom, hogy feltűnik ott, mint Slideshow Bob Springfieldben minden nap. :] És mindig el kell kapnom. :D
De tényleg..aztán persze szóvá tette hogy nem mondom meg a hely nevét. Őszintén szólva, úgy éreztem, akárhogy is, jobb ha nem tudja. Minek tápláljak hiú reményeket magamban? De aztán persze legyőzte a józan észt a.. nem tudom mi. :)
Minderre csak annyi a mentségem, hogy érzem magam annyira erősnek, hogy ettől a dologtól nem lesznek mások azok az estéim se. Felbukkanhat, de mindez - remélem - nem fog befolyásolni és teljes lesz minden estém a barátaimmal, akárhol is töltjük.
|
