Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/155884
|
Öt csillag
"Nem az én álmom, nem az én vágyam,
nem az én világom, nem az én házam."
Zorán után szabadon: eddig se jártunk ötcsillagos hotelben, és ezentúl se fogunk gyakran. Csoportos utunkhoz azonban ötcsillagos klub járt. No jó, célországra jellemző besorolás. A három medencéből csak egy működik, az "a la carte" vendéglő bezárt már. A közönség se a szokásos késő ősszel: csoportunk tagjai is inkább csak rácsodálkoznak a lehetőségekre.
A déli szél két méteresre korbácsolja a hullámokat a strandon, állandóan két marcona egyenruhás vigyázza a tengert, nehogy valakinek eszébe jusson mártózkodni.
Szauna és hamam viszont van. A szaunában a német-osztrák vendégek is úszódresszben üldögélnek, pedig otthon a textiltelen izzadás szokásos. A hamam a török kultúra része, fürdőház, traccsparti, persze nemek szerint szigurúan osztva: női nap, férfinap. A klubban mindenkit egyszerre beengednek.
Szállásunk vagy harminc kilométerre fekszik Alanyától. Hat kilométer hosszan csak ötcsillagos hotelek, klubok szegélyezik a tengerpartot (no jó, van egy négycsillagos is). A legközelebbi török falu két kilométer. A tengerbe ömlő patak majd' elsodorja a tengerparti autópálya hídját.
Azért csak elmegyünk Alanyába? A hotel előtt taxik sora áll, de a dolmus is elvisz oda, a kisbusz két euróért szállít. Minden hely foglalt, turisták, török nagycsalád, a sofőr felveszi az út szélén integetőt, leszállás bejelentkezés alapján, megállót ne keress.
Alanya forgatagán alig érződik, hogy már késő ősz van. A tengerparti allé telve sétálgatókkal, a parton százával sorjázó kiránduló hajókat-vitorlásokat lassan elteszik télire. A középkori szeldzsuk erőd még romjaiban is monumentális.
A hotelbe bejelentkezéskor műanyag karperecet kapcsolnak a csuklónkra, belépési jogosultság és étkezési jegy. A városban azonban csak a társadalomból való kitaszítottságunkat jelzi: mindenki láthatja, ez csak egy turista, aki méghozzá nem fog a vendéglőmben ebédelni-vacsorázni.
Táplálásunkat napi ötszöri büfé biztosítja. A déli és esti különösen bőséges, minden kívánságot teljesít. Húszféle saláta, novemberben még piros retek is tornyosul a jégen. És itt a bökkenő! A jeget gyakran a csapból folyó vízből készítik, ez pedig középeurópai gyomrunknak nem elviselhető. Montezuma átka eléri Kalózt, egy nap hússzor keres könnyebbülést. Pedig a Szedat által ajánlott megelőző kezelést, az ánizspálinkát is igénybe vette!
Utolsó nap, ébresztő éjfélkor, gépünk hajnali ötkor indul Antalyából. Ilyen ferdén még nem tettek le repülőgépet, amiben mi is ültünk, mint a bécsi landolásnál. Kis kocsink (mint kiderült, Törökországban gyártották, Toyota Corolla Verso) elgurít Klagenfurtba, Gina kutyánk egyből kiszúrja a kétszáz méterre álló verdát, menekül a kutyapanzióból.
Hegar és Sven tovább beszélgetnek (ld. Napló 2oo6.o6.o2), Kairó? Nílus? Asszuán? Ott se voltunk még!
|
