Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/155884
|
Shoah
A mai Izraelt nem tudod megérteni, ha nem ismered meg a holocaustot (héberül shoah, elégetés, kiégetés). Jeruzsálemtől nyugatra, a Herzl-hegyen áll a Jád Váshem- emlékhely (név és emlékezet), a harmincas-negyvenes években elpusztított hatmillió ember tiszteletére épült emlékmű. Körülötte az Igazak Kertje, a néppusztítás ellen segíteni próbáló nem-zsidók névtábláival. Oscar Schindler, rengeteg olasz, francia, holland név, egy-egy magyar a tizenhatezer tábla között. Az Emlékezés sátrában a 21 legnagyobb koncentrációs tábor nevét vésték bazalttáblába, a terem közepén urna az elpusztítottak hamvaival. A Nevek termében áldozatok életrajzi adatait írták a falakra, a Gyermekek házában folyamatosan olvassák a másfél millió elpusztított zsidó gyerek nevét. Föld alatti vasbeton múzeum mutat rengeteg emléket, személyes tárgyakat, filmeket, fényképeket a rendszeresített népirtásról. Visszalépve a múzeum folyosójára, mintha egy halott tiszteletére adott búcsúmise hangja keveredne a siratóasszonyok hangjával.
Amos szülei a harmincas évek közepén érkeztek Palesztínába Berlinből. Ő már itt született, de majdnem minden Németországban maradt rokona elpusztult. Nagy ünnepeken, amikor az egész család összegyűlik, bizony a legtöbb lakásban csak három-négy ember ült az asztal körül, meg tán egy-egy „nagybácsi”, akinek bár nem volt semmilyen családi köteléke, de az eredeti, európai lakókörnyékről származott és teljesen egyedül maradt.
Az Izrael múzeumból csak két produkciót nézünk, a többi részt épp felújítják. Jeruzsálem makettje négyszáz négyzetméteren a város Krisztus után 68-ban feltételezett állapotát mutatja, a templomok, erődítmények megdöbbentően pontos másait azonos anyagból építették, mint az eredetit: fa, kő, réz. A Golgota-hegy ezen a maketten is a falon kívül áll, csak később került a város bővülésével az új falon belülre, együtt a Szent Sírral (a falon belül nem volt szabad temetőt létesíteni).
A Holt-tengeri tekercsek terme, a Könyv csarnoka más, jóval későbbi Ószövetség- példányok mellett (pl. Aleppói Bíblia) az utóbbi hatvan év egyik legizgalmasabb régészeti (és egyben hittudományi) felfedezését mutatja be. Kumranban, a Holt-tenger mellett 1947-ben beduin pásztorok, akik egy elveszett kecske keresésére indultak, egy beomlott barlangban hét korsót találtak, benne juhbőr-pergamen telercsek maradványait. Mint később kiderült, a Szentírás Krisztus előtti 3. század és utáni 68. év között készült, legrégebbi ismert megmaradt példányát tartalmazták a korsók. Későbbi régészeti feltárások még további nyolcszáz tekercset találtak, ezen a helyen állt a szakadár zsidó szekta, az esszénusok települése. Lehetséges, hogy csak a már szakadozott, olvasásra alkalmatlan pergameneket helyezték a korsókba, mivel szent iratot kidobni nem szabad. Sok munkát is adtak ezzel a gondosságukkal a restaurátoroknak...
Három korsót egy betlehemi régiségkereskedő vásárolt meg, négy pedig az Egyesült Államokba került, ahonnan végül 1955-ben vásárolta vissza Izrael állam. A helyreállított tekercseken olvasható szöveg 99 százalékban egyezik a Tórával, a jelenleg hivatalos Ószövetséggel.
Ha már úgyis az Óvárosban vagyunk, sétáljunk egy kicsit a bazárban! Csoportunk szétszéled, mi pedig fontos beszerzések érdekében futkosunk. Cipőt, ha többet veszel, jobban tudsz alkudni. Díszes sál, nyolcéves fiúval alkudozunk, az eredeti ár harmadáig jutunk. Mikor még egyszer arra járunk, az ujjával mutat minket a barátjának: látod, ezeket a gójokat sikerült olyan jól átvernem. Sáfrány, baklava (mézes rétes), rövid kávé: van, amit magunkkal viszünk, van, amit helyben élvezünk. Fél hat, lassan zárnak a boltok, de nekünk még fontos hivatásunk van! A Szent Sír-bazilikában most csak tízméteres a sor Krisztus sírja előtt. Ötösével engednek be, a sírkamrát rejtő sziklát márvány lappal fedték. A lapot a 16. században megrongálták, a mameluk uralom alatt, tán a fosztogatók megtévesztésére. Megérkeztünk a Keresztút tizennegyedik állomására...
Helyet foglalunk a bejárat előtt, nemsokára kezdődik a kapuzárási ceremónia. Fél hatkor csönget egy görögkeleti szerzetes, majd bezárja a kapu bal oldali szárnyát. Negyed órával hat előtt újabb csöngetés, a jobb szárny is félig bezáródik. Másodpercre pontosan hatkor megérkezik a kulccsal az arab fiatalember, majd a jobb szárny teljes bezárása után felmászik a méteres létrára, a három méter magasságban levő zárat beforgatja, majd a létrát visszaadja az épületbe egy kis ablakon át.
Hűvös is lett, meg a kihalt bazár se oly csábító, mint volt egy órája. Felkaptatunk a Damaszkuszi kapuhoz, és egy taxival hazahajtunk.
|
