Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/155884
|
304 év még nem volt elég
Utolsó napunk Szentpétervárott szabad, arra megyünk, amerre akarunk. Ma van a város alapításának 304. évfordulója, minden évben ünnepelik. A Néva vizéből húsz méteres szökőkút csobban, olyan, mint Genfben. Pont a viking hajós világítótornyunk mellett telepítették.
Metrózzunk egyet! Négy vonal szeli át a várost, az elsőt 1955-ben kezdték építeni. Három percen keresztül mozgólépcsőzünk lefelé, tehát legalább kétszer olyan mély, mint a budapesti a Moszkva térnél. Persze, tenger alatt épült, meg mi van, ha mégiscsak jön az atomtámadás... Leérkezve vas ajtók zárják le a peront a sínpárok felé, csak akkor nyílnak, ha beérkezett a szerelvény. Az állomások jóval díszesebbek, mint a pesti testvérnél. Ahogy Lenin tanította: nem az embereket kell elvinni a művészethez, hanem a művészetet olyan helyekre, ahol sokan megfordulnak. Különösen csicsás az Avtovo, Baltijszkaja, Kirovszkij zavod állomás (nehézipari üzemek környéke). Andrással készítünk néhány képet, a fényképezési tilalom ellenére. Kicsit zavarja az áhítatunkat, hogy a márvány oszlopok köré kerítésfa védelmet húztak, két méteres magasságig.
A belvárosban rengeteg palota áll, még mindig a forradalom előtti tulajdonos nevét viselve. 1917 után, az arisztokrácia elmenekült, a hatóság pedig beköltöztette a polgárokat (elvtársakat?) a házakba. Ha egy emeleten húsz szoba volt, húsz család kapott fedelet a feje fölé, az addigi fa viskó helyett. Emeletenként egy konyha, egy WC, egy fürdőszoba... Kommunalszkaja: szinte minden közös. És még szerencséje volt a családnak, ha a kiutalt szoba nem volt "túl" nagy: ilyenkor két család kapta meg, függönnyel elválasztva, a felségterületet. Megint igazolódott, hogy az átmeneti megoldás a legtartósabb: még a hetvenes években, azaz hatvan évvel később is így éltek emberek Pétervárott.
A lakótelepek, az egy-két szobás lakásokkal, hatalmas előrelépést jelentettek. Mostanra pedig a családnagyság igazodott a lakásmérethez: átlagos gyerekszám 1,2.
Az Izsák-katedrális a tizenkilencedik század elején épült, a római Pantheont mintázza. A hatalmas épületet huszonnégyezer, földbe süllyesztett fa törzs támasztja a mocsaras vidéken. Be is nézhetünk, jegyvásárlás nélkül is, épp szentmisét tartanak. Rengeteg a fiatal, főleg lányok, ahogy illik, fejkendővel, de rövid felsőrésszel a nadrág-szoknya felett. Nem készítünk statisztikát, hány lánynak van piercing-je, és hánynak nincs...
Este követjük az útikönyv javaslatát. Dosztojevszkij lakóházában működik az "Idióta" vendéglő. Sajnos, már vacsoráztunk a szállóban, de azért egy kaviáros palacsinta még elfér a pohár sör mellé. Az ablakpárkányon sakk, táblás játékok, az asztalok közt polcokon könyvek vagy húsz nyelven, szabad elvételre-olvasásra. Könyvet lapozni épp nincs kedvünk, de azért játszunk egy parti sakkot.
Egy utolsó pillantás Szentpétervárra? Akkor legyen ez a kilátás az Izsák-katedrális oromzatáról. Parkok, aranyozott kupolák, rózsaszín paloták. Rengeteg építődaru, a Néván a húsz méteres szökőkút. A város alapításának 304. évfordulója arra az időre emlékeztet, amikor elkezdődött egy folyamat, ami azóta se ért véget: Oroszország közeledése Európához. Mi, magyarok, ennek a folyamatnak (talán az általunk szeretettnél egy kicsit közelebbről) fél évszázadon keresztül tanúi voltunk.
|
