Tartalomjegyzék
- (TTK-híradó, február)
- ("Eljött a december..."/1)
- (A szívdoki levelesádájából)
- (A szívdoki levelesládájából)
- (TTK-Híradó, december)
- (Körlevél, február 12)
- (A szívdoki levelesládájából)
- (A szívdoki levelesládájából)
- (A szívdoki levelesádájából)
- (Az állatok világnapjára/2)
- (A szívdoki levelesádájából)
- (Az állatok világnapjára/1)
- (A szívdoki levelesádájából)
- (A szívdoki levelesádájából)
- (A szívdoki levelesádájából)
- (A szívdoki levelesádájából)
- (TTK-Híradó, szeptember)
- (TTK-Híradó aug.-szept./2)
- (TTK-Híradó, aug.-szept.)
- (Körlevél, szeptember 25.)
- (Hópihe nyuszi emlékére/2)
- (Hópihe nyuszi emlékére/1)
- (Furcsa esetek 3.)
- (TTK-Híradó, június/2. oldal)
- (TTK-Híradó, június/1. oldal)
- (Furcsa esetek 2.)
- (zsákbamacska, július 7.)
- (Furcsa esetek1 (Tehetségkutató))
- (zsákbamacska, június 22.)
- (TTK-Híradó, május/2. oldal)
- (TTK-Híradó, május/1. oldal)
- (Körlevél, június 11.)
- (körlevél, május 29. vasárnap)
- (körlevél, május 11., kedd)
- (körlevél - május 10, hétfő)
- (TTK-Híradó/április)
- (Zsákbamacska, március 16.)
- (zsákbamacska, március 9.)
- (december 28-i programok)
- (dec. 27-28-i játékok)
- (pénteki körlevél)
- (csütörtöki körlevél)
- (meseírás - döntő)
- (meseíró 3.)
- (meseíró2)
- (meseíró-2.)
- (tehetségkutató - meseírás 1.)
- (tehetségkutató - meseírás1.)
- (tehetségkutató - meseírás 1.)
- (tehetségkutató - döntő)
- (tehetségkutató 3.)
- (tehetségkutató 2. forduló)
- (Tehetségkutató 1.forduló)
- (tehetségkutató - DÖNTŐ)
- (tehetségkutató 3.)
- (Tehetségkutató, 2. forduló)
- (TEVÉKENY TEHETSÉGEK KERESTETNEK)
- (Hogyan telt a karácsony)
- (Karácsonyi meseíró pályázat:)
- (emogomo-3)
- (Rímfaragóverseny)
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Karácsonyi meseíró pályázat:
Csili:
Karácsony estéje van.
Minden gyerek kevdenc ünnepének a legizgalmasabb pillanata következik be nemsokára, az ajéndékbontás!
Milyen jó ajándékot adni, vagy kapni!
A család körbeüli a karácsonyfát, majd valaki elkezdi osztani az ajándékkat. Izgatottan várja mindenki,
hogy kiderüljön, milyen meglepetést tartogat az ajándékcsomaguk.
Kati és testvére, Dani kitaláltak egy cselt: meglesik hamarabb, mit fognak kapni. Már nem bírták tovább, karácsony előtti este lelopództak a lépcsőn, egyenesen a karácsonyfáig.
-Mennyi ajándék! - kiáltott Kata. - Vajon melyik a miénk?
-Nézzük meg! - ajánlotta Dani. - Jaj, úgy izgulok!
-De... - szólt kicsit ijedten Kata. - Mi lesz, ha rajtakapnak?
-Butaság! - legyintett Dani. - Ki venné észre? Szépen visszacsomagoljuk őket úgy, ahogy voltak!
-Szerintem nem kéne... - mondta Kata, mikor testvére már egy doboz után nyúlt.
-Ugyan mért ne, Kata? - rikoltott a testvére. - Gyáva nyuszi vagy!
-Na jó, ha te kibontod... - szólt a kislány. - Szia! Én visszamegyek aludni. - és elindult felfelé a lépcsőn.
Egyedül maradt Dani a szobában. Csend volt. Csak a tűzhelyen kopogtak a kis parazsak, kint hullott a fehér hó.
Dani végre észbe kapott:
-Ó, milyen buta is vagyok én! Meg akartam lesni az ajándékomat...- és a fejéhez kapta a kezét. - Hiszen úgy nem lenne benne semmi izgalom, ha tudnám előre, mit rejt a csomag. Óóó, hogy mért nem hallgattam Katára!
A fiú gyorsan visszament a szobájába. Kata még nem aludt.
-Tudtam, hogy te is vissza fogsz jönni - nevetett a kislány.
-Ez jó lecke volt mindkettőnknek. - mondta Dani.
-Igen, nagyon jó! - válaszolt Kata.
Majd jóéjszakát kívántak, és elaludtak.
Másnap milyen jó napjuk volt! Tele izgalommal, és sok-sok ajándékkal! Hisz' nem tudták, mit rejt az ajándékuk.
Végül csupa olyan játékot kaptak, amit már régóta szerettek volna.
-Látod Dani, ilyen egy IGAZI karácsony - szólt Kata.
-Igen, látom! És mennyivel jobb izgulni, mint meglesni az ajándékot!
Így végződott Kata és Dani rosszul elsült ajándék-expedíciója.
Tevetóbiás:
Tevetóbiás karácsonya
Egyszer a kietlen Góbi-sivatagban élt egy teve. Már alig várta, hogy eljöjjön a karácsony. Ez a teve nagyon szerette a karácsonyt, de valahogy nem érezte az ünnepet az IGAZINAK.
