Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/155884
|
Holt-tenger
Reggel irányt veszünk Keresztelő Szent János szülőfaluja, Ein Kerem felé. Amos egyszerre csak feláll csendes szendergéséből, szembenéz velünk vagy tíz másodpercig, majd (nem először az út során) így szól:
-Nem, ezt másként csináljuk.
Hogy mi lett volna az első lehetőség, sohase tudjuk meg. Ez a „zsidó lélek”, Amos meséli a viccet, ha három zsidó vitatkozik, tízféle vélemény ütközik egymással.
Ein Kerem csendes kisváros, Jeruzsálemtől nyugatra, erdők között. A Keresztelő Szent János (ferences) templom négyszáz éve épült, azon a barlangon, ahol a hagyomány szerint János született.
Vissza, a tengerszint alá. A Holt-tenger északi csücskénél látni az útról a kumráni barlangokat, ahol a tekercseket rejtő korsókat találták. Innentől már a tó partján fut utunk. A reggeli órában is nehéz már a levegő, napközben jóval 30 fok fölé emelkedik majd a hőmérséklet. A Holt-tenger a szír-afrikai vetődésben maradt tengeröböl, a folyamatos párolgás süllyesztette a vízszintet ilyen mélyre. Sótartalma a tízszerese a Vörös-tenger koncentrációjának. Harminc éve még mínusz 393 méteren állt, ma már mínusz 417-en. Az utóbbi időben évente több mint egy métert csökken a vízszint. A tó déli részét elkerítették, és pótolják a vizet, hogy a gyógyturizmus se szűnjön meg teljesen. A tó partján bizarr sószobrok meg édesvizi források által vájt kráterek. A túlsó oldal már Jordánia.
Persze, a holt-tengeri kozmetikumok! A leghíresebb gyártó üzemét látogatjuk meg, Ahava (szeretet) az elnevezése. Be is vásárlunk kicsit, egyet fizet, hármat kap, de az árak még így is magasak. (Kéz-és lábkenőcs, sampon, öblítő zseniális, próbáltuk keresni a márkát, csak postai terjesztés, háromszoros ár!).
En Gedi, a kevés nyugati parti forrás egyike. Pihenőház, természetvédelmi terület, vízesés, leopárdok és kőszáli kecskék. Egyre melegebb lesz.
Már messziről látni következő úticélunkat. A maszadai szikla több mint négyszáz méterrel magasodik a Holt-tenger szintje fölé (tehát pont tengerszint felett áll). Nagy Heródes építtetett rajta erődítményt és palotát, hatalmas vízraktározó ciszternával és élelmiszerraktárakkal. Később római kézbe került, de a Bar Kochba-felkelés alatt elfoglalta a zélóta zsidó szekta. A lázadás leverése után ez maradt az egyetlen zsidó fennhatóság alatt maradt erődítmény. Kevesebb, mint ezer harcos védte két éven keresztül (Krisztus szerinti 70-73), a több tízszeres túlerő ellen. Vizük több volt, mint lent a völgyben, még öntözni is tudtak, gabonát, zöldségeket termesztettek. Végül a szomszédos dombról száz méter magas rámpát építettek a rómaiak, és így jutottak be falbontás után a várba. A védők azonban már előző nap úgy döntöttek, inkább a halált választják, mint a fogságot: kollektív öngyilkosságot követtek el.
Függővasút visz fel a hegytetőre. Két méteres magasságig épen megmaradt falak, itt volt a palota, ez a ciszterna, az élelmiszerraktár. A római rámpa húsz méterrel a fal alatt ér véget, alig kopott kétezer év alatt. Római fürdő, márvány lapok, mozaikok. A zsinagóga romjain izraeli arab fiatalok, osztálykiránduláson: őket kevésbé érinti a történet, hangoskodnak, lökdösődnek, gúnyolódnak az elhaladó zsidó csoportokkal, de legalább köveket nem dobálnak, mint ez a Siratófalnál évtizede mindennap megtörtént.
Mindenkinél van úszódressz? Itt a fürdőhotelünk! Az elkerített déli részen hat hotel áll, a vendégek nyolcvan százaléka Oroszországból érkezett. Úszni a tengerben? Meg se próbáld, ha szép nyugodtan a hátadon fekszel, csak a pocakod áll ki a vízből a szokásosnál is jobban, a magas sókoncentrációnak köszönhetően, de ha a hasadra fordulsz, még nyelhetsz is véletlenül a (nagyobb mennyiségben mérgező) vízből. A megszokott vízi mozdulatok csődöt mondanak, olyan ez, mintha a Jupiteren próbálnál távolt ugrani. A partról figyeljük a később érkezőket, ellátjuk őket sok jó tanáccsal, amint tétlenségre utalt, páncéljára fordított teknősbékaként evickélnek a méteres vízben. Szerencsére tó-átúszó versenyt nem szerveztek ma.
A szokásos éjféli indulás, a gépünk Tel-Avivból indul. A palesztin sofőr leszállít a reptéren. Végre az indulásnál is elvárt szigorú ellenőrzésben van részünk: buta kérdések (miért járt Egyiptomban, van-e ott rokona stb.), csomagjainkat tízszer röntgenezik és nyittatják ki, kilométeres folyosókon terelnek a következő stáció felé. Mit is találnának, még ha el is rejtettünk volna valamit, akkor is kicsi lenne az esélyük. Az egész folyamat pszichológiai próba: akinek valami titkolnivalója van, előbb-utóbb elárulja magát a sok, láthatatlan, kamerát figyelő biztonságinak.
Útikönyvünk címlapján az ajánlás: „Utazás előtt, közben, után... helyett?” A „helyett”-et hagyjuk ki, csodás egy hét volt.
Az utolsó pillantás az országra? Este a Szent Sír-bazilika előtt, csendes várakozás a kapuzárásra. A keresztény egyházak képviselői meg az arab család a procedúrával vannak elfoglalva. A müezzin éneke tíz percig tart, a szomszédos német evangélikus templom harangja negyedóránként jelzi az időt. Érzed: ha a világnak ezen a csücskén egyszer béke lesz, az lesz az egész Földön is.
|
