Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/155884
|
Kereszteslovagok nyomán
Jaffa, néhány kilométerre délre a nagyvárostól. Eredetileg itt volt az "igazi" város, Tel-Aviv csak száz éve született. A huszadik század fordulója táján itt letelepedett néhány zsidó család költözött ki az arab városból, tiszta izraelita települést alapítva. 1948-ban, Izrael állam kikiáltása után az addigi muszlim lakosok elmenekültek (kis segítséggel, ijesztgetéssel az új államgazdák részéről?), azóta is libanoni menekülttáborokban élnek. Az óvárost, a Kasbah-t, részben lerombolták az új urak, de egy része megmaradt: zegzugos utcácskákon vezet Amos le a tengerszintre. Persze, reggel nyolckor még senki sincs az utcákon rajtunk kívül.
Szent Péter-templom, ferences kolostor áll a dombtetőn. Az utat Napóleon-szobrok mutatják, rajtuk a történelmi utalások, leírások. A város nem volt igazán jó viszonyban a francia hadúrral: egyiptomi hadjárata idején ezt a várost is elfoglalta, de sokáig kellett lövetnie a tengerről.
Még egy kis történelem? Jónás innen indult, cet-gyomorban végződő útjára, és Péter apostol itt ébredt rá, hogy nem csak zsidóból lehet keresztény. Egy tengerparti parkból még megcsodáljuk Tel-Aviv tengerparti felhőkarcolóit, majd folytatjuk utunkat észak felé.
Visszakerülünk tehát Tel-Avivba, a nagyváros kilenc óra körül ébredezik. A huszas-harmincas években épült negyeden keresztül visz buszunk, Bauhaus-stílus, leegyszerűsített, tiszta vonalú, három- négy emeletes villák szegélyezik az utat. (Budapestieknek: mintha a Pasaréti-úton hajtanánk.) Ebben a házban kiáltották ki Izrael államot 1948-ban, mutatja Amos (egy nappal később már az összes arab szomszéd hadat is üzent neki, és meg is támadta.)
A három sávos autópálya északnak visz. Az út mellett három nyelvű feliratok: héber, arab, angol. Olyan a hatása, mint ha Burgenlandban jársz, és már ki van írva az út mellett magyarul is: "Veszélyes útszakasz, kérjük, lassan hajtson". Elhúzunk az izraeli ipar kirakata mellett: komputer-technológia (a chipet állítólag itt találták ki, vagy lehet, hogy mégis a Szilikon-völgyben, de itteni kutatók?), gyémántcsiszolás.
Caesarea, kétezer éves város. Heródes alapította, hosszú ideig a Közel-Kelet legnegyobb kikötője volt. A volt római városból csak a tenger melletti néhány száz méteres csíkot tárták fel eddig. A hatalmas színház persze a tenger felé néz. A kikötőben több száz hajó talált menedéket viharos időben. A kereszteslovagok is használták ezer évvel később, de a város területének és a kikötőnek csak a tizedét vették igénybe.
Buszunk letér a tengerparti útról, a Karmel-hegység szerpentinjeire. Ismerős a név? Persze, a karmelita rend született itt. Ebédre egy drúz családhoz megyünk.
Izrael kb. hét millió lakosának háromnegyede zsidó. A többi, arab (palesztin), nagyrészt muszlim és kb. az arabok negyede keresztény. Rajtuk kívül sivatagi népek (beduinok), és a drúzok. Ezer éve váltak le a mohamedán vallásról, de hitük titkait csak felnőtt férfiak ismerhetik meg. A palesztinokkal ellentétben, katonai szolgálatot is teljesítenek. Az átlagos szolgálati idő három év férfiaknak és két év nőknek Izraelben.
