|
Bogsika naplója
Ciccaszagú Pötyi [128771 AL], gazdája Bogsika
2004. december 16.
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/128771
|
2004. december 16.
Most olyan mosott szar hangulatban vagyok,h az leírhatatlan.
Most semmi nem tud vigasztalni,sem Pest sem az,h holnap húzhatok haza és 2hétig a pokol zárva tartja kapuit.
Talán KArajznénak van igaza ennél rosszabb nem jöhet, vagy ha igen akkor is mi van..Még nem fürödtem le még nyugodt szivvel vissza csuszhatok ugyan abba a szarba..
Karinthy mondása is igaz ma rám: egyszerre nem lehet "kinn és benn"
Valahol lennem kell és az a nyugodt kis agyonra untatot életem..
az igazat megvalva nem is vágyom másra és ha igen akkor 200km-rel odébb utazok
Nah megyek lefekszem aludni,h addig se gondolkozzak.
Holnap ugyis az egész iskola előtt lejáratjuk magunkat a karácsonyi hangversenyen!
Egy kislány naplói közt turkáltam..eszembe jutottak az én öngyilkos gondolataim.
Mostanában már jó ideje nem is nagyon foglalkoztam velük vagyis mintha elmúltak volna :)
De most! Oh..az a gyönyör mely elkapott a gondolat..
Sosem írtam még le milyen temetést szeretnék! Szeretném ha elhanvasztanának..3részre osztanák a hanvaim..1részem a Dunába szornák,h tudjam folytatni az utam a vizen kersztül.. Én és a víz..myennyi szerelem..
2részem a levegőbe szorják,h a szél vigyen minden velé amerre a víz nem tud vinni oda szálítson a levegő..
3részen egy fának a tövébe kaparják el..a fába max csak annyi lehet vésve,h Bogsika.. Nem akarok magam körül koszorúkat csak ültett virágot max. azt is csak finoman..semmi giccs!
Így meglenne az otthonom a gyökér,h legyen mindig vissza találnom valahova..
Ez az én kérésem..Egyszer papirra is kéne vetni mielőtt túl késő lesz..de még nem merem.. és kinek anám hisz a jövőm bizonytalan? Ki tenné jová a vég akaratom.. Én akarom eltemetni edesanyám hisz tudom neki az lenne a legnagyobb fájdalom ha gyermekét temetné..
Barátnőim? Mikor labilasabbak mint én? Kit büntessek? Senkit!
A kép az egyik álmomra hasonlít és egy mesére.. Az álmom nem publikus!
DE a mese az így szól: Volt egy öreg kutya amelyik érezte,h a végét járja..megszökött otthonról és kiballagot az erdőbe ment és csak ment ameddig az ereje bírta majd neki dőlt egy kivénhedt öreg törzsnek és becsukta szemeit.. Sosem ébredt fel többé.. Nem akarta látni pusztulását és a magányba menekült..
És az emberek itt vannak körülöttem..átlépnek rajtam..én mégis egyedül vagyok..szivem kezd kihülni..Nem érzi már a szeretetet.. nem ad már szeretetet.. csak vagyok mint a kivénhedt fa..
Na jó azért nem ennyire vészes a helyzet csak a kezeim fagytak le szokásukhoz híven.. megyek vacsizni Editkével majd játszom a síró bohocot és minden rendbe jön egy pillanat alatt!
|
Problémás tartalom jelzése
|
