Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/155884
|
Kerengő dervisek
Akárhol is állunk Kappadókiában, egy havas hegycsúcs mindenhonnan látható. Az Erciyes Kayseri város felett őrködik, majdnem négyezer méter magas. Korábban, százezer éve, aktív vulkán volt, két másik társával ők terítették be a magasföldet vulkáni kőzetekkel, tufával, bazalttal. Az ásványok rétegzettségének köszönhetők a szél és víz formálta bizarr szobrok Kappadókiában.
Tervezik egy síparadicsom felépítését a hegyen, most járt húsztagú török küldöttség Obertauernben, tőlünk húsz kilométerre megnézni, milyen is egy alpesi falu.
Búcsút kell intenünk Kappadókiának, lejárt a három napunk. A korai induláson persze mindenki a busznál van időben, csak Glück úrnak akad még valami elintéznivalója. A szokott török "autópálya", osztott kétszer kétsávos, de kilométerenként letérőkkel szabdalt út visz Konya felé. A milliós város még mindig az ezer méter magas fennsíkon fekszik. Mercedes terepjárókat is gyártanak itt, főleg az arab piacra, de Európába is viszik.
Utunk nagyjából a középkori "selyem-út" nyomvonalát követi, harminc kilométerenként karavánszeráj áll. A török (szeldzsuk) császárok építtették a tizenharmadik század körül, éjszakai nyugalmat és biztonságot nyújtva az értékekkel utazóknak. Napi ebédünket is egy ilyen átalakított karavánszerájban kapjuk, hatalmas (wok?) fémtálon a hús és a körítés, nekünk szabad kanállal venni, nem kell a (jobb) kezünket használnunk.
Konya a Mevlana kolostorról ismert a muszlim világban.A tizenharmadik században alapították, a "kerengő dervisek" anyaintézete. Aki olvasta Gárdonyi regényét Eger ostromáról, más képet kapott a szerzetesekről: itteni értelmezés szerint ők a béke bajnokai. Az alapító sírja mellett Mohamed szakállának egy szála is (nem) látható a fém dobozkában a vastag üveg mögött. A dervisek tíz perceken keresztül tudnak pörögni fehér lebegő ruhájukban, a mi folklór műsorunkban (még Kappadókiában) a fiúk nem voltak ennyire kitartóak.
Hatalmas temető áll a kegyhely mellett (az iszlám negyedik legfontosabb búcsújáró helye), a sírok mind Mekka felé néznek, a fejet 2-3 fokkal felfelé döntve temették el a kiválasztottakat. A "hadzsi"-k sírját (akik mekkai zarándoklaton jártal életükben) zöld lapocska jelzi a fejfán.
Megint van harminc percünk a török mindennapi valóság szemlélésére, hurrá! Igazi török bazár, nem turista látványosság, ruha, cipő, élelmiszer, konyhai edények váltják egymást. Betérünk egy mindenes boltba, vennénk egy üveg bort. Szarap, mint szörp, így hívják törökül. Furcsán néz ránk az eladó, majd mond valami hasonlót, és mutat valami egészen mást: ne keress alkoholt a török bazárban! (Közben rájöttem: ahol a bolt előtt kinn áll a török sör reklám "Efes Pilsen", ott van másfajta alkoholos nedű is, máshol ne keress!)
Pénzünk fogyóban, kéne utánpótlás. A Bankomat kínál török lírát, USA dollárt és eurót. Utóbbit választjuk, mindenhol lehet euróval fizetni. Ilyen se fordult elő velünk még, hogy a meglátogatott ország pénze, egy lírás bankjegy, egy kurus (garas) érme se járt a kezünkben az út alatt!
A Taurusz hegységet átszelve indulunk a déli tengerpart felé. A cédrusokból csak egy-egy példányt látni, itt is kiirtották a rézkorszakban illetve hajóépítésre. Lassan sötétedik, egy testvér Donaulandos busz parkol az út mellett: elszakadt az ékszíja. Sofőrünk próbál segíteni, nála van tartalék. Kicsit mi is kiszállunk a buszból, mindenkinek van egy sztorija a horgászcsizmában megtalált tartalék ékszíjról, női harisnyáról...
Nagyobb a baj, nincs világítása továbbra sem a másik busznak. Még negyven kilométer a szállásukig, szorosan mögöttünk jönnek (lámpák nélkül)- törökös megoldás.
Éjszakai szállásunk nem Antalyában van, hanem egy parti üdülőhelyen: Belekben. Nem baj, mondja Kalóz, én a belekben kiismerem magam.
|
