Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje: http://teveclub.hu/naplo/155884
|
Hajón
Az asszuáni gát tehát áldás. Szolgáltatja az áramot, szabályozza a Nílus vízjárását, évente négyszer lehet aratni, az addigi egyszeri termés helyett. Az öntözés is könnyebb lett az állandó vízszintü Nílussal, tehát még több területet lehet bevonni a mezőgazdasági termelésbe. De a gát átok is: a Felső-Nílus part menti kultúrát elrejtette a víz alá. Amit lehetett, amit tudtak, merre van, kimentették a tó vízszintje fölé. Nagyjából egymillió embert kellett elköltöztetni, persze vasbeton egyenfalvakba. Az évenkénti Nílus-áradás elmaradásával a megtermékenyítő iszap is elmaradt: (mű)trágyázni kéne.
Asszuánban meglátogatjuk még Philae szigetét: a ptolemaidák (Nagy Sándor hódítása utáni görög királyok) idejéből fennmaradt templomegyüttes a folyó szigetén. Tízszemélyes motorizált lélekvesztő szállít a szigetig, Honda motorját láthatóan mopedről szerelték le, először be se indul. Lehet, hogy visszafelé úsznunk kell? Krokodilok már nincsenek az asszuáni gát alatt, kiirtották őket. A Nasszer-tóban viszont hemzsegnek még a hüllők. Ezt a templomot is egy szomszédos szigetről menekítették át jelenlegi helyére: ahol állt, elöntötte a Nílus magasabb, már állandó vízszintje. A falakon, oszlopokon még látszik az iszap nyoma három-négy méter magasságban. A falakat hieroglifák díszítik: egyike az utolsó ó-egyiptomi szövegmaradványoknak.
Nílusi szállodahajónk már vár: olyan kicsi, hogy minden kétszemélyes kabin külső, a folyóra néző ablakkal is rendelkezik. A sok futkosás után jól esik elnyúlni az ágyon. A motor csendesen duruzsol alattunk, a folyópart lassan húz el mellettünk. Vizibivalyok, pálmák, fellahok (földművelők) és a sivatagi dombok tűnnek fel, majd el ablakunkban. Az Asszuán és Luxor közötti háromszáz kilométeres folyószakaszon több mint háromszáz hasonló hajó szállítja a turistákat, azaz egyszerre harmincezer embert. Naplemente idején megállunk Kom Ombo nilusparti templománál. A Nílusnál ötven méterrel magasabban álló építmény két istenséget szolgált egyszerre, egy hosszanti tengely mentén húzódik az előcsarnok, főhajó, szentély, minden párosan. A folyóparton mély kút, alján kis vízzel: nilométer, az ókorban ilyenekkel mérték a nílusi áradás magasságát, és e szerint vetették ki az adókat: magasabb vízállás, több megművelt terület, nagyobb termés, tehát több adó.
A természet is hozzáteszi a magáét a hangulat emelésére: giccses a folyó fölött lebukó nap, a kikötőben álló harminc turistahajó felett. Több száz fegyveres rendőr védi nézelődésünket. Ez már iszlamista vidék, radikális muszlim prédikátorokkal. Még otthon hallottuk, hogy időnként már lőttek is a nílusi hajókra a partról, Luxor fölött, Kairó felé le is állították a hajóközlekedést. Egyik egyiptomi útikönyvünk a Lonely Planet amerikai kiadvány fordítása, nagyon részletes, ajánlásokkal vendéglő, hotel választásánál is, tehát individuális turistáknak is hasznos. A kirándulások részletezésénél gyakran olvasható: vigyázat, radikális muszlim város, rendőri kiséret nélkül nem is engednek be.
Reggelre megérkezünk Luxorba. A hajón velünk utazó német csoport lekési a csatlakozást Hurghada, a Vörös-tenger felé. Naponta háromszor indul konvoj rendőri kisérettel a sivatagon át, egyedüli utast nem engednek át a városszéli ellenőrzőponton.
Ötödik hajóként állunk a stég mellett, a partra a másik négy úszó szállodán keresztül jutunk ki. Lezárt parkban áll már a buszunk, a bejáratnál állandó szolgálatban hat-hét biztonsági őr. Minket ki- és beengednek gyalogosan is, de a helyieket nem. Kívül városias falu, salakbeton-tégla vakolatlan házak, két élelmiszerbolt, régiség-és textiláruda. Rengeteg gyerek, néhány lovasfogat, taxik. Internet-kávézó, meg is látogatjuk, szinte ingyen léphetünk be a világhálóra. A hajón is lett volna internet, óránként harminc euróért. Mellettünk két tízéves forma gyerek játszik csak a gépekkel.
Egyiptom lakossága fél évente szaporodik egy millióval. Az átlagos család öt-hat gyereket nevel. Még mindig kevesebb, mint az ötven éve szokásos tíz utód (meg a többnejűség, ugye), akkoriban ennyi gyerekre volt szükség, hogy közülük ketten-hárman megérjék a felnőttkort, és gondoskodni tudjanak a szüleikről. Mára az ötből is több marad: kisebb születési halandóság, oltások, alapvető orvosi ellátás elérhetősége. A sok gyerek szegénységet hoz: egy keresős családmodell, iskoláztatás, lányok kiházasítása, mindez gyakorlatilag állami segítség nélkül.
|