Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2014-08-31
Természetesen az előző sem tekinthető befejezettnek, de Dávid aznap esti műbalhéjáról nem sok kedvem van írni..
Bezzeg a tegnap este, jajistenem..
Annyira szeretem, mindenét, az embert, úgy, ahogy van, mindenestül. Tudom, a tények meg a gyerek meg minden, de nem bírok nemet mondani neki. És tudom, hogy semmi értelme, de a lénye olyan szinten jó hatással van rám és annyira megnevetett és felszabadít, hogy olyan, mint a drog. Nem számít, hogy hol, mikor, csak az, hogy ő meg én.
Ez az igen bizarr éjszakai programból is látszik.
Naszóval..
Most jövök rá, hogy Bodonyról se írtam még, pedig az se volt semmi..
Pénteken megkaptam a bicóm, fehér, gyönyörű és nagyon szeretem. Örültem neki, mert évek óta nem tudtam értelmes ajándékot kérni és ez most jó lesz a biciklitúrán is meg amúgy is.. Nem állítom, hogy ezután állandóan biciklivel fogok járni, de azért néha néha..
Másnap délután mentünk le Bodonyba. Pingpongoztunk, fociztunk, társasoztunk, este meg vacsi. Vacsora közben Petivel elkezdtünk metaxázni kólával.. A dolognak az lett a vége, hogy eléggé felpörögtem meg kicsit ittas is lettem. A sequence, amit játszottunk, kicsit be is fuccsolt, mert Gábor kicsit bepörgött, nem álltak túl jól meg a pia hatására mindenbe belekötött, úgyhogy jobbnak láttuk abbahagyni. Utána BANG!-eztünk, de végül elszivárogtunk aludni..
Mondjuk aludni nem sikerült, mert mi Petivel full nem voltunk álmosak.. :D Így aztán feküdtünk egymás mellett és beszélgettünk.. Hát, volt egy feeling-je, úgy beszélgetni egy pasival, aki azért nem is csúnya, hogy fekszetek a tök sötétben és tudod, hogy..azért na..közel vagytok egymáshoz. Nem mintha lett volna benne bármi több, de akkor is..maga a tudat..
Aztán meg nekiálltunk fruit ninja-zni.. Ez kb hajnal 3kor volt.. :D És ahogy játszottam, egyszer csak Peti odahajtotta a fejét az enyém mellé. :) A legviccesebb az volt az egészben, hogy én sem akarok semmit tőle, szerintem ő sem tőlem. De - és ez azért dob az ember önbizalmán - nőnek éreztem magam. Fogalmam sincs, miért. De jó érzés volt, hogy nem az unalmas recis lány vagyok, a mindennapok senkije, hanem valaki más, aki izgis, vonzó meg effélék.. Pedig ugyanaz voltam, de ki tudja, Peti, a helyzet, a pia vagy mi, de ezt éreztem. És tetszett. :)
Végül nagy nehezen elaludtunk. Másnap anyuék elmentek gombászni, mi megreggeliztünk, társasoztunk meg Peti tanított pingpongozni, mert elég gyatra a tudásom. Ő türelmes volt, én halál béna, de igyekeztem.. :D Aztán ebéd, utána még játszottunk egy petang-ot, majd tipli haza. Petivel számot cseréltünk, de semmi hátsó szándék, csak ha van valami jó hétvégi program, arra az esetre.
Másnap, hétfőn volt Lala névnapja. Itt volt Jani meg Kati néni, pakolásztam, aztán elkezdtem készülődni a másnapi IPL-re meg Zsuzsival mentem találkozni.. Zsuzsival nem tudtuk, hova menjünk, úgyhogy végül kikötöttünk náluk. Megmutatta az albit, aztán megküzdöttünk egy üveg rosé-val és nem csináltunk semmit, csak ültünk, iszogattunk és beszélgettünk. Nagyon jó volt, imádok Zsuzsival beszélgetni. Odafele írtam Lalának és már ott voltunk az albiban, mikor láttam, hogy jött válasz. Persze iszonyat édes volt, mutattam Zsuzsinak is.
Csak nem nagyon tudtam mit kezdeni vele. Nem tudtam, írjak-e neki választ. Tudtam, hogy nem túl jó ötlet, de az udvariasság meg az, hogy tökre hiányzott és már kb 2 hete vártam a névnapját, hogy végre magam előtt találjak ürügyet rá, hogy írjak neki. Persze hülyeség, mert magam előtt minek keressek ürügyeket.. De úgy éreztem, kell. Meg azért, ha már rögtön az után, hogy kijelentettem, nem fogok vele érintkezni, áthívtam, mégse tartson hülyének, aki képtelen állni a szavát. Most mondjuk lefut a névnapja, a szülinapom, legközelebb..hű, basszus, csak a karácsony lesz.. És azt mondta, nem fog keresni. Ilyenkor úgy remélem, hogy előbb vagy utóbb meginog. Bár lehet én fogok előbb besokallni és felengedni a skype tiltást. Bár őszintén nem mindig rossz, hogy nincs skype. Kevesebbet ülök a gép előtt..nem sasolom, fenn van-e..nem ülök itt és várom, hátha..nem számítgatom, mennyi idő telt el, mióta belépett, mert minimum fél órának el kéne telnie, mire én is beléphetek.. :D Estébé... Idiótaság, főleg, hogy nyitott könyvek vagyunk egymás előtt, de..ilyen vagyok. Megszoktam, hogy játszmázom. :)
Szóval hétfőn hazafelé írtam neki..másnapig mentek az SMS-ek, utána nem írtam már vissza. Kedden Brigivel találkoztam a kozmetikus után, elmentünk a Müllerbe, a Corvinba. Persze a legfontosabbat, ami igazán kellett, elfelejtettem venni.. No mindegy, utána átsiettünk az Allee-ba, moziba. Tök jó volt a film. Nem vették komolyra a témát, Petinek igaza volt, nekem is bejött a film. Jó poénokat dobtak be, a figurák is szimpik voltak, nem túl bonyolultak, de ezek nem ilyen erkölcsi királyok, mint Amerika kapitány.. :)
Szóval jó volt. Utána mentünk haza.
