Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/155884
|
2006-02-07
Pantheonban jártunk már, de milyen más Geryvel! Megkerül Raffaello sírja, a 19. századi olasz királyoké is. Santa Maria supra Minerva, ókori Minerva-templomra épült, Michelangelo szobra ékíti. Előtte elefántos obeliszk, a középkor és az egyiptomi ókor érdekes keveréke, a farkát finomat eltartja feneke elől, amivel az amerikai kulturális épület felé "néz".
Loyolai Szent Ignác temploma, a mennyezeti freskó a térhatású festészet remeke. A csúcs mégis az illúziós kupola, a sík mennyezet hatása megdöbbentő, állítólag elfogyott a pénz a templom építése közben, ezért választották ezt az olcsóbb változatot.
Busszal és villamossal visszazötyögünk a kocsihoz. Mennyire más most estefelé a Trastevere negyed, sétáló emberek, lassan megtelő vendéglők, árusok.
A Termini pályaudvaron elbúcsúzunk Gerytől. Rengeteg szépet és érdekeset láttunk Rómából a négy nap alatt. Azért a katakombákat, a Via Appiát, a zarándoktemplomokat szívesen megnéznénk, ha még egyszer eljutunk ide. Amit inkább csak éreztünk, de nem tudtunk idomulni hozzá, az a rómaiak életszemlélete. "Siessünk, hogy aztán nyugodtan kávézhassunk!". Az élet kis szépségei, apró örömei: egy cserép virág a bejárat mellett, egy mosolygós arc, egy pohár bor, szelet mortadella alakítják az itteniek életét. Nem véletlen, hogy Olaszországban az egyik legmagasabb a világon a várható élettartam.
Fülkénkben csak egy Rómában élő szicíliai, utunk nyugodt. Várjuk a határellenőrzést, és csak most látjuk, miért is nem zavartak az odaúton sem: a határőrök csak bekopognak a hálókocsikalauzhoz, "mindenki európai", mondja, és az ellenőrök mennek is tovább. Fél öt reggel, megérkezünk Klagenfurtba.
|
