Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje: http://teveclub.hu/naplo/155884
|
Kappadókia
Mit keres ennyi ember Bécs utcáin hétfő reggel hatkor? Három sorban araszolunk a reptér felé, Budapestet kell csak keresni a táblákon, azonos az irány. A szokásos útjavítások az autópályán három kilométerenként, azt hiszem, osztrákék élvezik is a dolgot, ez a vakondok országa. Beállunk a parkolóházba Golyóval (kocsink beceneve), nem kell félteni, hogy elviszik, vannak mellette nimbuszosabb autók is.
Reggel hétkor már hatalmas a tömeg a Schwechati reptéren, a charter járatok indítása az adott repülőtér kénye-kedvétől függ (vissza reggel fél hatkor indultunk török idő szerint, éjféli keléssel a hotelban). Hol van a mi járatunk? Kayseri, ugye, azt írták? Karla beáll egy sorba, ahol Nevsehir a célállomás... (ott sokan álltak már, indokolta), és neki lett igaza. Az előzetes tájékoztatásban még Kayseri szerepelt, de a jegyen már Nevsehir állt. Vettünk egy új Törökország-térképet, azon se szerepelt repülőtér Nevsehirben... Kappadókiához viszont hatvan kilométerrel közelebb fekszik.
A szokott fel- és leszállási izgalmak, a tömött Airbus száznyolcvan utast szállít, mindenki a könyvklubbal utazik.
Elhúzunk a Nagy Sóstó felett, egyre szélesebbnek látszik a Kizilirmak, Törökország leghosszabb folyója. Kis városka a parton, leszállópálya. Ilyet se éltünk még át, egyetlen repülőgép se áll a téren! A tíz vámos sokáig szöszmötöl a sok utassal, persze kell török vízumot is írniuk, először kis ablaknál fizetni, aztán újra sorbanállás... És ha valakit nem engednek be mégse? Dohányzási tilalom, a megszegője két millió régi török lírát fizet, az új rendszerben kettő líra, nem egész egy euró.
A hatalmas parkoló a reptér előtt teljesen üres, csak öt busz várakozik ránk, meg két taxi (van, aki nem szervezetten vette a repülőjegyét, őket nem viszik el a hotelig). A harmadik buszról éppen csak lekésünk, az előző pár még oda kerül. No, nem baj, van időnk.
Mi az, hogy nem baj? A harmadik busz idegenvezetője Ali, aki inkább az egyedül utazó szőkeségekre specializálta magát. A miénk Szedat, isztambuli lakos, negyvenes. Németül csak az egyetemen tanult szülővárosában, csak egy évet töltött Bajorországban.
Mégis tökéletes szókinccsel, kis idegenes akcentussal beszél. Csak a névelők... Mindannyian tudjuk, kis hazánk legnagyobb átka német nyelvtanulásunk során. Magyarban nincs, és a törökben sem (ugye ural-altáji nyelvcsoport). Tökéletes helyismeret, kiváló szervezőkészség, humor, poézis, egy filozófust kaptunk idegenvezetőként!
Nevsehir ezer méter magasan fekszik, egy fennsíkon. Négysávos úton zötyögünk nyolcvannal a város felé. száz méterenként letérések, ez a "lokális" autópálya. Néhány tízezer lakosú kisváros, ötemeletes házakkal szegélyezett főutca, csalogató kis boltok (ajran, olivabogyó, döner), nincs megállás- turistabusszal ki vagyunk zárva a mindennapi életből.
|