A teve már régóta tagja volt a Tevékeny Tevék karavánnak. Nagyon jól érezte magát ebben a kariban, Főleg a Szívdoki rendelései tetszettek meg neki a legjobban. Na de térjünk vissza a karácsonyra! Tevetóbiás (mert, hogy így hívták a tevét) egy karavántagtól hallotta, hogy a sivatagon túl, messze északon, ahol a télapó is lakik, ott karácsonykor fehér "lepedő" borítja a földet és csuda jó játszani benne. Ez a hely: Lappföld.
- Az az igazi karácsony - sóhajtott Tevetóbiás - bárcsak eljuthatnék oda!
De sajnos Tevetóbiásnak nem volt pénze (datolyája), hogy elutazhasson. De a Tevékeny Tevék születésnapján csoda történt: nyert egy datit a billentyűrajzversenyen. Azt én le nem tudnám írni, hogy mennyire örült Tevetóbiás! Olyan boldog volt, hogy szinte sírt örömében. A datiból pedig elutazhatott Lappföldre. Először egy kicsit fázott, de a finn üzletekben vett kabátokat, pulóvereket, csizmákat. A hóban nagyon jól érezte magát: Hócsatázott a rénszarvasokkal, hóembert épített, szánkózott, síelt.
Karácsony napján egy hatalmas karácsonyfát állított és szentestén eljött hozzá a Kisjézus. Tevetóbiás nagyon boldog volt, hogy eljuthatott oda, ahol még igencsak kevés teve járt.
Ezzel a mesével szeretnék boldog karácsonyt kívánni tapicskának, Hópihusnak és az egész Tevékeny Tevék karaván tagjainak!
Petter:
Nem szeretem a rövid,borús,esős novemberi napokat,mert hidegek,szürkék,
barátságtalanok.Késön virrad,korán sötétedik.Csak úgy tudom elviselni,hogy mindig arra gondolok:közeledik a karácsony,a szeretet ünnepe.Ilyenkor az emberek ajándékokkal lepik meg szeretteiket.
Ezzel az írásommal szeretnék szép gondolatokat küldeni az olvasóknak a karácsonyról.Hisz annyira jó érzés mosolyt varázsolni az emberek arcára.Ez az ,ami igazán széppé teszi ezt a nagyszerü ünnepet.Nagyon fontos,hogy ne csak kapni,hanem adni is szeressünk.
Ajándék bármi lehet,akármien apróság,akár egy kis idő a szereteinkre,ami a legdrágább ajándéknál is többet ér ,mert szeretetböl adjuk.
Még szerencse,hogy a hétköznapok jönnek-mennek,igaz, velük együtt az ünnepek is, melyek sok örömet, különleges érzést lopnak a szívembe.
Szép szokás ajándékkal kedveskedni mindenkinek, akiket szeretünk.
Megtanultam szüleimtől,hogy ne csak a bevásárlóközpontok zsibongására figyeljek,hanem lelki felkészülésre is.Adjunk olyan ajándékokat egymásnak, amelyeknem kerülnek pénzbe. Így például nagyszerő dolog egy jó szót szólni egymáshoz, vagy egy jó tanácsot adni, apróságnak örülni, nem tenni szóvá lépten -nyomon, ha a másik hibázik. Nem nevetni osztálytársaink hibáin.
Az se kerül semmibe,ha óvatosan csukjuk be az ajtót,nem háborgunk a rossz jegyekért,a megróvásokért, nem dobáljuk az ellenőrzőnket.Nem sértődünk meg egy félresikerült szó miatt, tanárainkbíráló szaváért, hanem arra gondolunk,hogy biztos ők azzal jót akarnak nekünk.Az se kerül semmibe, ha helytelenségeinket megbeszéljük. Ez csak segít abban, hogy megismerjük önmagunkat,s tanuljunk egymás hibáiból.
Nagyszerű dolog mindezért hálás lenni, szeretetet adni a körülüttünk élőknek.
Mindezekhez nem kell teli erszény,csak szeretet, egymásra figyelés.
Az áradó örömben gondoljunk azukra is, akiknek mindenük megvan, s mégsem tudnak mosolyogni.Lopjunk mosolyt az arcukra.
Ezek voltak az adventi gondolataim, ezeket akartam megosztani minden kedves olvasóval.
Kívánok boldog karácsonyt mindenkinek!
Marszella:
A Tevékeny tevék karácsonya
Eljött a karácsony Tevékeny kedvenceinknél is.
Lázasan készülődött minden karavántag. A Tevékeny tevefarmon minden második teve azon gondolkozott, mit adjanak tapicskánk karácsonyra. Páran már megvették az ajándékot, épp most csomagolják. Néhányuk csomagjában üdvözlőkártya volt, mert csak tegnap léptek be, és még nem nyertek. A kistevék épp rajzoltak, vagy a csomag leragasztásával nyűglődtek.
Eljött az este, mindegyik tag a karácsonyfánál gyülekezett.
Amikor már mindenki ott volt, tapicska rövid beszédet mondott, majd jött az ajándékozás.
Tapicska nagyon örült a sok ajándéknak, de Hópihus sem maradt meglepetés nélkül. Néhány csomagban datolya volt.
Ők is adtak a Tevékeny tevéknek, és boldog karácsony volt.
PUPI BABA:
A Téli Jóbarát
A tevéink legnagyobb örömére idén fehér karácsony ígérkezik.Vastag, bársonyos hótakaró borítja a fákat és a háztetőket.Tapicska és Hópihus nap mint nap órákon át szánkóznak,mégsem unják meg.Szászor is megmásszák a havas domboldalt,csak,hogy lecsúszhassanak rajta.
