Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/155884
|
Arany tetők városa
Az utolsó ellenőrző pont, innentől megint Izraelben vagyunk. Amos felvisz a város legmagasabb pontjára, a Szkobusz-hegyre. Ez olyasmi, mint amikor mi az először Budapestre látogató vendégeinket a Gellért-hegyre, a Szabadság-szobor alá kalauzoljuk, a várost először a magasból megmutatni. Az állami egyetem előttről mutatja a panorámát Amos. Balra az olajfák hegye, előttünk az óváros, rengeteg arany kupola, torony, a távolból nem tudod megmondani, zsinagóga, mecset vagy templom- és ha az utóbbi, milyen kereszt ül a tetején. Kicsit távolabb, keletre, a palesztin elővárosok, el-Azaria.,Adummim, Betlehem, a magasházak körül szinte semmi zöld, ellentétben a zsidó résszel.
Az egyetem előtt díszfal áll, azok neveit vésték bele, akik több mint egy millió dollárral támogatták az iskolát. Spielberg, a filmrendező, rengeteg amerikai cím, Stein, Tolnai- több mint kétszázan. A péntek esti városi közlekedés fogad, útban a szállónk felé. Az út közepén járda, itt tart sok fekete kaftános, fekete kalapos vagy usánkás, pajeszos férfi a városközpont felé. Naplementétől már sabbath lesz- az utolsó alkalom, hazajutni, bevásárolni, egy napig utána kihal a város.
A sabbath a világtörténelem első, vallás-társadalom által elrendelt pihenőnapja volt. Minden hetedik napon, szombaton, megáll a világ. Dolgozni tilos, a boltok zárva, a tömegközlekedés leállítva. Elektromos szerszámok használata se engedélyezett, rádió, tévé, villanytűzhely, autó önindító, lift- mindez nem használható. Valahogy csak túlélik ezt a napot az itteniek? Hát persze, vacsorázni elsétálnak egy közeli hotelbe, a televíziók előre programozhatók, tehát nem kell bekapcsolni, de a legjobb écesz a felvonóhasználat. Hotelünkben, a recepción velünk is közlik, a bal oldali a sabbath-lift. Nem kell gombokat nyomogatni, lefelé is, felfelé is gyűjtővezérlésű, megáll minden emeleten és nyílik az ajtaja gombnyomás nélkül is. Mi, szegény hitetlen gójok, a másik lift előtt szorongunk, a szombati túl lassan közlekedne. Mi is az, hogy gój? Héberül mindenki, aki nem zsidó. Amikor a nyolcvanas évek elején a kis pesti kórházból a Szabolcs utcai klinikára (korábban Zsidókórház) váltottam, mondta is kollégám, te csak sábesz-gójnak kellessz oda, aki szombaton is ügyelhet...
A vacsora kicsit nehézkes, a büfé-asztalokat megszállják a helyi családok, ugye otthon ma nem működik a villanytűzhely. Csak nem maradunk estére a hotelben, a buszpályaudvar mellett, a város keleti peremén? Veronika és Kalóz útra kelnek. Gyalog ötven perc az óváros, az utcák üresek, néhány taxi suhan el mellettük, biztos arab a sofőr, nekik tegnap volt a munkaszüneti nap. Még elérik a városfalat, de az óvárost meghódítani már nincs erejük és idejük: holnap is lesz nap. Az út mellett néhol hókupac, már szürkés a város emlékeitől, egy hete negyven centis fehér takaró ült a városon. Jó éjszakát!
Szerencse, hogy a buszvezető palesztin, reggel indulás az Olajfák hegyére. Neki szabad elektromos szerkentyűket használni, buszt indítani. A hegyről elénk tárul az arany város, az ott a Sziklamecset, ott a Szent sír-templom tornya, szemben az arab temető a falak alatt, ez itt meg a zsidó temető. Induljunk, oly sok szépség vár még ma ránk! A zsidó temetőben inkább héber feliratok, kevés a latin, amerikai, európai gazdagok tettették testük maradványait erre a domboldalra, hogy a Feltámadáskor közel legyenek a központhoz, nehogy valamiről is lekéssenek. Turistairodánk őse, akkor is az Amiel család birtokában, pont ilyen szolgáltatásból szerezte az indulótőkét: a huszadik század fordulójától szállította a holttesteket Észak-Amerikából, Európából ebbe a temetőbe. Reméljük, a mi csoportunk visszajut az indulási helyére.
