Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2015-05-09
Rendrakás közben ismét filozofikus mélységekbe jutottam és magvas gondolatok fogalmazódtak meg bennem..
Szóval..valahogy..a szépségen gondolkodtam. Anyu mindig azt mondja, belül kell szépnek lenni, de valljuk be, amíg csúnya vagy, a kutyát se érdekli a lelked.
De valahogy..épp az a bajom..hogy nem találom az egyensúlyt. Valahol elvesztettem és nem tudom hogyan, miért és hogy kaphatnám vissza. A második kezdődő dolgot rontom el (már ha csak azokat számolom, akik engem is érdekeltek..) és nem értem, mi a baj. Azzal tisztában vagyok, hogy talán nem kellett volna felvetnem a találkozást D-vel, de tényleg ennyi lenne? Ennyin múlna? Én csak..nem is tudom. Magamnak magyarázkodjak?
Nincs mit megmagyaráznom, mindent úgy tettem, ahogyan akkor helyesnek láttam és az akkori döntéseimen már felesleges háborognom. Levonni a következtetést és tanulni belőle. Persze nem mondom, hogy könnyű, de valószínűleg ha a következő kurzusnak vége lesz (amire nagyon remélem, hogy jön a Viki, mert nekem muszáj, de nélküle..nagyon f*s lesz..), úgysem találkozunk többet és akkor..ennyi. Marad egy emlék. Mint oly sokan mások..
Csak mindegyik ilyen buktával kevesebbnek érzem magam. Egyre csak lejjebb megy az önbizalmam, egyre kevésbé hiszek benne, hogy engem lehet magamért szeretni, egyre inkább meg akarom játszani, hogy valaki jobb, valaki több vagyok és egyre többet adok fel önmagamból. Pénteken is ez a vita arról, hogy miért van egyre kevesebb házasság.. És még végig se mondtam, csak a mondat elejét, Dávid egyből nekem esett.. Meg magyarázott, hogy a média meg a Szex és New York és hogy mindenhonnan az folyik, hogy jó szinglinek lenni. De én egyáltalán nem ezt mondtam.. Meg nem is tudom, úgy állította be, mintha én nem akarnék családot, gyereket satöbbi és ez mind a mi hibánk lenne, nőké, mert illúziókba ringatjuk magunkat, hogy ahhoz megyünk feleségül, akit szeretünk és hogy ez..baromság. Márta is ezt nyomta, Dávid meg helyeselt.
Akkor én kevés voltam hozzá, vagy mi a franc? Úristen, ettől annyira felmegy bennem a pumpa... Nem akarok az alapján választani, hogy ki van hasonló anyagi helyzetben, mint én.. Eleve..én semmit nem tettem le az asztalra. Itt lakom egy szép házban, relatíve mindenem megvan, de semmit sem magamnak köszönhetek. Ez mind..felülről jött. Azért akarjon valaki, mert a szüleim vagy adott esetben anyu sokat tett le az asztalra? Te jó ég.. Ez totál kiábrándító gondolat. És nem csak az emberi kapcsolataim miatt, hanem úgy általánosan, az élettel kapcsolatban. Ennyi lenne? Ennyi?
Egyébként megint hol kötöttem ki.. Azt sem tudom, honnan indultam.
Ja igen, szóval hogy..csökken az önbizalmam, a magamba vetett hitem (amiből amúgy sincs túl sok..). Persze jó dolog volt ez a hajózás meg igazából tudom, hogy csak valahogy nem alakulnak úgy a dolgok, ahogy szeretném és nem feltétlenül minden esetben az én hibámból. Lehet, hogy D-ből is csak egy tök nagy csalódás lett volna és így..nem lesz. De nem élhetek meg mindent így, hogy a rosszat látom bele. Csak már..nagyon nehezen mennek az illúziók is. Például Bálint. Ha oda jutnánk, belevágnék, tudom. Pedig reális esélye annak, hogy mi köztünk hosszú távon működőképes dolog legyen, nincsen. És valószínűleg többet is képzelek bele, róla, mint amennyi valójában van.. :/
Uffa. Magamról akarok írni, na. Nem másokról. Szóval kevés a szépség. Ákost is sokkal jobban érdekli Viki. Pedig..reálisan nézve..na. Én nagyon bírom a Vikit, de nem két lábbal jár a földön. Vagy csak még nem találta meg önmagát meg a helyét a világban, de mintha nem is afelé haladna. Valahogy..nem úgy éli az életét, mint ahogy rendesen szokás. Lehet, hogy ő teszi jól, de..na mindegy, szóval iránta sokkal jobban érdeklődnek. Lehet azért, mert velem nem lehet úgy hülyéskedni? Én komolyabb vagyok. De persze..azért neki ott van egy háttérvilág..amivel az ember háta mögött azért könnyű működni..az mindig ott lesz, önbizalmat ad. És közben egyébként k*rvára omladozik meg hullik szét, de nem azzal foglalkozik, hogy rendbe vágja azt meg amiket kéne, hanem..inkább elfordul. Nekem ez nem megy, én nem tudok hosszú távon élni egy sz*rban. Szereti meg blabla.. Mint Brigi. De ez baromság, mert már nem szereti. Áhm, ja jól van, megint nagyon okos vagyok mások életében. Ahol mintha érvényesülne a Márta dumája..
De én másra vágyom. És a mama mondta múlt hétvégén, hogy meg kell alkudnom. De én nem fogok és nem is akarok! Ja hát mintegy mellesleg jó eséllyel maradok egyedül, mert ki tud elviselni egy ilyen hárpiát, aki folyton dirigál, akinek durva beszólásai vannak, ha valami nem úgy történik, ahogy szerinte kellene..
Tisztára anyu klónja vagyok, csak még egy kicsit rosszabb.. :/
Hm, durva sértés.. :D
Ja de amúgy..el kell mennem a pszichológushoz. Azt hittem, magától helyre fog rázódni minden, de megint padlón vagyok.
Persze egyébként..a leírtak ellenére én is tudom, hogy így van jól, mert eleve ezt akartam. Örülök, hogy..na mindegy, D bekaphatja.. :D
De ezt akartam. Csak aztán..jött..és olyan kedves volt..és eleinte, amíg nem akart semmit..addig tudtam, hányadán állunk és nekem az úgy jó volt. Hogy igen, van egy menő manó srác, aki nem az én világom, hisz tudom a helyem a kasztrendszerben és végül..mégis azt hittem, működhet.. Aztán persze érvényesült a papírforma..
Most is néha..Elnézem órán.. És gondolkodom, hová lett. Belőle az a fiú, az az érzés, az a srác, aki velem akart Calabriábra menni, aki odavolt a lábaimért, akinek tetszett a hajam és ha mosolyogtam, az is. Aki úúgy tudott nézni a szemeivel.. Amik egyébként kiábrándítóan mocsárzöldek.. :D
Na mindegy, eltűnt.
Szóval..jó ez így. Vagyis..nem jó, de jobb, mint..sok más szcenárió, ami szintén lehetett volna..
Csak most..tökre kéne, hogy valaki helyrerázzon, mert a szakdogával is csak szenvedek, nem haladok... És..ehm.
Mennem kell. Sok dolgom van sajna..
De minden esetre..most ez..jól esett. Kicsit leírni mindent, elemezni, mert én..tetszik vagy sem, kell vagy sem..akkor is ilyen vagyok, ilyen maradok és ha valami baj van velem, mindenki kereshet mást és csak úgy amúgy..bekaphatja.. :D
|