-Nagyon szeretem a telet!-mondta tapicska.-Olyan szép fehér minden.
-Én is, gyere menjünk haza!-mondta Hópihus.-Otthon olyan meleg van.
De mielőtt haza térhetnének a két rosszcsont útonálló:Kelsy és Csúnyka
jól megcibálják őket.Nagyon nem szeretik őket ezért anyjukhoz fordulnak.
-Anyu mit tegyünk ellanük?-kérdezik egyszerre.-Nagyon utáljuk őket!!!
-Nem tudom aludjatok.-mondja az annyuk.-Majd holnap beszélünk erről!
Másnap útnak ereszti őket a tisztásra és ahova útjuk viszi őket.
Délfele járt mikor előkapják az ebédet.Nagy kalandon lesz részük hisz az erdő állatai még a medve is odament.nagyon éhesek voltak az állatok ezért adtak egy darabkát mindenkinek.Nagyon nagyot sétáltak az erdőben,és otthon elmesélték annyuknak milyen nagy kaland volt!
Púpos Mamma:
Pupák karácsonya
Trrr!Trrr!-hangzott egy óra.
Pupáké volt az!
Gyorsan kimászott,megtisztogatta púpját,és fogait,és csak ezt hajtogatta:
-Jaj,nekem,jaj,nekem elkések a Tevékeny tevék karoomból!
Még egy órával hamarabb is jött.De nagy álmélkodva látta,hogy a kari zárva van.Csak hosszabb töprengés után eszébe juttott,hogy:
-Jaj,ma 24-ike van,és KARÁCSONY!-kiáltotta sóhajtva Pupák.
De legalább otthon,(mert nem állt a kari előtt már) elkezdett sütögetni
mézeskalácsot.Hamarosan este lett,és Pupáknak annyira fárasztó volt,
hogy ágyba sem szállt,mert elfogta az álom.
Reggel aztán ahogy fölébredt így kiáltotta el magát:
-AJÁNDÉKOK!
És így is volt.Telis tele volt mindennel rakva a csizmája.
De nem tudta kihúzni a csizmájából az ajándékokat.
De Pupáknak egy ötlete támadt.MÁR NYÍLT IS A CSODAPÚP,ÉS
PUPÁK KIVETT BELŐLE EGY OLLÓT,ÉS EGY RAGASZTÓT.
Szép ügyesen,vájt a csizmájára egy jó nagy jukat,Majd a csizmáját
fölakasztotta a mennyezetre.Amikor Pupillájék megjöttek,megveregette
a csizmát a mennyezeten,és mintha az égből csak úgy hullottak volna az ajándékok!Ez volt Puőáknak és Pupillának a legszebb karácsonyuk!Később Pupák megragasztotta a csizmáját,és minden évben ajándékesővel lepte meg a többi tevét.
Ákos7:
Hol volt hol nem volt volt egyszer egy szegény család. Ennek a szegény családnak volt a legkisebb fia. ez a fiú mikulás este elment a mikuláshoz kérni valamilyen játékot. miközben ment a sötét városban az ég felett meglátot egy hulló csillagot azt kívánta hogy a mikulás hozzon neki sok-sok édességet. nagyon sokáig vándorolt a sötétben csak ment csak ment. nem találta a mikulást sehol.elhatározta hogy visszaindul hazafelé.a kisfiú csalódottan ballagott hazafelé.mikor hazaérkezett lefeküdtt aludni.de hajnalban valami furcsa zajra ébredt fel.Hát látta hogy ez a mikulás és a rénszarvasa. Úgy tetette magát a kisfiú min ha aludna.Alig várta hogy felébredjen és megnézze hogy mit hozott a mikulás. Végül felébredt és mindent amit kapott megosztotta testvéreivel. A testvérei nagyon örültek neki. Megedték a sok sok édességet testvéreivel. a legkisebb fiú nagyon jó lelkű volt. Elment a mikuláshoz nem érdekelte milyen messze van de elment a mikuláshoz. Végül sok idő múlva odaért és megköszönte a Mikulásnak a sok-sok édességet. VÉGE
Animal963:
Amikor szent Lúcia felment a mennybe, mindenki csodálkozott, hogy milyen fiatal. Hamarosan meghódított mindenkit kedvességével és csodálatos szemeivel, amelyekből annyi fény áradt. Még a szigorú szent Péter is megszerette és pártfogásába vette, ahogy a nagyapák teszik az unokáikkal.
Így teltek el a napok a mennyországban, boldogságban és békében. Lúcia élvezte ezt, arra gondolván, hogy milyen messze van már tőle a szenvedés és a gonoszság, amely a földön uralkodik, ugyanakkor fájt a szíve a lentiek miatt. Szent Péter, akinek a kora ellenére éles volt a látása, észrevette ezt a szomorúságot Lúcia szép szemeiben, magához hívatta hát, hogy beszéljen vele. Lúcia azt kérte tőle, tegye lehetővé, hogy viszontláthassa akárcsak egy pillanatra is szicíliai faluját és annak szegényeit.
Szent Pétert annyira szíven találta ez a kívánság, hogy napokon-éjjeleken keresztül járt fel-alá a puha felhőkön, azon gondolkodván, hogy elégíthetné ki Lúcia kívánságát. Végülis összeszedvén bátorságát, úgy határozott, megkérdezi a Jóistentől. Alázatosan az Úr elé járult, még a szemét se merte felemelni mély tisztelete jeléül, úgy adta elő a kérést.