Már a ház előtt vár a családfő, a kertben már meg is terítettek. Műanyag székek-asztalok, az asszony még bemutatót tart, hogyan készül a pita-kenyér. A büféasztal roskadásig rakva, csicseriborsó, padlizsán, saláták, öntetek, lencse, olajbogyó. Húst ne keress, nem is találsz. Mindenki jóllakott? Kávé, mézes rétes, ki kér még? Gyümölcsöt, aki akar, szedhet a fáról: mandarin, narancs. A kis lugasban, védett helyen, izraeli zászló- a földön. Csak nem húzták fel, vagy táncoltak is rajta? Haza és állam- két különböző fogalom. Láttunk ilyet már máshol is.
Kinek kell még, a hosszabb út előtt...? A kert kifejezetten (cigányos) volt. A WC a házban. Győzike szégyenkezne. Félköríves márvány lépcső vezet az emeletre, az egy toaletthez. A falon hatalmas olajfestmények: nagyapa, nagyanya, családi kép, Arafat... Kis sor alakul ki a szobácska előtt, vagyunk vagy harmincan. Nézzünk körül! A nappali szoba? Márvány padló, intarziás bútorok, levegő és elegancia- milyen lehet, amikor este összegyűlik a család, és egy tea mellett megbeszéli a nap dolgait? A WC előtt polcocska, fogkefe és villanyborotva- itt valóban élnek. Meghívtak minket, harmincunkat, ismeretlen gyaurokat, jól tartottak, mosollyal fogadtak és búcsúztattak- vendégül láttak.
A Karmel-hegység búcsút int, az utolsó kanyarokból már látszik a tenger. Haifa, háromszázezres parti város, csodás panoráma a kikötő felett. Azt a negyedet a németek építették, amikor a XIX. században Vilmos császár Szentföldre látogatott... Ez meg a bahái vallás legszentebb helye (no, még szerencse, hogy ők nem Jeruzsálemet választották), a szentély és a tizenkilenc szintes kert: a világvallás (öt millió követő) Jézust, Buddhát és Mohammedet is az egy Isten prófétájának tekinti. Ha sokáig állunk, tudják, az időbeosztás.... nem érünk oda a vacsorára.
Akko, a libanoni határ mellett már. A tizenkettedik-tizenharmadik században több lakosa volt, mint Párizsnak és Londonnak együtt. A keresztes lovagok fő érkezőhelye volt, a legtöbb hadjárat érintette. Egy félszigeten áll a kereszteslovag-vár, tizenöt éve kezdték kiásni a rá épült török erődítmény alól. Gótikus boltíves templomok, étkezők, hálótermek: minden, amit a hit harcosai csak kívánni tudtak. Járt itt Oroszlánszívű Richárd, Leopold osztrák király, francia királyok... Marco Polo. Kétszáz évig volt a Palesztin Királyság fővárosa. Föld alatti folyosón visz tovább az utunk, bizony a (részben) tolókocsis úr és a két botos bécsi dáma nem tudta volna bejárni, a buszban várnak ránk. Mindenre van megoldás, Amos vigyáz arra is, hogy a csoport is valamit kapjon. Arab negyedben jutunk újra napfényre: mintha New Yorkban metróznál, és egyszer csak,az állomás kijáratánál,a Harlem kellős közepén találnád magad. Srácok fociznak, minden autó oldala már többször balesetet szenvedett, az öregek a fák alatt hűsölnek a teájuk mellett. Utcanévtábla? Csak arabul: ország az országban. Érezni a tenger illatát, a kikötő már az orrunk előtt. Történelmi utalás: a genuaiak külön stéget építettek, mert nem akartak a velenceiekkel közösködni... Lassan lemegy a nap, a védfal tetején sétálunk a busz felé. A négy buszbanmaradó csendes szemrehányással jelzi: ez bizony sokáig tartott... A tolószékes férfi megtört szemmel néz maga elé, fárasztó nap volt egészségesnek is. Hol fog felcsillanni a tekintete, miért jött el erre az útra? Mit vár? Csodát, feltámadást... vagy csak szép emlékeket?
|