Lassan sétálunk lefelé, az óváros felé. A Getszemáni-kertben áll a Nemzetek temploma, huszadik századi építmény régebbi szentélyek alapjain. Kétezer éves olajfák állnak a kertben, tán még Jézust is látták. Még benézhetünk a Szűz Mária-sír szentélyébe, széles lépcsősor vezet lefelé. Mellette hasonló bejárat, hasonló lépcsősor, de alul kopt keresztény barátok fogadnak.
Buszunk felvisz az óváros faláig, a Damaszkuszi kapuig. Célunk a Via dolorosa, a Keresztút.
Az első állomás, Krisztus elítélésének helye, ma muszlim vallási iskola, Medresze. Lengyel zarándok csoport bérel fakeresztet, mindig más viszi a vállán, minden stációnál megállnak, énekelve, imádkozva. Ilyenkor, februárban még nem akkora a tömeg, de a főidényben, tavasszal, bizony megtelik a keskeny, bazáron átvezető utca idegenekkel. A harmadik stációnál, ahol Krisztus először esett el, meglátogatjuk az osztrák rezidenciát. A keleti, bazáros sokadalomból, egy csengetés után kitáruló kapun keresztül, visszajutunk Közép-Európába. Az épület, mintha egy osztrák kisvárosban álló járási hivatal lenne, a kertben húszféle (osztrákos) kávé közül választhatunk. A tetőteraszról egyedülálló panoráma nyílik Jeruzsálem belvárosára.
Vissza a forgatagba! A stációkat falba illesztett kőlapok jelzik, Simon segít Jézusnak a keresztet vinni, Veronika kendője, második, harmadik elesés: felérünk a Szent sír-bazilikához.
A Golgota-hegy és Jézus sírja felett a különböző keresztény vallások szent helyeinek olyannyira bonyolult szövevénye alakult ki, ami csak az egymás vallása és véleménye iránti teljes tolerancia alapján értelmezhető. Katolikus, örmény, görögkeleti, kopt, szír, abesszín: a hat egyház templomai, a Szent Sír (őrzői görögkeleti szerzetesek), orosz nőcsoport, kaukázusi párocska, fekete szerzetes kereszttel a nyakában, ortodox és katolikus oltár egymás mellett, válaszfal nélkül. A bejáratnál, a bal oszlopon hasadék, mióta a keresztet tartó szikla rését üvegfal védi, ezt illetik csókkal az ortodox csoportok nő tagjai. Utunk abesszín templomon keresztül vezet, hatalmas sor áll a Szent Sír előtt (azért másnap este, csak bejutottunk a zárás előtt fél órával). Zárás? Külön procedúra: a templom védelméért arab család felel kétszáz éve, a kulcs is náluk van. Zárás után (télen este hat óra) se ki, se be, aki bévül maradt, holnap reggel jöhet ki. Először félig zárják a bal oldalt, majd fél óra múlva a jobbat is, de a lik három méteres magasságban: a létrát a teljes zárlat után egy ablakocskán adják be a templomba. Mindegyik egyház képviselőinek van valamilyen szerepe a szertartásban. Ezt egyszer látnunk kell!
A fal mellé támasztva fakereszt, zarándok csoport hagyhatta ott. Kalóz odalép, megpróbálja felemelni: valahogy túl könnyű, túlzott volt az erőfeszítés, a lendület. Nem, ez nem is egy, hanem két kereszt volt, egymásra fektetve. Ja, persze, így könnyű, keresztutat játszani!
Hol a kétezer éves történet, hol a szenvedő ember, ostorcsapások, izzadság, vér? A kereszt helyén oltárok, a Szent Sír kifosztva, a Via dolorosa tizenöt méterrel magasabban fut, a sok városrombolás, tűzvész emelte a várost hordozó hegyet. Az út mellett kegytárgyakat, cipőt, keleti édességeket kínálnak, bazáron keresztül vezet a Keresztút. Németül? Magyarul? Persze, legjobb ár, itt vegyen! Mi lesz itt még szezonban? Hol vagy, Megváltó, mikor kergeted ki a kufárokat atyád házából?
|