Szerdán, csütörtökön és pénteken dolgoztam, volt management meeting, de semmi vész. Az egyetlen para még mindig a külföldi jelöltek hívása, azt nem szeretem... Ráadásul a BT-s jelöltek olyan bonyásak, nem szeretem hívni őket..
Fáradt voltam, örültem a pénteknek. Viszont 2 nap is együtt ettem Gergővel, Nórival, Katával meg Edinával, mindkét nap olyan jól eldumáltunk, hogy vagy 40 percet voltam benn végül..pedig nem vagyok egy nagy konyhában dumálgatós.. De velük jó volt.
Tegnapra meg..pénteken alakult be a program, mert felhívott Ricsi, hogy ő nem ér rá, Sevi se, de jövő hétvégén Velence helyett szervezzük ezt.. Viszont mivel Gergőnek már szólt Brigi, gondoltuk csinálunk egy szűk körű kis talit.. Aztán csak úgy jött, hogy megkérdem Janit, ő hozta Misut, meg Ricsi is beugrott.. Pont gondolkodtam előtte, hogy mennyire öltözzek ki, mert ez csak olyan kis izé lesz.. Így utólag..nem tudom.. :]
Odamentem Janival, akkor jött Gergő is, utána Brigi, Misu, Ricsi.. Ricsi nem maradt sokáig, Gergő is lelépett..Gergő kicsit furcsa volt őszintén szólva..jó, persze, Janinak van egy stílusa, de szerintem azért rendes srác..
Brigitől kaptam ajándékot, amit végül nála hagytam megőrzésre.. Miután elmentek a fiúk, nagyrészt benn voltunk és csocsóztunk.. Persze megvertük őket jó párszor..Jani teljesen bepörgött a csocsótól, már majdnem fetrengtem a földön, úgy röhögtem.. :D Aztán jöttek valami csávók, kihívtak minket..háát, elég érdekesek voltak..az egyikkel még nem is volt baj, mert az úgy vicces volt nagyjából, meg nem is beszélt sokat, de a másik..az szerintem jóval többet ivott, mint kellett volna, és ilyen erőszakos részeg volt..furcsán viselkedett, kérdezgette h melyik műsorvezetőre hasonlítok..meg ilyesmi furaságok.. Az a 2 pasi jutott eszembe róluk, akikkel akkor játszottunk a Magyarban, mikor Lalával voltam..
Aztán..így csocsózás közben ránéztem a telefonra, üzenet.. Lala. Pontosan azt írta, amire legjobban vártam és azt, ami a legnagyobb hülyeség volt. Én meg persze kaptam az alkalmon, visszaírtam. Utána nagy nehezen rávettük Janiékat h menjenek el kajálni, megvárjuk őket. Én meg sopánkodtam, hogy jajj, jajj, nem kellett volna visszaírni. De már nem volt visszaút. Illetve volt, egész este volt, mindig az én kezembe tette a döntést, de hát..május elején találkoztunk utoljára, 1 hónapja nem folytattunk társalgást semmilyen módon..nagyon hiányzott, na.. Az volt a baj, hogy a névnapjára írtam neki, mert ha nem teszem, valszeg semmi se lett volna.. Most már mondjuk tök mindegy..
Utána csocsózgattunk még, de én már csak az időt húztam, mert nem voltak konkrétumok.. Én meg nem akartam úgy elindulni Janiékkal, hogy bemegyünk valahova és fél óra múlva lelépek..annak, hogy ő jön oda, szintén semmi értelme nem volt. Nem vágytunk mi semmi és senki másra, csak egymásra.
Végül elindultunk. Én már a villamosmegállóban mondtam, hogy le fogok válni. Végül a fiúk is leszálltak az Oktogonon, de nagyon remélem azt nem látták később, hogy kivel voltam. Nem mintha számítana, csak..nem tudom, inkább ne tudják.. Nehogy lebukjak.. Bár nem is értem, 25 éves vagyok, mit titkolózom össze vissza. Elég király lenne benn lakni végre Pesten. Na de majd ha befejeztem a sulit, akkor hátha..
Álltam a villamosmegállóban és vártam. Remegett a kezem. Aztán megláttam és gyorsan lesütöttem a szemem. Odajött félig elém és nézett. Én is ránéztem és mosolyogtam. Olyan bűnbánó arccal nézett rám, hogy ihajj.. Egy darabig álltunk és néztünk egymásra és próbáltuk kitalálni, hogy most akkor mi légyen..? Meg ugrattuk egymást persze ezerrel. Furcsa mód, most nem voltam olyan bántó, mint korábban néha. Lenyugodtak bennem a kedélyek ettől az egy hónaptól. Meg talán még inkább attól, hogy nem beszélünk Skype-on, ott mindennap szembesültem olyasmikkel, amikkel nem akartam.. Eléggé nagyon nem....
|
