Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/155884
|
Marrakech
Másfélmilliós város az Atlasztól nyugatra, az ország földrajzilag déli részének központja. A település körül villanegyedek állnak, 1999-ben tőzsdén is vezették a marrakech-i ingatlanrészvényeket. Sok, főleg egyesült államok-beli nyugdíjbiztosító és híresség is vásárolt részvényeket-villákat (pl. Madonna), az egyszerű trükkel vásárlásra buzdítva őket: tavaly ennyi-meg-ennyit ért egy négyzetméter-lakás-villa-építési terület, idén harminc százalékkal többet, tavalyelőtt meg csak a mostaninak a felét, ha ez így fejlődik tovább, tíz év alatt meghatszorozza a pénzét. De nem fejlődött így… Sok lett az épített lakóterület, a helyiek számára egyébként is megfizethetetlen árakon. A piac összeomlott, a villák, lakások üresen állnak, a biztosítótársaságok leírták a veszteséget. A helyi építkezési vállalkozók és helyi politikusok (az építési engedélyekért) meg teletömték a zsebüket. A pénz, mint az Atlaszból lezúduló patak, elszivárgott a homokban.
Sétánkat a Szadida-dinasztia síremlékénél kezdjük. A 15-16. században épített együttes vagy hetven királyi-hercegi sírt rejt. Valóban rejt: a francia protektorátus kezdete előtt befalazták az egyetlen bejáratát, csak a város földrajzi felmérésekor derült ki, hogy hiányzik egy vagy kétszáz méteres négyzet alakú terület. A bejárat ma is olyan keskeny, hogy egyszerre csak egy irányban lehet haladni a látogatóknak. Müllerné beleindult… A csarnokok, sírboltok, síremlékek a marokkói építőművészet csúcskorából származnak. Alul csempével borított fal, kb. 3-4 méteres magasságig, felette gipszstukkó-díszítés, majd cédrusfa boltozat és mennyezet.
A Menara-pavilon a helyiek kedvenc sétálóhelye, ötszáz méteres medencéje egyben édesvíz-tartalék is. Szombat este tízezrek korzóznak a víz mellett és az övező olajfa- és narancsligetekben. Még betekintünk az óvárosba, a bazár tele emberekkel, de hotelünk tíz kilométerre fekszik a központtól. Velünk aztán nem babráltok ki! A sötétedésben még Veronika és Tamás besétálnak a városfalakig, az utcák igazából este tíz körül kezdenek benépesedni. A főutcán hat-hétemeletes házak, csak egy-egy ablak világít, mindenki a szabadban, pedig itteni viszonyok között nagyon hideg, 15 fok van csak, a legtöbben télikabátban sétálnak. A visszaúton taxi helyett inkább gyalogolunk és élvezünk egy kávét a franciás utcai lokálban.
Busszal azért gyorsabban bejutunk másnap, a Jemma El Kfa tér még csak ébredezik délelőtt. Tegnap is, mint minden más nap, hosszú éjszakája volt… A teret határolja a Koutoubia-mecset, a 12. században épült, 47 méter magas tornyán három, egyre kisebb arany gömb. Először rossz irányba építették a mecsetet, nem Mekkára hangolva, mire az egészet lerombolták és újra felépítették. Belépni, persze, nem szabad…
Az újabb óváros kicsi utcáira érünk, a riad-ok, magas fallal övezett kertes házak nagy részét külföldiek vették meg. Autóval nem jutsz be a szűk utcákon, kézikocsik és szamarak segítenek a költözködésben. A múzeum épülete gyönyörű, huszadik századi nomád bemutató, ruha-és hangszerkiállítás, cserepek, rézáru színezi a falakat.
A Bahia-palota 19. századi építés, egy kis palotát uralt az akkori nagyvezír, és kényszerítéssel, fenyegetéssel rávette a szomszédjait, hogy adják át neki a területüket. Az eredmény hatalmas palota, belső kertekkel, narancs- és pálmafákkal, virágokkal és bougainvilleával. Hárem, fogadótermek, cserepekkel kivert kandallók: minek is arra a három hétre, amíg „hideg” van Marrakechben?
Jacques Majorelle francia festőművész alapította a róla elnevezett látványkertet, később Yves Saint-Laurent divatmogul restaurálta. A családnak háza is áll itt, elzárva a kert többi részétől. Tízezer-féle virág, kaktusz, cukornád, gumifa, filodendronok, bougainvilleák, importált és helyi növény hűti az utca bizony meglehetős melegét európaira.
