Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/155884
|
A világ egy nagy...
Mi látható még Luxorban, a Nílus nyugati partján? A Királyok Völgyében az Újbirodalom fáraói rejtették el a múmiáikat (no, ezt a magyar szót meséld el egy egyszerű angol vagy német anyanyelvű polgárnak!), a feltámadás reményében, mindenki elől. De akkor mi volt a sírépítő munkásokkal, ők csak ismerték a rejtekhelyet? A puhább variációban bekötött szemmel vezették őket a munkahelyükre...
Eddig hetven sírt találtak meg, ki tudja, mennyit rejt még a sivatag. A legtöbb sírt még az ókorban kifosztották, a következő fáraó nyugvóhelyének őrei vagy a környék lakói. Tutenkámon rejtekhelyét csak kilencven éve találták meg, gyakorlatilag a teljes halotti kincs érintetlen maradt. Az Egyiptomi Múzeum mutatja be az együttest.
Mi három sírt nézhetünk meg, az őr mindig letép egy sarkot a jegyünkről. Amerikai útikönyvünk jól vezet a választásban, kicsit lépcsőt is kell másznunk, kicsit hajladoznunk is a szűkebb járatokban, de a falak hieroglifás vésetei, színes képei kárpótolnak a fáradalmakért. Délre végez csoportunk, bizony a sivatagban a napon már negyven fok lehet, minden látogató az árnyékban keres menedéket.
A Memnon-kolosszusok a görög kor félreértésének köszönhetik nevüket: III. Amenhotep temploma előtt álló, két húszméteres ülő alak, amelyeket a görögök saját istenségük szobrának tartottak. A templomot magát egy földrengés teljesen lerombolta, a kőbányát (a maradványokat) meg máshol használták fel.
Meglátogatunk egy kőfaragós boltot is, az üzlet előtt három arab mutatja, hogyan is készülhetne a kőből kivájt kis edény. Az egyik a kézi fúrójával vájja a követ, a másik csiszolja, a harmadik drukkol nekik. Igaz, hogy a kész termék a vizet átereszti, de gyertyatartónak csak jó lesz?
A Nílus felőli domboldalon színes házakban élnek a helyiek, de már nem sokáig: további sírokat rejthetnek a kövek, a lakókat meg elköltöztetik az épített beton házakba.
Délután még lovaskocsis kirándulásra megyünk, csoportosan, nyolc kocsival. Kétszemélyes bricskánk hajtója lehet vagy negyven éves, szinte teljesen fogatlan, hosszú, hálóing szerű egyiptomi viselete, a galabbija szikár testet takar. Utunk először termőföldek között vezet, cukornád, búza, köles, lóhere váltja egymást. Van olyan fellah (paraszt), aki negyed hektáron próbálja megtermelni a családja szükségletét. Hiába volt a nagy földosztás a királyság bukása után, ötven éve, a sok gyerek között elosztódott a birtok.
Beérünk a városba. Hajtónk büszkén mutatja az épületeket, arab iskola, angol iskola, kórház. Utunk átvisz a helyi piacon, a földre terített zsákon árulják a narancsot, zöldségeket. Nyílt tüzön sütnek valamit az árusok, van, aki már aludni tért a fal mellett. Húsbolt, előtte bontott fél bárány lóg madzagon, abból mér a hentes a vásárlóknak. Hűtőszekrényt sehol se látni. Most, januárban csak húsz fok van nappal, de mi lesz nyáron? Iszunk egy teát a külföldieknek elkerített utcácskában, majd vissza is indulunk. A fuvardíjat Emad fizette, de kocsisunk jelzi, ebből ő nem sokat lát, ez a fogat gazdájának jár. Összegyűjtjük, ami a zsebünkben van, vacsorához és aludni térünk.
Negyed százada olvastunk egy könyvet, "A kettős (kép) ügynök" címűt. Az Interpol felkér egy ismert angol műgyűjtőt és kereskedőt, segítsen felkeresni néhány ellopott képet-szobrot, amiről nagyjából tudják, hol lehet. Hónapos munkával eljut az (olasz) szervezett alvilághoz, és már éppen tárgyalhatna a képek visszavásárlásáról. A megbeszélést megelőző napon földrengés sújtja Közép-Olaszországot: halottak, lassan kiérkező mentőegységek, összeomlott falvak. Az addig fordulatos, kiválóan írt történet az egyik pillanatról a másikra véget ér: a főszereplő úgy érzi, vannak sokkal fontosabb dolgok is az életben, mint az ő kis feladata. Valahogy mi is így jártunk Egyiptommal: a szegénység, egy egész ország esélytelensége minden csodás élmény ízét elvette.
Nem tudom jól érezni magam még a szabadságom alatt sem, egy hétig sem, ahol az emberek többsége nélkülöz. Nem tudok örülni a terülj-terülj asztalkámnak, ahol a hazaiak éheznek.
Never say, never again- sohase mondd, hogy soha többé. Lehet, hogy még elindulunk hasonló felfedező utakra.
A világ egy nagy gömb, csak sajnos rosszul állították össze, és mi most az éleit polírozzuk.
|
