Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/155884
|
Cárok nyomában
Hol is éltek az orosz cárok? Téli palota, Carszkoje szelo (cárfalu)- nyári lak. Kezdjünk a városban!
A Néva partján több száz méter hosszan húzódik a Téli palota- ugye, ezt lőtte az Auróra 1917-ben. Homlokzata almazöld (ezt is Rastrelli tervezte). Meglátogatjuk az Ermitázst, a világ egyik leggazdagabb múzeumát. A világ minden jelentős festője, szobrásza képviseli magát néhény alkotással, csak 1917 utáni művészeket ne keressünk... Az impresszionista-gyűjtemény lenyűgöző, a második legnagyobb Párizs után.
1917 után a műalkotások száma megnégyszereződött- a menekülő orosz arisztokrácia nem mozgatható kincsei itt kötöttek ki. Hogy a múzeum raktáraiban még mi minden rejtőzködik, tán senki se tudja: három millió műkincs szerepel a listákon.
Nyáron a cári család "vidékre" költözött. Puskin városkában (Cárfalu) áll, harminc kilométerre a centrumtól, a Katalin-kastély. Míg a bebocsáttatásra várunk, fúvószenekar szórakoztat: lehet, hogy szintén elbocsátott katonazenészek? A berendezett szobákban részben eredeti bútorok, a restaurálás nemrég fejeződött be (a második világháború alatt a német csapatok főhadiszállásnak használták, és mielőtt elhagyták volna, minden mozgathatót elvittek magukkal, közte a borostyánszobát is). A régi képek és az alkalmazottak emlékei alapján gyártották újra a szoba falait, bútorait borostyánból. Nem látni viszont WC-ket, nem is nagyon voltak ebben a korban. Ha egy kastélyt "belaktak" a vendégek, állítólag tovább vonultak egy másik házba. Tegyünk mi is így, bár más okból!
A Péter-palota, Nagy Péter rezidenciája, a Balti-tenger partján áll. A kastély érdekessége a kert: több száz szökőkút, vizi játék, vízesés szinesíti. Eredetileg (megfelelően erős pumpák hiányában) domboldalra telepített víztározó üzemeltette a szökőkutakat.
Péter lakóháza a tenger partján áll, két szobás, nagyon szerény épület. Itt is halt meg a cár: egy éjszaka, nagy viharban, meghallotta néhány hajótörést szenvedett matróz segélykiáltásait, és a két méter négy centi magas uralkodó maga sietett, úszva, a megmentésükre. Vissza is értek a partra, de a cár tüdőgyulladásban néhány napra rá meghalt.
Még elhúz buszunk a Sándor-kastély mellett, jelenleg Putyin rezidenciája. Újra megérkezünk a második világháborús emlékműhöz: hat kilométerre délre a centrumtól azt a pontot jelzi, ameddig a német csapatok eljutottak.
Leningrád a szovjethatalom jelképe volt, már csak elnevezése miatt is. 1941 és 1944 között, összesen kilencszáz napon keresztül blokád alatt tartották a német csapatok, de elfoglalni nem tudták. Se ki, se be- az élelmiszertartalékok elfogytak, a városi parkokban zöldséget, búzát termeltek, a Ladoga tó jegén keresztül teherautóval is szállítottak életfontos anyagokat és lőszert a városba (persze csak télen). Egymillió ember halt meg (részben éhen) az ostrom alatt, több, mint az Egyesült Államok és Nagy-Britannia teljes vesztesége a háború alatt. Idegenvezetőnk szülei is átélték a zárlatot.
Beérünk a városba. Hetven éves forma, öreg néne áll az utcasarkon, kezében műanyag pohár, adományokra vár, főleg turistáktól: lehet akár német is az illető. Valószínűleg az ostromot is átélte: most az életbenmaradáshoz is kevés a nyugdíj. A győztesek máshogy néznek ki.
|