Utána mozdulatlanul várta, hogy mi lesz. Egyszer csak csilingelést hallott: összerezzent és felnézett. A Jóisten kezében egy apró aranykulcsot pillantott meg.
- Fogd, Péter, és add Lúciának, ez a kis ablak kulcsa, amely a világra nyílik.
Péter ugyancsak meglepődött, majd felkapta a kulcsot és mint egy gyerek, boldogan elrohant vele, hogy Lúciának odaadja.
Felragyogott Lúcia szeme, és rögtön felszálltak mindketten egy felhőre, amely a varázsos kis ablakhoz vitte őket. Odaérvén, Lúcia, remegő kézzel bedugta a kulcsot a zárba, és láss csodát, mint varázsütésre, megjelent alattuk a világ. Lúcia boldog volt és egy jó ideig nem is kívánkozott a világot látni.
Egy éjszaka azonban távoli nyögés, sóhajtozás riasztotta fel álmából. Kinyitván a kisablakot, egyszercsak elébe tárult, amit előtte nem látott még soha: lŕtta a sok igazságtalanságot, gonoszságot, de főleg a gyerekeket, akik szenvedtek és sírtak. Keserű szívvel csukta be az ablakot és nagyon elszomorodott.
Úgy szeretett volna segíteni, főleg a gyerekek sorsa aggasztotta, hogy pont ők, ártatlanok és védtelenek, ennyi rosszat kell hogy elszenvedjenek egyes felnőttek részéről. Közben szent Pétert, aki figyelemmel kísérte Lúcia kedvváltozását, hivatta az Úr, akinek szintén nem kerülte el figyelmét a dolog.
- Péter, - szólt hozzá a Jóisten, - én tudom mi aggaszja Lúciát: a sok szenvedés és nélkülözés, amelynek a gyermekek vannak kitéve.
Majd hozzátette:
- Úgy határoztam, hogy rábízom, hogy évente egy napra a földre egy kis vidámságot vigyen. Mondd neki Péter, hogy december 13-án,- mártíromsága évfordulóján,- leszállhat a földre, hogy ajándékot vigyen a gyerekeknek. És most menj, mert azt akarom, hogy visszatérjen szemébe a fény.
Péter olyan jókedvre kerekedett, hogy megölelte az Urat és gyorsan elsietett, hogy Lúciának elvigye a jóhírt. Az először nem is akart neki hinni, utána viszont nagy örömmel telt el.
Egy volt csak a gond, már csak néhány nap volt hátra december 13.-ig és a mennyországban nem voltak se játékok, se édesség, vagy hasonló, amit a gyerekeknek lehetett volna vinni. Péter azonban feltalálta magát. Fogta a kulcsot és hívta Lúciát, hogy kövesse.
- Nyisd ki az ablakot és nézz csak ki oda az űrbe. Látod azt a játéklovat, kisvonatot, mackót, babát, trombitát? Tudod, mik azok? Azok felesleges és elfelejtett játékok, amelyeket az elkényeztetett és soha sem elégedett gyerekek meguntak. A játékok olyanok, mint az emberek, ha nincs társaságuk, ha senki sem játszik velük, inkább az űrt választják, abban reménykedve, hogy majd csak rájuk akad egy olyan gyerek, akinek van kedve játszani. Rajta, szedd össze őket, vidd el őket azoknak a gyerekeknek, akiknek szükségük is van rájuk.
- Jaj, nagyon köszönöm, Péter - mondta Lúcia, és hozzáfogott, hogy összeszedje a sok elhagyott játékot. December 12.-én estig dolgozott, majd mind betette őket egy nagy zsákba, amit a hátára vett.
- Jaj Lúcia, nem fogod azt a nagy terhet bírni, - mondta Péter. - Van valaki, aki segíteni tudna neki?
- Iŕ, iŕ, *- szólt egy szamár.
- Te leszel hát az, kis csacsim, ha Lúcia is akarja! - mondta Péter.
- Jól van kis csacsim, te leszel a hűséges kísérom, - simogatta meg Lúcia a szamarat. - Majd meglátod, hogy fognak örülni a gyerekek, ha meglátnak minket!
Így történt hát, hogy azóta is minden évben december 13.-án Lúcia és szamara meglátogatja a jó gyererekeket, hogy ajándékot vigyen nekik.
Evangelyn hercegnő:
Egyszer volt hol nem volt volt egyszer egy tevekirály.Annak három tevelánya.De felesége nem volt.Egyszer az egyik rabszolgától azt hallotta hogy délen létezik egy karácsony nevű ünnep.Úgy gondolta idén télen ő is tart ilyen ünnepet.Elmondta lányainak válasszanak mit kérnek Karácsonyra.Persze a király azt nem tudta hogy az ajándéknak meglepetésnek
kellett volna lennie.A legkisebb egy paripát kért.Az apja csettintett és már ott is volt a gyönyörű ló.A középső egy aranyhintót kért.Ő is megkapta.
