Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/155884
|
Betlehem
A busz csak a nyolc méter magas beton falig visz, a palesztin területre izraeli rendszámú kocsival behajtani nem tanácsos. A fal (még nem teljesen kész) a Jordán nyugati partján kialakított palesztin államot veszi körül, összességében 730 kilométer hosszan. Az ezredforduló óta felerősödött második Intifada, az izraeli uralom elleni tiltakozó mozgalom hatásait lenne hivatott csökkenteni, megvédeni az Izrael fennhatósága alatt maradt területet az öngyilkos merénylőktől. Időnként Izrael zárja le az átkelőket, időnként a palesztinok. Itt léphetnek át az Izraelben dolgozó palesztin „vendégmunkások” is, egyenként ellenőrizve, gyakran motozást is elszenvedve. Kohlschreiber úr megjegyzi: „Mint egy koncentrációs táborban.” Amos válasza most kevésbé toleráns, mint általában.
Sofőrünk és Amos is visszamarad, egyenként átléphetünk az ellenőrző ponton. Harmincéves busz vár, arab vezetővel és új sofőrrel. A szokott félig kész házak, sok bezárt bolt, szemét az utcákon. A „Westbank”, a Jordán nyugati partja kevesebb mint hatezer négyzetkilométeres, két és fél millió ember lakja. Népsűrűsége a magyarországinak több mint négyszerese. A gázai övezet még rosszabbul járt: nem egész négyszáz négyzetkilométeren budapestnyi lakosság él. A nemzeti termék az izraeli huszada csak, a munkanélküliség a Westbank-on negyven, Gázában hetven százalékos. Ipar? Kézművesek, fafaragók, élelmiszer. Mezőgazdaság? Nincs víz öntözni. Turizmus? Nyolc éve másfél millió vendég járt Betlehemben, az Intifada után tavaly megint jobb évet írtak, kétszázezer látogatóval. Életképtelen(né tett) ország.
A történelmet mindig a győztesek írják, de neked a legyőzöttek közül az meséli el, aki túlélt és otthon maradt.
Ebéd a főtéren, a vendéglő bejáratánál fegyveres őr, egyedül nem léphetsz ki. Megvan mindenki? Akkor irány a Születés temploma!
Jézus születésének helyén Nagy Konstantin épített először templomot. A kereszteslovagok bővítgették, de az újabb muszlim uralom idején széthordták a márvány táblák nagy részét. Kétszáz éve megegyezett egymással a katolikus, görögkeleti és örmény egyház, és közösen felügyeli a szent helyet.
Az egyetlen bejárat százhúsz centi magas, befalazott boltíves ajtó, az Alázat kapuja. A középkorban alakították így, hogy a mindig újra érkező fosztogatók ne tudjanak szekérrel beállni az épületbe. Bent tágasabb! A főhajó részben megmaradt mozaikos falborítása utal a múlt idők dicsőségére. Az oltár melletti lépcsőn jutunk le a Születés barlangjába, Jézus születésének helyét ezüstcsillag jelzi a kőben. Turistacsoport mellettünk, hangosak, folyamatosan vakuval fényképeznek, átlépik a kis kerítést és letérdelve csókolgatják a csillagot. Senki se szól rájuk, itt tán ez a megszokott menet.
A jászol innen elkerült már, öt fa léc belőle jelenleg a Santa Maria Maggiore templomban, Rómában látható. Itt, Jézus születési helye mellett dolgozott Szent Jeromos, aki a Bíblia latinra fordítását végezte a negyedik században. Ez lett temetkezési helye is, ezer évig nyugodott itt a teste.
Vissza a buszhoz, kézművesbolt. Kézi faragású Betlehem olajfából, ugyanaz mellette forgácsológéppel, pozdorjalemezből. Emlékek, utalások, keresztek, Dávid-csillagok. Izraeli zászló itt nem kapható.
Szokás szerint korán végzünk. A busznál negyvenes férfi, erőszakos koldust játszik. Legalább a gyerekeimnek adjanak valamit! Később érkező csapattársunk belemarkol aprópénzes zsebébe, a koldus kicsapja az egész pénzt belőle, és távozik.
Mi pedig vissza, a betonfal résén át, a biztonságba.
Ki is ez a Kohlschreiber? Még jó, hogy van internet: városi politikus, (szocialista), képeskönyveket szerkeszt és ad ki, és idegenvezetéssel foglalkozik. Önmagát, gondolom, nem szeretné vendégként.
|
