Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/155884
|
1997 árnyéka
Luxor sokáig volt Egyiptom fővárosa. Most kétszázezer lakójú kisváros. Első utunk a Karnak templomhoz vezet. Nagyjából négy négyzetkilométeres területen áll az építmény, kétezer év alatt épült ekkorává. Az egyik harminc méteres fal mellett még a le nem bontott "állványzat" agyagtéglákból, mutatja, hogyan tudták ily magasra felemelni a tonnás kőtömböket. Az oszlopcsarnokban 122, egyenként 24 méter magas kőtömb tartotta a tetőt- többszáz év, tíz fáraó közös alkotása. Mindegyiket hieroglifák ékítik, az adott, oszlopot állító fáraó tetteit mutatva. No, persze, loptak is egymástól: átvésték az aláírásokat, van olyan névjegy is, amelyik harminc centi mélyre húzódik a kőbe. Az oszlopcsarnok mellett néhány obeliszk: máig rejtély, hogyan állították fel a harminc méteres, egy kőből faragott karcsú kúpokat. A szállításuk titkát már megfejtették: a kőből kifaragott termék alá lyukat ástak, hajót ácsoltak, majd rávezették a Nílus vizét. a folyópartról aztán elvonszolták a tervezett helyére. De hogy állították fel? Az egyik elmélet szerint tizenöt méteres dobozt építettek, feltöltötték homokkal, majd felvontatták rá az obeliszket, az alsó részével előre. Utána szép lassan kiengedték a homokot a dobozból, és ha jól számították ki az íveket, az obeliszk pontosan a talapzatára érkezett meg.
Az egyik obeliszk kétharmadáig barnás, csak felette lesz fehér. Itt az utód fáraó csalafinta mód második réteggel vonta be elődjének hieroglifáit, és a magáét vésette rá. Az idő itt is igazságot tett: lemállott az utód rétege.
Három kilométeres, szfinkszekkel szegélyezett út vezetett az Amun templomhoz. Nevezhetjük "hárem"-nek is: a mindenkori fáraó-feleség temploma volt.
Papirusz-boltba vezet Emad. A növény Alsó-Egyiptom egyik jelképe, címernövénye. Az írásra alkalmas lapok előállítását csak alig több, mint száz éve fejtették meg, a papirusz növény rétegeinek lefejtése után az áztatás, szárítás, egymásra préselés pontos sorrendjét és az ehhez szükséges időt sokáig nem ismerték, elfelejtődött a középkorban. Lelkesen magyarázza és mutatja az alkalmazott a know-how-t, teát, kávét is felszolgálnak- tehát itt venni kell valamit. András kap egy papirusz Nílus-térképet.
A nyugati part is sok csodát rejt. A Hatsepszut-templom az egyik legismertebb egyiptomi műemlék, a három oszlopsorhoz széles lépcső vezet a Nílus-partról. Hatsepszut nő létére fáraó lehetett: apja, I.Tutmoszisz halála után feleségül ment féltestvéréhez, II. Tutmosziszhoz. Férje halálakor a kijelölt fáraó, III. Tutmoszisz, még csak három éves volt, és nem is az ö gyermeke, így átvette a gondoskodást, az állam felett is. Annyira meg is tetszett neki az uralkodás, hogy nem akarta kiadni a kezéből, még a fáraó nagykorúsága után sem. Húsz évig ült a trónon, nem vezetett egy háborút sem (lehet, hogy az USA-ra is ráférne egy női elnök?), viszont kereskedelmi utazásokat szervezett, eljutott egészen a mai Szomáliáig (Punt), felvirágoztatta Egyiptomot. Halála után mostohafia persze mindenhonnan kivésette a nevét.
A templománál hatalmas a tömeg, a rendőrkordon kilométerrel az építmény előtt kezdődik, buszokon visznek a lépcsősor kezdetéhez. Lassan araszolunk felfelé. A csoportunkban utazó video-freak idősebb úr mutatja a sötét foltokat a kövön: ez még a vér nyoma, nem tudták kimosni a lépcsőfokokból.
Miféle vér? Kicsit menjünk vissza az időben, 1997-ben, tíz éve az egyiptomi gazdaságot több merénylet, turista-tússzedés is megrázta. Az Egyiptomi Múzeum előtt felrobbantottak egy buszt, nyolc német, és a sofőr meghalt. Hiába jelentették a nemzetközi hírügynökségek az eseményeket, az egyiptomi hatóságok csak hallgattak és tagadtak. Egészen november 17-ig. Ekkor hat, gépfegyverekkel és késekkel felfegyverzett radikális muszlim először lemészárolta a templomnál éppen szolgálatot teljesítő három rendőrt, majd két turistabuszban lőttek le minden bennülőt (japán és svájci állampolgárokat). Ezután a műemlék felé indultak, és minden külföldit megöltek, akit találtak. Összesen hatvan halálos áldozat, közülük csak négy egyiptomi: a három rendőr és egy idegenvezető. Tizenöt sérült turista, negyven egyiptomi. Vagy másfél órán keresztül folytatták a mészárlást, ekkor a környező hotelek, boltok, vendéglők egyiptomi munkásai (kb. 300 ember) fegyvertelenül is kiszorították őket a területről, a sivatagban, egy barlangban bújtak meg. A később kiérkező rendőrség itt találta meg a hat terroristát, akik közben öngyilkosak lettek. (http://
zeus.zeit.de/text/1997/50/luxor.txt.19971205.xml)
Miért? Miért érte ez a sors a fegyvertelen, békés turistákat?
Merítsünk kicsit mélyebbre. Tizenéves arab, muszlim, befejezte a hatéves kötelező iskolát. Állást nem talál, vagy csak megalázót (turistaipiar?). Szakmai képzésre, egyetemre semmi esélye, sok a gyerek, a nagybácsi se segít. Az imám a mecsetben gyújtó hangon bírálja a politikai (katonai) rendszert, de nem tud kiutat mutatni a szegénységből. Előveszi persze a nyugati világot is, mert hitetlen (nem muszlim), és a fennálló világrend haszonélvezője. Már csak egy "szponzor" kell, aki fegyvereket ad a csoportnak. A hitetlen gyaurok élete úgyse értékes, és az öngyilkos harcos azonnal a mennyországba jut.
Hogyan reagál egy önkényuralmi rendszer a legfőbb bevételi forrását veszélyeztető támadásra? Növeli a rendőrség, katonaság létszámát, utcai jelenlétét. Ezzel munkát is ad a veszélyeztetett korosztálynak, csökkentve ezzel a radikálisok utánpótlását.
Szegény svájci, japán, német emberek, rossz helyen voltak, rossz időben.
|
