Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/155884
|
Tufába vájt lakótelep
Mindenki kissé éhessé válik már, a reggeli kelés, repülőút, időeltolódás hatására. Ebédre semmi kilátás- Szedat kedves egyértelműséggel tudatja, hogy: Irány a csodák világa! Fotószafari- első állomása Ucshiszar, belepottyanunk a képekről már ismert paradicsomba (használhatatlan Törökország-térképünk címlapfotója is itt készült). Több emelet magasságban ajtók- ablakok cizellálják a tufa kúpokat, még 3o éve minden lakás foglalt is volt, mára kiköltöztek az emberek tégla házakba. Van, aki a szülőkről rá maradt barlanglakást építette tovább, új falakkal, tetővel, csatornázással. A tufa a vulkánok habja: levegős magmás kőzet, nagyon könnyen véshető, mégis tartós.
Délután fél ötkor szürkület: novembert írunk már. Hotelünk még mindig messze távolban: előtte "információs este". A helyi osztrák képviselő magánszáma, (aki tudja, mi a "Kärtnerschmäh", jobban megérti). Elég jó előadás a következő napok programjáról, az "all inclusive"-ajánlat szinte mindenkit megtalál az általános éhség kapcsán. Pedig mi nem is így akartuk... de ha mindenki elmegy ebédelni, mi mit csinálunk ezalatt?
Szállodánk Avanos (kis)város szélén, a semmi kellős közepén. Azért építették ide, hogy a turisták ne zavarják a mindennapi életet a városban. Semmilyen kis bolt, zöldséges, kebabos a láthatáron... egyébként is sötét van már. Magyarokon nem fogtok ki! Csak elmegy Kalóz a néhány száz méterre fekvő benzinkúthoz, kis kiegészítőkért, amikért a szállóban vagyont kéne fizetni.
A reggel még pesti szemmel is hűvös, négy-öt fok. Mindenki időben érkezik a buszhoz harmincas kis csoportunkból, csak Glück úr fut még vissza valamiért.
Kappadókia egy harminc kilométeres körben fekszik, vulkáni kőzeteken kialakult magasföld. A jellemző kőzete a tufa, patakvölgyek száz méter mélyre vájták magukat a puha kőbe. Maga a természet is csodákat alkotott: kis fantáziával teve, Madonna, Szent István-szobor, tanúkövek szegélyezik az utat. Van mit mutatni, sétálgatni a köveken. Persze minden helyen, ahol busszal meg lehet állni, mütyürárusok is találhatók: márvány csecsebecsék, Allah szeme, táskák, kézimunkák, frissítők, édességek, amit csak egy turista kívánhat. Szegény felnyergezett tevék várják a fotós támadókat. Alkudni kötelező, megsértődne az árus, ha kifizetnéd az először említett árat. Szedat elemében, mesél, adomázik, történelmet okít, török nyelvleckéket ad, majd magunkra hagy, időnként műanyag zacskóval érkezik a buszhoz (talán hogy legközelebb is az adott helyen álljon meg a turistabusz?).
Minden megállásnál (napi tíz?) a hely súlyának megfelelő ajánlás Szedattól: hány perc múlva találkozunk? A mértékegység a "török perc"- nem német, nem is osztrák, olyan magyaros tíz perc, ami lehet 15, lehet 2o is. Mégis mindig összetereli időben a csibéit.
Úgy látszik, a jó idegenvezetőt Törökországban az is jellemzi, hogy megtalálja a pihenőhelyeket, ahol használható WC van (Winston Churchill -WC- jobbra, ötven méter, hangzik mindig az utalás). Egyszer kellett terven kívül megállnunk, arról nem mesélnénk.
|