A legnagyobb egy anyukát kért.Mindig is szeretett volna.Mert csecsemő korukban meghalt az anyukájuk.A király eltöprengett a kérdésen.Úgy érezte nem szereti a lánya.Mekérdezte a lányát mennyire szeret.Azt felelte annyira mint a tevék a szénát.Azt mondta a leány óóó apám úgy érzed
nem szeretlek??Te nekem mindennél fontosabb vagy!Így az apa
megörül és átölelte lányát.Még mindig öleli ha meg nem haltak.
miike:
Rengeteg hó hullott le az éjjel. Peti, amint felkelt reggel korán, és meglátta a karácsonyfát, tudta, hogy a Mikulás járt itt. Gyorsan elszaladt a konyháig, hogy megnézze, hogy a sütemény és a tej elfogyott-e. A sütit megmajszolva kapta a konyhaasztalon és a poharat is üresen kapta meg, aminek nagyon örvendett, ugyanis a Mikulásnak nemcsak azzal tudta megköszönni azt, hogy eljött, hogy jókisfiúként viselkedett, hanem a finom édességgel is. Peti megvárta míg szülei is megébrednek, aztán elmesélte nekik az élményt. Megkérte az anyukáját, hogy öltöztesse fel, erre a kedves szülő gondosan feladta a piros kis kabátot, sárga sálat és zöld sapkát a kisfiúra. Peti megköszönte és azzal kiment a hóba.
Elkezdett épiteni egy nagy hóembert, nem tudta cipelni a hóbuckákat, amiket készitett, ezért az apukájának segitségét vette igénybe. Öt percet várt az apukájára, ugyanis megkellett igya a reggeli kávéját. Együtt kezdték el épiteni a hóembert, telt-múlt az idő és a hóember egyre magasodott és magasodott. Akkora óriás hóembert épitettek hóból, hogy mindketten meglepődtek.
Édesanya ezt forró kakaóval és kaláccsal jutalmazta meg. Mire beesteledett Peti, már nagyon fáradt volt, de még volt annyi ereje, hogy kinyissa az ajándékát. És lám, mit kapott? Egy vasútat, vonatokkal együtt, a szülei elbeszélték egymás között, hogy ennél boldogabb napot elsem tudnak képzelni a családdal.
Miss Betty teve:
Egyszer volt hol nem volt,élt Kisszalontán egy aranyos kislány Lulu.
Lulu nagyon várta a Télapót!Sütött sütit és rakott ki egy kis tejet is az asztalkára a karácsonyfa alá.Mikor elaludt a kanapén a Télapó éjjfékor ott termett a nappaliban,a kéményen át érkezett.És egy csomó szép és nagy ajándékot rakott a fa alá,megette a sütit és a tejet is megitta.
Adott egy puszit Lulu arcára és elment.
Lulu mikor felébredt reggel akkor nagyon boldog lett!
Látta azt a sok mindent és egy levelt is talált ezzel a névvel :Lulunak!
Igy szólt a levél:
Kedves Lulu!
Köszönöm a sütit és a tejet!
Kedves vagy hogy készítettél nekem!
De most mennem kell viszlát jövőre!
Télapó
Lulu nagyon örült ennek a levélnek!
És megfogata ,hogy jövöre is készít egy kis meglepit karácsonyra a Tékapónak!Lulu a kis boszorkány így becézik mert olyan kedves és jószívű!
Boldog Karácsonyt kíván Lulu és a Télapó!
Mr. Farkinca:
Mikulás napjai 1. rész
Egyszer volt, hol nem volt, a Jéghegyen is túl, a piros világító orrú rénszarvasokon is túl ott lakott a Mikulás!
Mikor egyik reggel kilépett az ajtón nagyot szippantott a friss északi sarki levegőből és ezt mondta:
-De, jó itt élni: szép jéghegyek, aranyos szarvasok, a hegy mögött megcsillanó nap, a lázadozó manók... MI?! Lázadozó manók?!-mondta meghökkenve a kedvenc Mikink.
-Manók mér lázadoztok?!-mondta kicsit dühösen.
-Mikulás még te mered kérdezni?!-ordibálta- Aki nekünk nem fizet többet mint havonta 1 nyűves tobozt!!!!!!!!
-Hát-mondta tétlenűl- ,talán megemelhetjük 2 tobozra.
-Az kevés!Legyen 5 toboz!
-Rendben!-egyezett bele Mikulás.
Mikulás vissza döcögött a havas tetjű kis viskójába...
-Mi?! Nemár, hogy nekem a Mikulásnak csak egy kis viskóm legyen?!-mondta a mesélőhöz szólva.
-Jó,jó legyen akkor hatalmas Hollywoody villa.-mondtam.
-Na azér!
Szóval, Mikulás betotyogott a hatalmas Hollywoody villájába és leült a kandalló elé... le is szundikált. Egy kis idő múlva arra ébredt, hogy füstszagot érez.Körülnéz.
-ÁÁÁÁÁÁ!!!!! Ég a kabátom!!!!
Mikulás fel s alá szaladgálva a hatalmas Hollywoody villában hirtelen meglátott egy nagy fürdőkádat tele jó hideg vízzel. Hirtelen beleugrott.
Kis idő múlva jégkockába fagyva mászik ki és még füstölög is.
-Na ez már tényleg sok. -mondta dühösen- Kérem az ügyvédem!!!
-Na de Miki neked nincs is ügyvéded!-mondtam-
-Jó,jó akkor kérek gyors egy marha nagy mikrót!
Miután felolvadta a hatalmas mikróban észrevette, hogy már lement a nap. Mikulás már már picit füstölögve, de örömmel feküdt le az ágyába...
Folytatjuk...
Mikulás napjai 2. rész
>>
>> Mikor Mikulás felkelt a szokás szerint megitta reggeli kávéját egy kis rénszarvastejjel. Később kiment mert valami zajra lett figyelmes:
>>a manók össze-vissza sürgölődnek forgolódnak!
>>-Manók! Miért vagytok ilyen szaporák?-mondta meglepődve Mikulás.
>>-Hát Mikulás tudod az ért mert holnap van karácsony napja!-mondta kicsit lihegve.
