Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje: http://teveclub.hu/naplo/155884
|
A Galileai
Reggel nyolckor indulás! Az étkező hét órától nyitva. A kiírás szerint. Mi általában korán kelünk, egy perccel hét előtt már a lépcsőn vagyunk, a célegyenesben. Előttünk csak egyvalaki: Kohlschreiber úr. Zavartan dünnyög valamit köszönésünkre, most neki fontosabb dolga van! Óráját nézi meredten: biztos nem nyitják ki időben az étkezdét! Ez már csak egy ilyen nép, nevelhetetlen, megbízhatatlan, slampos. Arcán a megdöbbent csalódás: nyitva már az ajtó, kedvesen int befelé a tizenéves lány, kávét vagy teát?
A csoport lassan gyülekezik, csomagjainkat a busz mellé állítjuk. Amos érkezik, még egy utolsó biztonsági ellenőrzés: mindenki rakja a saját bőröndjét le az útra, nehogy bombás idegen keveredjen a mieink közé. Egyenesen sorjáznak a darabok, mint a díszelgő katonák. Amos: „Nem kell azért azt ilyen rendezetten...”.
Irány Galilea! Eddig mindig, jó diák módjára, a meglátogatandó ország, város leírását napokkal az utazás előtt áttanulmányoztuk. Életünkben először nem tettünk így: ahova most megyünk, a Szentföld, olvastunk, tanultunk már róla nagyon sokat. Baedeckerünk az Újszövetség. (Perszen nem is Kalóz lenne, ha nem vette volna elő a mégiscsak megvásárolt könyveit a reptéren, és nem lapozta volna át őket!).
Banánligeten át vezet az út, plasztik zsák a fürtön, a gyümölcs csak akkor érik, ha napfény éri. Nehogy az egész termés egy nap alatt beérjen, így lehet széthúzni a termésidőt. A földet mindenhol kiluggatott műanyag csövek keresztezik, a locsolási rendszer. A kibbucban néhány cső bekerült az új aszfaltozás alá, így lesz az ideiglenesből állandósult.
Galilea szinte egész területe a tenger szintje alatt fekszik. Keleti részén a Genezáreti-tó határolja, mínusz 210 méteren van mostanában a vízszint. Északról a Jordán folyik bele, délről gátak akadályozzák a víz továbbjutását, az Alsó-Jordán felé. Tíz éve ki se nyitották őket (mint a Siót a Balatonnál), kevés a tóba folyó mennyiség. Ezenkívül az alsóbb vízréteg sós, és felkavarodna sok víz leeresztésekor. Palesztína felosztásakor a tó egésze Izraelhez került, de a szír határ tíz méterre a keleti parttól húzódott. Ez a probléma megoldódott 1967-ben, a Golan-fennsík izraeli elfoglalásával. Kohlschreiber úr még hozzáteszi, nemrég látott egy BBC-dokumentációt, e szerint az izraeliek nem adnak vizet a szomszédaiknak. Mindig ez a víz!
A tó partját a Csodálatos hal-és kenyérszaporítás templománál érjül el. Jézus ötezres tömeget látott el két hallal és öt kenyérrel. Amos egyszer egy katolikus paptól az esemény következő értelmezését hallotta: majdnem minden vándor embernél volt valami kis ennivaló, de nem akarta a nagy, éhes tömegben elővenni a sajátját. Hogy előkerült a „központi” élelem, mindenki kivette a tarisznyájából a magával hozottat. A templom padlóját ötödik századi mozaikok borítják: utalnak a csodára is.
Húszméteres fa hajóra terel Amos, tegyünk egy kört a tavon! Utunk elvezet a Szent Péter templom mellett, a ferences kápolna azon a helyen épült, ahol Jézus a feltámadása után megjelent az apostoloknak. A Boldogság-hegy és templom a Hegyi beszéd feltételezett helye.
Mellettünk zarándokhajók húznak el, koreai keresztények az egyiken, a másikról boldog lengyel éneket hoz a szél.
Ebéd? Hát persze, Szent-Péter-hal! A tóparti fák alatt szépen terített asztalok, az arab tulajdonos már készült a fogadásunkra. A grillezett, húszcentis halat választja a csoport többsége, csak hárman kérnek (saslikot)... A saláták, a hullámzás hangja, a fák árnyéka, a száraz fehérbor, mintha mi is a tanítványokkal étkeznénk a sikeres halászat után. Jézust keresi szemünk, de csak egy magyar csoport érkezik.
Visszasétálunk a buszhoz, utunk egy olajbogyó-ültetvényen visz keresztül. Bár már február van, az előző évi termésből még néhány fekete bogyó szomorkodik a fákon. Íze kellemetlen, kesernyés, viszont a festékanyaga úgy megfogta ujjainkat, hogy még három nap múlva se lehetett lemosni róla. Kohlschreiber úr is megkóstol egy szemet, azonnal ki is köpi. Mégis, egy óra múlva várnunk kell rá: hányás, hasmenés. Senki másnak semmi baja. Ez az ország is olyan, mint egy tükör: amilyen arcodat mutatod felé, amilyen szándékkal közelíted, ugyanazt kapod vissza.
Kafarnaum, a tanítványok városa. Szent Péter háza, ahol Krisztus is tartózkodott. A méteres házfal-romokra nyolcszögletű templomot építettek, vasbeton pillérek tartják a házmaradványok felett. Messzebbről úgy tűnik, mintha egy UFO próbálna épp felszállni a földről. Bentről viszont csodás a kilátás a tóra, az orosz ortodox templomra. Középen az épület alja üvegből, gyönyörködhetünk Péter házában.
Negyedik századi zsinagóga áll a szomszédságban, ezt is nemrég tárták fel. Igazából nem is lenne szabad templomot építeniük a zsidóknak, míg a kétszer lerombolt, jeruszálemi templom újra nem épült. Először az asszírok dúlták fel a templomot, a mezopotámiai fogság előtt, majd a rómaiak, a Bar Kochba-felkelés után, Krisztus szerinti hetvenedik évben. Azóta hithű zsidó nem festi ki a lakását teljesen, mindig hagy egy sarkot meszeletlenül, míg az új templom fel nem épül.
A tó déli csücskén ül az első, 1909-ben alapított Degánia kibbuc. Mellette kilőtt szíriai tank áll, eddig jutottak a támadók az 1948-as háborúban.
|