Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2014-07-19
Megint befejezetlen lett egy naplóbejegyzés.. Az, amit a vízitúráról írtam volna. Ott az volt a felismerés, hogy nem csinálhatom tovább a Gabival a dolgokat, mert ahogy Csernus is írta, a gerincem megy rá..
Aztán persze rájöttem, hogy nem csak ez a baj.
Ez az egész felnőtté válás elég..rossz. Nem is az, hogy már nem kezelnek gyerekként (ami többnyire jó, de néha nagyon nem..), hanem hogy úgy egyre inkább sokasodnak a feladatok. Lehet idén be kell érnem azzal a 6 nappal, amit "nyaraltam".. És nekem még ez furcsa, hiszen elvileg vakáció van.. Más kérdés, hogy nincs pénzem elmenni nyaralni, szóval.. :/
Egy részről jó lenne teljes egészében a másik oldalon lenni, más részről egyáltalán nem akarom..
Itt van mindjárt ez a munka dolog.. Nem tudom, mi lesz belőle, de egy kicsit úgy érzem, hirtelen szakad rám majd a minden nap 8 óra munka. Valószínűleg az elején munka-alvás kombó lesz csak.. Már az is rossz volt, hogy szerdán 8 óra munka után elmentem találkozni a többiekkel, megjött Máté is, de nem tudtam átélni azt az igazi örömöt, mert majdnem elaludtam. És mi lesz, ha minden nap 8 órát kell majd lehúznom?!?! Egyáltalán nem fogok társasági életet élni..?!
Aztán..ott van az ő kérdése. Kezdem látni, hogy nem annyira fenékig tejfel ez a dolog se. Jobban szeretem az olyan embereket, akik 2 lábbal állnak a földön, reális elképzelésük van a világról meg az ő helyükről benne.. És ez itt úgy nem nagyon van meg..
Érdekes dolgot mondott tegnap Brigi. Hogy Lala már majdnem tökéletes volt.. Csak az volt a baj, hogy elhagyott 2x.. Mondom engem az jobban zavar, hogy van egy gyereke..
Amint azt..eléggé nagyon bunkó módon, vele is közöltem. Nem így kellett volna, nem akkor..de kijött. Sokszor lenyeltem én már ezt..de akkor se így kellett volna kibuknia belőlem, mivel nyilvánvalóan eléggé bántó voltam. Jogosan akadt volna ki, de ő nem akadt ki, csak közölte velem a puszta tények egy részét. Aztán meg..rám kicsit jellemző módon nem akartam megbeszélni, meghallgatni a fejmosást meg a csupasz tényt, hogy ő mindig is fontosabb lesz, mint én valaha is.. Hát nem, én ezzel nem akarok megint szembesülni.
Úgyhogy fogtam és letiltottam. Nem is volt már értelme.. És bármennyire is bánkódtam mindkettő miatt, valójában így jó. Nem így kellett volna megtenni, de meg kellett. Nagyon itt volt az ideje, mert hogyan nyissak új lapot, ha még tovább se tudtam lapozni..?
Le kellett zárnom és hát..így sikerült. Ki kell gyógyulnom, elsősorban Lalából. Pedig úgy tervezgettem, hogy milyen jó lesz.. Helyette majd kuksolok itthon egyedül egy hétig. A jövő hét vége..az lesz a rossz. Se Brigi, se anyuék, se senki.. :( Már előre sajnálom magam.
Ádám mindig azt mondja, lejjebb kéne adnom az igényeim. Brigi viszont azt mondta, nehéz lesz olyat találni, aki megugorja ezt a lécet, de érdemes kivárni. Igen, persze, de akárhogy nézem, nem megy igazán ez a munkában élem ki magam meg magamban leszek teljes, meg ilyesmik.. Akkor is arra teremtettem, hogy társas lény lévén - ne egyedül küzdjek az elemekkel meg a világgal meg a mindennel. Az a vicces, hogy szerdán Zsombor, már elég ittasan, ahogy a munkáról beszéltünk, egyszer csak kerek szemekkel rám nézett és azt mondta, hogy de hát nem ez a fontos! Neked első és legfontosabb dolgod, az életed kulcsfontosságú dolga az, hogy gyereket szülj!
Persze, nem most még, de igaza van. Éljem ki magam a munkámban és aztán találjam ott magam 37 évesen, sikeres nőként, egyedül? Nem pont erre vágyom.. Illetve pont nem erre vágyom..
Persze ehhez..ahogy Máté mondta..nem ártana levenni a fejemről a "menj a p*csába" táblát. Bár őszintén szólva, munka után néha tényleg mindenkinek ezt mondanám legszívesebben...
Aztán épp meséltem Briginek, hogy ez a munkában találunk párt dolog se az igazi. Mindig ott van, minden egyes nap, de mégsem. Valahogy Gáborral is az tök rossz, hogy reggel felkelek mellette, bemegyek dolgozni, aztán ő is bejön és mint két idegen. Én ezt így nem viselem jól. Nekem ha ott a párom, akkor hadd adjak már neki bármikor egy puszit, hadd öleljem meg meg effélék.. Persze, tudom, hogy nem lehet és nem az a baj, hogy ő sem szeretné, hanem az, hogy ez egy munkahely, ahol ő is dolgozik, én is és nem az a hely, ahol ilyesmit csinálunk. De akkor is, nekem ez így nem tetszik..
Felfogom, megértem, el is fogadom, de nem szeretem és nem szeretném megszokni.
És az igazi baj mindezzel az, hogy most is bemesélem magamnak, hogy ha összejövök Vele, akkor majd megoldódnak a dolgok, mert Ő az, Ő olyan, amilyenre vágyom.. Közben pedig baromira lehet, hogy nem.. Csak ebben magam sem vagyok biztos és anélkül, hogy egy kicsit bele ne mennénk a dologba, nem is nagyon fog kiderülni, hogy mennyire tud ő fesztelen és laza lenni. Csak akkor megint lehet, hogy megbántok valakit, akit nagyon nem akarok.. :( Miközben meg..azt is érzem, hogy ha most nem, akkor sose. Még egy sanszot nem kapok se tőle, se az élettől erre. Szóval nagyon kétélű egy dolog ez.. Kijöhet belőle valami nagyon jó vagy valami rossz is..
Persze..az emberi kapcsolatok többségéről ez elmondható, szóval talán nem kéne ezen fennakadnom.. :/:/
|
