Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/155884
|
Mai első ima: 7.03
Második kairói napunk az Egyiptomi Múzeumban kezdődik. Háromszázezer kiállítási tárgy, a fülbevalótól a szarkofágig: ha az ember meggondolja, mennyi kincset "kaptak" a francia, angol, német, olasz, amerikai régészek az utolsó kétszáz évben, feltárásaik jutalmaként, meglepő, hogy még ennyi is maradt Egyiptomban. Menj el Észak-Amerika vagy Nyugat-Európa akármelyik állami-városi múzeumába, az "egyiptomi gyűjtemény" mindenhol nagyon gazdag. Persze, az akkori (török) uralkodókat nem igazán érdekelte a régmúlt, inkább zavarták őket az eltűnt emberi magaskultúra nyomai. Az Egyiptom-lázat végülis Napóleon egy-két éves, alapvetően kudarcba fulladt katonai kalandja váltotta ki. Ebből a korból származik a rozetti (háromnyelvű) kő felfedezése, a hieroglifás írás megfejtése, a piramisok újraészlelése. Persze, azért a törökök is arattak kicsit (a nem általuk vetett mezőn): az ismert, megmaradt harminc obeliszk több mint felét elvonszolták Anatóliába.
Az egyik legérdekesebb kiállítás Tutenkámon sírjának kincseit mutatja. A Középbirodalom egyik (szinte teljesen jelentéktelen, tíz évig uralkodó, de már húsz éves kora előtt elhunyt) fáraója sírját 1922-ben találták meg a Királyok völgyében, és ez volt az első, szinte épen megmaradt síremlék Egyiptomban, csak kétszer rabolták ki még az ókorban. Három, arannyal bevont fa burok óvta a szarkofágot, szinte minden ruházat, korsó, ékszer, szolga-szobor épen megmaradt. Ezzel teljesítette a reinkarnáció feltételeit: egy ciklus, egy év után épen megmaradt a múmia, minden szükséges részlettel: neki jó esélye lett volna az újjászületésre... lehet, hogy most is köztünk él?
Majdnem annyi a teremőr, mint a látogató. Védő plexi fal, ne nyúlj hozzá- tábla, senki se veszi túl komolyan. Ebédidő lesz lassan, az egyik őr kigöngyöli a szőnyegét, és Mekka felé fordulva imádkozni kezd. Többen követik a példáját. Az utcán is a tevékenykedő munkások, a földeken dolgozó parasztok a felharsanó müezzin- hangra letérdelnek, és belekezdenek imájukba. Az (angol nyelvű) újság is az első oldalon mutatja táblázaton: a mai első ima hét óra három perckor, a második tizenkét óra tízkor, stb. esedékes.
A lakosság kilencven százaléka muszlim, a maradék nagy része kopt (keresztény). Mit is jelent muszlimnak lenni? A hit öt "oszlopon" nyugszik. Hinni az egy Istenben. Naponta ötször imádkozni. Alamizsnát adni a rászorulóknak (nagyjából a kereset egy százalékát, de a gyűjtése nem központi, szervezett, hanem mindenki maga keresi ki azt a családot, közösséget, akit erre érdemesnek tart). Bőjt: négy hét évente, amikor napfelkelte után semmit se szabad enni, inni, cigarettázni, egészen naplementéig: aki igazán komolyan veszi, még a nyálát se nyeli le. Éjszaka persze mindez bepótolható: néhány éve megmértek kb. ezer tunéziai muszlimot a ramadan (bőjthónap) előtt és után, és láss csodát: átlagosan két kilóval voltak nehezebbek. Az étkezési előírások része persze az alkohol-tilalom, a sertéshús és minden nem pikkelyes vizi lény száműzése az étlapról. (Szegény török kollégámat bosszantottam azzal, hogy ugye ő muszlim létére gyakran eszik joghurtot, pedig abban is van fél-egy százaléknyi alkohol!) Az ötödik kötelesség a hadzs, a mekkai (medinai) zarándoklat.
Következő utunk mecsetbe vezet, a Citadella katonai erődítmény közepén áll a Mohamed Ali mecset (nem a bokszolóról nevezték el, inkább fordítva történhetett). A 19. század közepén épült, a Hagia Sophia templom (Isztambul) mintájára. Persze, vesszük le a cipőnket a belépés előtt, Emid ismertetőjét a szőnyegeken térdelve hallgatjuk, de legalább csoportunk nőnemű tagjait is beengedik a szószék elé.
Mint mindenhol Egyiptomban,itt is: nem lehet nem észrevenni a rendőri jelenlétet. Ebédünket olyan helyen fogyaszhatjuk, ahol az utcát két rendőrkordon zárja le: két régiségbolt és két vendéglő csak a turisták kegyeit keresi. Kisétálhatsz a kerítésen kívülre, barátságos árusok próbálnak vásárlásra csábítani, de a hátad mögött ott áll a géppisztolyos rendőr.
A nap végét a bazárban töltjük, inkább nézelődve, mint valamit is vásárolva. Az árusok valahogy túl erőszakosak, hatalmas a tömeg, áruszállító kézikocsik veszélyeztetik lábad épségét. Csőtörés, csatornaszag, csatakos földút. Ne arra menjünk vissza, amerre jöttünk, Kalóz megint akadékoskodik. Ez az utca itt jobbra jó lesz! Egyre keskenyebb az út, feketébb az árusok arcszíne, nyugodtan kávéznak, teáznak a boltok előtt. Zsákutca! Még szerencse, hogy minden fordulásnál csak derékszögben haladhatsz, valahogy kitörünk egy bolton keresztül. De jó is ez a kis csatornaszag, itt már jártunk.
A teázóban még kapunk egy italt. Karla végre megveheti az eltört szárú napszemüveg helyettesítőjét. Kalóz cipöje meglehetősen poros, mutatja egy helybeli, meg kéne pucolni. Hozza is már a papírt a lábam alá, ellentmondást nem tűrően magához vonja a lábbelit. Már csak ez hiányzott, a repülőjegyemet elvette Emad (okéztatni), az útlevelem a szálloda portáján, és most már cipőm sincs! Pedig holnap korán indulunk, a szudáni határ mellé, Abu Szimbelbe.
|