>>-Jaj, neeee! Elfelejtettem! -mondta naaaaaaaaaaaaaagyon szomorúan.
>>gyorsan beszaladt a házba és el is kezdte olvasni a listáját:
>>-Bors Anna. Nagyon jó kis gyerek. Segít a szüleinek, szorgalmasan tanul... ő megérdemli az ajándékát! Mit is kér:
>>-Micsoda???? Egy Hiper Ultra Mega Házimozirendszer???!! Najó talán megoldom.-mondta.
>>És folytatta tovább, meg tovább, meg tovább, meg tovább és még tovább... Amíg csaknem a végére ért.
>>-Pfuuuuh! Ez volt a kemény munka!-mondta kifáradva.
>> Később bement a konyhába és meglepődve vette észre, hogy Télanyó éppen Mikulás kedvenc aprósüteményét süti amibő már 1 adag kész is van.
>>-Hohó! Ehetek belőle egy keveset?-mondta kéregető szemekkel.
>>-Na jó! Kapsz pár darabkát!-válaszolt Télanyó.
>>Mikulás gyors bevitte a kandalló elé pár darabot és elkeszte rágcsálni a sütiket amik mellé finom friss, még tán langyos rénszarvastejet ivott.
>> Mire mindet elmajszolta már ismét vége lett egy napnak. Be is ment a hálószobába felvette piros kis pizsamáját és lefeküdt aludni. Tudta magában, hogy holnap megint új kaland kezdődik.
>>
>>Vége.
>>
>>Folytatjuk...
>>
Mikulás napjai 3.rész
Megin újra kezdödik egynap. Demég milyen nap! hiszen ma van karácsony napja!Mikulás a szokás szerint teszi meg reggeli készületeit. De, várunk csak! Hol van Mikulás??
-Mi ez itt?-mondja Télanyó- Ez egy üzenet:
Jól figyeljenek! Elraboltuk a kis dagit! Ma este nyolc órakor hozák el a következőket New York melleti kis tóhoz.(tudni fogják meikhez) A dolgok: 1 millió$-t, 1 Samsung full extrás mobilt, 1 MP4 lejátszót és egy helikoptert(benzin is kell bele). Ha nem hozzák el akkor a mi kis Mikink egy kicsit űrutazni fog!
Mikor Télanyó elolvasta ezeket a szavakat kétségbeesetten kiáltozott:
-Segítség! Segítség! Elarabolták Mikulást!!!!
Erre a Manók mind odaszaladtak.
- Ne aggódjon hölgyem -szólt a titkos manó szolgálat elnöke(MANOSZ)- majd mi megmentjük Mikulást!
-Köszönöm!-mondta picit szipogva-Sok szerencsét!
Integetett utánuk. A MANOSZ legjobb ünynökei beszálltak a rakéta meghajtásó szánba és elsuhantak a semmibe.
Hirtelen egy furcsa büdös szagot érzett az egyik:
-Pfúhúhúúj! Mi ez a szag??
Hirtelen az egyik (Bandi) bepirosodott.
-Bandi!!!!!!-Mondták ordibálva-
-Jóvan na! Ettől a látványtól mindig berottyantok.
-Na ugorj be a hátsó WC-be.-mondták-.
Bandi gyors hátraugrott elintézte a dolgát és visszament.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁ! Zuhanunk!
-Túl nehezek vagyunk!!!!
-BANDI!!!!! Lehúztad a WC-t?????
-Hoppá!
-Gyorsan! Húzd le!
Bandi gyors lehúzta. Éppen egy macska fejére pottyant a "ballaszt".
Mentek tovább míg végül elértek a tóhoz.
-Te menj be a faházba, te meg oda a bokorba,te pedig bújj a vízbe... Bandi, najó te menj és őrködj a szánra. Kis idő múlva jöttek a Mikulás rablók. És nagy megdöbbenésükre nem volt más mint Rudolf, és az egyik öccse Csillag.
-Itt vagytok Manók??-mondta Rudolf.
-itt vagyok! És itt vannak az "ajándékaitok" is.
-Rendben most itt leteszem Mikulást te pedig hagyd ott a zsákot.
-Jó!
-Oké most mind a ketten szépen elindulunk mondom szépen lassan a másikunk "csomagjáért".
De ez nem ment ilyen könnyen mert amikor elindultak egy kis idő múlva Bandi prüsszentett egyet és észrevette ezt Rudolf is. Erre mind elkesztek szaladni de még jó, hogy a faház felé futottak mert ott bújt az egyik manó és elkapta őket. Rudolfot és Csillagot berakták a helyi kínzó épületbe(kutyatelere). Mikulást gyorsan hazavitték és megfogták a nagy zsákot bedobták a szánba belerakták Mikulást és mellé ült pár manó beleértve Bandit is. Felszálltak és osztogatták is az ajándékokat. Miközben ostogatták ez a hang kisérte őket:
-Hohohó! Boldog karácsonyt!
Egy pár óra múlva széostották az ajándékokat és hazafelé vették az irányt.Megin valami furcsa szagot éreztek!
-Bandi!!!!
-Mi van? Most nem én voltam!
-Hihi. Bocs manók én voltam.-mondta Mikulás.
-Mikulááááááás!!!!!!!!!!!!!
És így folytatódot ez is. Itt van a történet vége!
-Hohohó! Boldog karácsonyt!
