|
Bogsika naplója
Ciccaszagú Pötyi [128771 AL], gazdája Bogsika
2005. február 3.
Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/128771
|
2005. február 3.
Ha lenne miért most úgy kisírnám magam. Pedig tök jó kis pörgős napom volt és még mindig nincs vége. Igaz nem tudtam vissza írogatni maileket és nincs időm semmire sem,de muszály kiírnom magamból mindent amit csak tudok,mert annyi minden össze van most bennem gabalyodva,h az már néha fáj. Kezdve a reggelel. Korcsolyázni voltam az osztályal. Szeretem őket :) Vagyis csak a nagyrészét és ma mégsem jelentkeztem osztály kirándulásra pedig biztos nagy élmény volna. Kicsit soknak találom az 5000Ft-ot rá. Inkább akkor már nyáron elmegyek ennyi pénzért Anyuval. Mostanában túl anyagiasnak találom magam. Annyi mindenről lemondok mégis és még mindig túlzásnak tartom az életvitelem. Ma egésznap pörgöt az agyam,a korcsolyapályán olyan érzelmek jöttek elő bennem amit jó mélyre nyomtam el és ma mégis semmi ok nélkül kitörtek belőllem. Az iskolában egész nap a hideg rázott, és azon gondolkoztam amit Zsuzsika mondott,h meg akar halni. És én viditottam akiben néha olyan gondolatok csappanganak amit még én is szégyenlek. Nincs jógom arra,h ilyeneket mondjak neki mikor pont én vagyok az aki a legkevesebbre becsüli az életet és saját magát. Vissza jöttem a suliból a koliba és itt várt rám Pisti. Annyira örültem neki mint még soha senkinek. Pedig már nem vagyok belé szerelmes,de valamilyen testvéri módon mégis csak szeretem. Aggódok érte és gyűlölöm magam,mert semmit sem segíthetek és főleg úgy,h nem is engedi,h segítsek neki. Jól meg szivattam magam Edittel is. 1,5órát fagyoskodtam miatta. De legalább boldog :) Csak Hamar ne lett volna ott :) "Nem azért nyomulok,mert részeg vagyok hanem,mert tényleg bejösz nekem" Nem is ismer. Előtte fél órával meg azt vágják a fejemhez,h nem vagyok jó semmire. Nah erre mit mondjak. Postás is tiszta szar kedvében volt. Nem is tudtam vele beszélni. Olyan boldog tudok lenni és mégis olyan szomorú. És várom a jövőhetet és mégis csak reménykedek. Pedig megtíltottam magamnak. Nem tehetem ezt magammal. Reálisnak kell lennem. De a szerelem nem reális. És ilyenkor mit tegyek? Nem teszek semmit. Csak várok,várok,mert csak ezt ismerem és már egész jól megy nekem. Vár rám 20oldal anyagismeret. Muszály évvégén 5ösnek lennem belőlle. Pedig most már olyan szivesen aludnék. Most mégis inkább azt a fájdalmat válszatom,h sanyargatom magam addig amíg elnem alszok a könyvön. Legalább majd egyszer talán hasznos része lehetnék a társadalmonak. Nem úgy mint most.
|
Problémás tartalom jelzése
|
