Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/155884
|
2006-06-01
Reggel senki sincs még a strandon, a földet egyenesítik traktorral. Az aranyló homok felett nagyujjnyi halak úszkálnak, még nem tudták eldönteni, lábaink inkább táplálék vagy veszély. Kőgát véd a hullámok ellen, kint hidegebb is a víz, csak 23 fokos. Ma is, mint a héten minden nap, a piros zászlót húzták fel a parton: viharveszély. Május közepe már főidény, de október végéig ilyen meleg marad a tenger. Esős napok száma júniustól szeptemberig: egy alatt.
Leanderek szegélyezik az autópályát, öntözés nélkül nem élnék túl ezt a négy hónapot. Virágzó fák, az egyik olyan, mintha egy Mars-filmből vágták volna ki: jacaranda (paliszander), szürkéskék virágai korábban nyílnak, mint a levelek. A narancsültetvényeken már leszedték a gyümölcsöt, csak néhány lomhább gazda hagyta lepotyogni a terményt. Krumplit háromszor vetnek- szednek. Persze mindent locsolni kell: az angol uralom vége óta több száz esővízgyűjtő gátat építettek a hegyekben, a hóolvadást és a téli esőket duzzasztva.
A sziget nyolcezer éves ismert történelmének minden szereplője itt hagyta a nyomait. Görög város Limasszol mellett, Kourion, gyönyörű kilátással a tengerre, a mozaikokat fatetővel védik az időjárás és a turisták veszélyeitől. Afrodite sziklája, PR-gag, állítólag itt csobbant ki a tengerből a szerelem görög istennője. Pafosz, római maradványok, azonos házon belül a görög-római mitológia és a kereszténység jelképei a mozaikokon. A partmenti sétány a vendéglőké, két (talán szándékosan) eltévedt pelikán kéreget az asztalok között, még gyorsan megnézik az ártáblát, mielőtt engednek az erőszaknak és távoznak.
Az északi részre csak két éve engednek át, addig csak a fővárosban, Nicosiában volt checkpoint. A szigetet kelet-nyugati irányban kettéosztó fegyvermentes övezetet 32 éve ENSZ-erők vigyázzák, a terület hol néhány száz, hol kilométer széles. A földeket mégis megművelik, a sziget legjobb gabona-és krumplitermő területei fekszenek a zónában. 1974-ben a lakosságosztás meglehetősen viharosan zajlott, néhány óra volt csak a személyes holmik összerakására, hallottunk eltűnt gyerekekről-felnőttekről is.
A legtöbben azóta se jártak az elhagyott házukban, a temetőkben, a földeken. Északon nem harangoznak a templomokban, délen nem hallani müezzint: persze kevés eltérő vallású maradt a sziget "idegen" felén.
Az északra vezető napos kirándulás előtt le kell adnunk útlevélszámunkat-nevünket két nappal korábban, a határ mégis a régi idők (de jó, hogy régi) magyar-osztrák vasfüggönyére emlékeztet. Buszt és sofőrt is cserélünk, mint New Yorkban a 100. utca magasságában, amikor a Harlembe érve fekete vezető váltja a fehéret.
Famaguszta, a velencei kori főváros. Majdnem egy évig ellenállt a török hódítóknak, nem is maradt sok az erődből. Othello-bástya, már megint egy irodalmi emlék.
A város alatt épült Ciprus idegenforgalmi központja, a hetvenes évek legelején. Persze most zárt övezet, az ENSZ-zóna része, belépni tilos, lőnek is: a 10 kilométer hosszú homokos strandot szegélyező hoteleket csak a patkányok és gyíkok lakják. Halott város.
Az északi parton kis halászfalu, Kyrenia (törökül Girne), itt nem sokat ellenkeztek a török hódítókkal, gyönyörűen meg is maradt a velencei erőd. Felette Bellapais, francia gótikus épület, korábban katolikus, majd görögkeleti kolostor, 1974 óta lakatlan. Felette a Pentadaktilosz-hegység tornyosodik, majdnem ezer méter magasságig, fényképen olyan mint Ciprus keresztmetszete. Erőnk fogytán, hosszú volt a nap, 35 fok árnyékban, mint később kiderült. Jól esik a csobbanás a medencében.
|