Délután a szuk-ba sétálunk. A mesteremberek itt is gyakorlatilag az utcán, a kis boltocskák mellett dolgoznak. Itt semmire sincs ráfestve: Made in China. A fafaragó lábával tekert madzaggal helyettesíti az esztergát, a bemutató után baksisra vár. A bőr- réz- cipőkészítők külön utcácskákban dolgoznak és laknak. A főutca a kereskedésé: fűszeres, törökmézes, olajbogyós, gyümölcsös standok váltják egymást. A többit majd holnap délelőtt kutatjuk át, csoportosan nem lehet vásárolgatni. Gyógynövényes bemutató: csodaszerek mindenre, reumától női meg férfi bajokig, bőrfiatalítók meg neurodermitisz elleni szerek. A gyógyszerész Németországban dolgozott évtizedig, csak a kiejtése nem elég osztrákos. Vesznek-veszünk is mindenfélét, fűszerkeveréket 35-féle összetevővel, rózsa- és narancsvirág-olajat. Marokkói specialitás az argánolaj, a dél-marokkói Agadir környékén terem. A fa gyümölcsét kecskék legelik, az értékesebb része a magja: az érés után néhány nap múlva (a kecskéken mint tisztítóberendezésen keresztülhaladva) csak ki kell válogatni a magvakat a földről és meghámozva olajat préselni belőle. Salátaolajként javasolják, diós íze van, és még kedvezőbb a hatása, mint az olajbogyóé, magasabb a többszörösen telítetlen zsírsavak aránya benne.
A szuk sarkán Jemma El Fna (az akasztott ember tere) még néhány évtizede más jellegű népszórakozásnak is helyszínt adott, mára a nevében említett funkciót már nem látja el. Elég sokféle más szerepe viszont van. Délután már kezd benépesedni a tér, észak-amerikai, európai, távol-keleti turisták mellett helyiek is látogatják, nem csak mint az előadás résztvevői. Előadás? Igen, az egész tér egy nagy performance, igazából a nagy autógyárak, Ford, GM, VW próbapályáira hasonlítanám. Ugye, ott a kocsikat nyuvasztják, itt pedig szerintem azt tesztelik, mi az a tevékenység, ami a turistákat érdekli, mire nyílik meg a pénztárcájuk. A Koutoubia mecset tornyán megfigyelők ülnek, és strigulázzák az eseményeket: kebabot vett, két pont, fizetett a zenebohócnak, vagy a koldus kéregető kezét nem lökte el… Talán emiatt nem szabad belépni a mecsetbe, nehogy fény derüljön a titkos projektre, és ha tudjuk, figyelnek, másként viselkednénk?
A tér közepén száz büfé áll, grilleznek, sütnek, szinte miden napszakban füstbe borítva a teret. Körben teázók-kávézók, mindig tele asztalokkal, emeleten terasszal a megfigyelőknek. Hennával festenek kézre fiatal asszonyok, a mintakollekció képeit mutogatva, ilyen szép is lehetnél a beavatkozás után. Guineai (gnoui) zenekarok uralják az akusztikus szférát, ha fényképeztél, fizetned kell, fut utánad a díjbehajtó. Majmot adnak a kezedbe, a fénykép itt is baksisba kerül. Mókuskerék, skorpiókiállítás, békaugratóverseny. Kígyószelídítő, kobrának furulyázik, mellette a nyakadba tesznek valami hideg hosszút, lehet, hogy csak vízisikló. Ötven euróért le is veszi, ajánlkozik a kissé fogatlan tulajdonos, megegyezünk két euróban, ha fényképezhetünk is egyet. Mindenféle koldus jár, vak, sánta, csecsemős, talán néha kapnak is valamit. A mesélőembereket fürtökben veszik körül a helyiek, fényképért fizetni kell.
Hogyan is nevezhetik akkor a rubrikákat a Koutoubia tornyáról minket figyelők? Testi öröm: édesség, kebab hús. Élvezet-mámor: tea és kávé. Szolidaritás: henna-festő nők. Természet: majom, állatok. Félelem: kígyó, skorpió. Művészet: zenekarok. Szánalom: koldusok. Olyan, mint a hét főbűn, vagy inkább a hét erény? Mi az, ami megmozgatja az idegenek pénztárcáját? A mai napi eredmény már biztos olvasható az interneten, de csak berber betűkkel.
Egy kis esti program? Fantasia, az arab Disneyland vár, Marrakechen kívül, túlméretezett kszárt formázó épület. Beléptidíj, vacsorával, tíz euró. Kedves fogadó lánycsoport, Seherezádénak öltözve. Kincseskamra, csak egy törpe őrzi, no, a franciák nem voltak elég alaposak, hagytak még (mű)értékeket az országban. Húsz méterenként zenekarok fogadnak, a régiók zenéjét játszva. A díszsátrak a nomád lakóhelyeket utánozzák. Korrekt vacsora, kuszkusz, leves, édesség. A zenekarok sátorról sátorra járnak, nem mindig találják a helyes húrt. A háromszáz méteres süllyesztett pályán ezután lovasbemutató következik, elsötétített teherautóra szerelt szőnyegen pasa ül, mintha repülő szőnyegen közlekedne. Távolban hastánc, majd a csúcspont: a harminc lovas két csapatban egymás felé robog, majd egyszerre süti el a puskáját.
Hétfő reggel, a bazárba még egyszer el kell mennünk. Egyenruhás kisiskolások töltik meg az utcákat. A Jemma El Kfa tér még tegnap esti sebeit nyalogatja, hatalmas seprűkön tologatják a szemetet a munkások. A bazár lassan nyitogat, a falnál két fiatal férfi áll, egy teáskannával és két pohárral. Vajon mit is árulhatnak?
|