Vége. Már teljesen.
normal.teve:
December huszonharmadika volt. Amerre a szem ellátott, mindenfelé fehér hóval borított háztetők, latyakos utak, befagyott tócsák. A gyárak továbbra is csak pöfögtek a füsttel, a gyár nem is volt havas. Mindenhol figyelmetlen, sietős férfiak és nők, gonosz, kárörvendő gézengúzok voltak a városban. 2 rossz srác éppen most lökött el egy szegény nénit. Kiröhögték, majd elfutottak. A rohanó emberek észre sem vették szegény nénit, egyedül kellett felállnia. A nénike nagyon szomorú volt, de felállt, és továbbment. A 2 gézengúz pedig újabb rosszaságon törte a fejét:
- Na, vegyük le annak a férfinak a sapkáját?
- Nem, inkább ilyesszünk rá arra a nénire, ott a bolt előtt!
- Rendben!
És egyre csak rosszalkodtak. Aztán egy nő megragadta a kezüket, és elkezdte ráncigálni őket egy házba.
- Anya, hagyj már békén!
- Nem! Most azonnal bejösztök a házba, és ki nem mozdultok, amíg nem tudtok végre rendesen viselkedni! – szólt a szülő.
- Jól van, na.
Gondoljátok, hogy ilyen könnyedén, csak úgy beleegyeztek? Nem, véletlenül sem. Arra gondoltak, hogy amint az anyjuk otthagyja őket a házban, kiszöknek, és tovább csínytalankodnak. Felborították a várostér közepén a karácsonyfát, több dísz el is tört, de mit zavartatták volna magukat, kuncogva elszaladtak. Megfuttatták a kis kóbor kutyákat, macskákat is. A nap végén elégedett vigyorral másztak vissza a házba. Szüleik már rég aludtak, nem volt nehéz besomplyogni a lakásba. Öntelt, biztos közérzettel feküdtek le az ágyba, és felemlegették az aznapi csínyeket. Másnap önelégült, rosszaságra kész gondolatokkal kezdték a reggelt. De valahogy semmi nem jött össze nekik. A nénike, amikor hátulról letámadták volna, hirtelen arrébb ugrott, a két fiúcska pedig arccal a hóba esett. Osztálytársaik mindig követték őket, és alig várták, hogy visszadobálhassák azokat a hógolyókat, amelyekkel őket tették csuromvizessé. A várostéren mindenki csak gúnyosan nevetett a két fiún, amikor meglátták őket. A kóbor állatkák hirtelen felbátorodtak, és ők kergették a fiúkat. A kölykök gyorsan beszaladtak a házba, kiszuszogták magukat, majd értetlenül egymásra néztek:
- Mi történt a városlakókkal? Miért piszkálnak bennünket?
- Nem tudom, de pontosan ugyanazokat a tréfákat űzik velünk, mint mi velük.
Hirtelen egy kődarab betörte az ablakot, és fejentalálta az egyiket. Az édesanyjuk abban a pillanatban berohant, és leszidta őket, mert azt hitte, ők dobtak be követ az ablakon. Leküldte őket a konyhába takarítani, hogy átgondolják alaposan, mit is tettek. A két fiú valamiért szótlanul fogta magát, és lement. De nem a konyhába. A nappaliba. És leültek, és szomorú arcot vágtak.
- Ez így nem jó. Annyira rosszul esik. Gúnyt űznek belőlünk, és még nem is tudjuk nekik visszaadni. Ez annyira megszégyenítő
- Teljes mértékben igazad van. Szörnyű. És ha belegondolunk, mi pont ugyanezt tettük az emberekkel. Vajon ők is ugyanígy érezték magukat?
- Igen – szólt közbe édesanyjuk, aki eddig beszélgetésüket titokban hallgatta.
A két fiú felpattant, megrémült, és már indult is volna a konyhába, de anyjuk megállította őket.
- Nem az volt a célom, hogy ti robotoljatok. Hanem az, hogy végre felfogjátok, milyen sok rossz dolgot tesztek az emberekkel. Azt akarta az egész város, hogy békések legyetek. Remélem, legalább karácsonyra megjavultok. Ugye?
- Igen, anyu – mondták kórusban.
És ez a karácsony békésen telt. Az eddig rossz fiúk most egy ajándék sapkát vettek a néninek, akinek még tegnap leszedték a fejéről, az idős nénit pedig átkísérték az úttesten. És a város mostmár elkönyvelte magának: a két gézengúz megjavult.
Miss Titanila:
Egyszer volt hol nem volt még a pinvinek varázslatos jégkristályos orzsáán is túl van egy orzsá a neve Tevélnia.Tevélnia gyönyörű sivatags ország tele datifákak, pámafákal,és nevetésel.Ebben a csodálatos messeszép orzságban van egy gyönyörű város a neve Tevékenyfalva.Tevékenyfában élő tevék mindig boldogok és tevékenyek!Így ment ez a következő választásig a gonosz kapzsi Zse.g bíró teve is jelöltete magát a választáson és olyan sok meseszerű dolgot iért hogy csak na!Igért egy vadiű uzsodát 60%árendgedményel árulják a jeyeket és datizsirupos dzsakuzik vanak és rjási csúzdák,Igért még adócsökkentést,és így továb.tevékenyfalva lakói engedtek a csábításnak és ót választoták me polgármesterüknek és elszaadult a pokol!nem lett uszoda 80%emelte az adót,minden utca végére az ő márványszobrát heletet látni izsonyú nagy szegénység tombolt a földeken.Eljött a karácsony és Tapicska és Hópihus
a karácsonyi jótékonyság klub elnöki már othon ültek és csinálták a forró datis forrócsokit és a kakaóskalácsot de már minden készvolt hogy elmenyenek a városházára és odadják a szegény tevéknek de ZSe.g bíró ezt sem engedte.SŐT BETILTOTA A KARÁCSONYT!Tapicskáék izsonyatosan nagy harragal mentek hazafelé a sok cucal.
-Te hópihus!
-igen?
-hogy lehedünk olyan nem normálisak hogy őt választotuk meg polgálmesternek a szomszéd pétter pupu családja is éhezik pedig páter bácsi nagyon keményen dolgozik de nem kap semijen fizetést!elegem van aól a zse nóm-ból!
Nekem is!hány éhezőnek kell még lennie hánynak mond hogy végre boldog legyen a keyetlen kis idijóta!öszedukták a fejüket és rengeteg cucal elmentek a városházára yönyörűjen feldézsíteték kitedtek asztalok és telerakták olyan karácsonyi finomsáokal hogy már szinte csurott a nyáluk!a városházi nagy fenyőfát feldészíteték és bekapcsoltak egy magnót karácsonyi zenével.és mindenki kijött a zenére a házukból és csaptak egy nagy karácsonyi partit de zse is kijött és elkezdett ordítozni és elkezte
rugdosni tapicskát és hópihust de a polgárok nem hagyták anyiban4lefogták zset és tömlöcbe dugták és tapicskát meg hópihust nevezték ki polgármestereknek!
Sokkal jobb város lett tevékenyfalva és tapicskájék eladták a márványszogrokat csináltak belőle egy uzsodát és egy korházat vizsadták a dati földeket és eltörölték az adót!ma is létezik tevékenyfalva csak Tevékeny tevék nevén és ugyan olyan jók a vezetők is!
*Boldog karácsonyt minden tevékeny tevének*
DrÁgAsZáGgG:
4 éve történt velem, Szenteste előtt, hogy eljöttek hozzánk Romániából a nagynéném és a nagybátyám. Már olyan régen nem láttuk őket, nagyon boldogok voltunk! Mindenki sírt a házban a boldogságtól. És elérkezett a Szenteste. Anyu és apu elküldtek minket, engem és a testvérem le a pincébe. Mi lementünk, már alig vártuk az ajándékozást. A pincében dugtuk el az ajándékainkat. Megkerestük, és felmentünk hallgatózni. Nem tudtunk meg semmit, hát visszamentünk a pincébe. Ott van egy tévénk, már régi, de azért használható, és mivel nem volt jobb szórakozásunk, néztük. Aztán zajt hallottunk fentről, hallottuk, ahogy énekelnek, egyre hangosabban. Felrohantunk, és láttuk a szobában álló nővérünket, aki 100 kilométerre lakik tőlünk, kollégiumban, Salgótarjánban. Odarohantunk hozzá, ilyen jó ajándékot még soha nem kaptunk anyuéktól! Együtt az egész család! Csodálatos ajándék! De muszáj volt visszamenjünk a pincébe, mert még mindig nem volt a karácsonyfa alatt semmi. De nem várakoztattak meg, fél óra múlva már az ajándékokat bontogattuk. Nővérem adott nekem egy kesztyűt, a kedvenc színeimben, a nénikém és bácsikám adott nekünk egy kis pénzt, anya és apa pedig csokikat és játékokat adtak nekünk. De mi is adtunk nekik ajándékot! Anyáéknak egy lámpát vettünk, de nővéremnek adtuk oda, mert neki szüksége volt rá. Ezért anyáék csak pár karácsonyfadíszt kaptak, és nővéremnek még adtunk egy karkötőt. A nénikémnek és bácsikámnak csak a szeretet maradt, mert rájuk nem számítottunk. De meg voltak elégedve! Boldog karácsonyunk volt.
Lulu teve:
Az árva kisfiú:
Egyszer voltm hol nem volt, volt egyszer egy árvaház...
Lassan közeledett ugyebár a karácsony, és mindenki írt kívánságlistát a Jézuskának.
Azösszes gyerek rengeteg csokit, játékot, és mindenféle édességet kért, kivéve egy kisfiút...Ő az egész világon csak egy dolgot szeretett volna...Egy családot!
Neki az is mindegy volt, hogy gazdag-e, vagy sem, ő csak egy szerető anyát és apát szeretett volna.
Eljött a karácsony!
Mindenki megkapata azt amire vágyott!Édesség és játékok tömege várta a fa alatt a gyerekeket!Midnenki nagyon boldog volt!Kivéve azt a kisfiút, aki egy szerető családott szeretett volna a szeretet ünnepén.
Törte a fejét:
-Mi rosszatt tettem az évben?Nem értem...Én jó voltam egész évben!És csak egy ajándékot kértem!Igaz nagy ajándékot, de nem nagyobb egy-két játéknál vagy egy kis édességnél.-
Karácsony második napján valaki kopogtatott az ajtón.Ez elég rita jelenség volt ebben az erdő közepi árvaházban.Mindenki csöndbe figyelte hogy ki az...Egy fiatal házaspár lépett be az ajtón!
Egy kisgyereket akartak örökbefogadni!Körbepillantottak a gyerekeken, és egyből, válogatás nélkül odamentek a szomorú kisfiúhoz.
Hát igen...Őt fogadták örökbe, a kisfiú nagyon boldog volt!
És volt is miért örülnie!Ő kapta a világ legszebb és legértékesebb ajándékát!Egy családot...Azóta boldogan élnek míg meg nem haltak...
TWISTED METAL2:
Karácsonyi mesécske
Egyszer még nagyon régrn,élt eggyütt 1 béka és egy szöcske.A békát Robertnek hivták,a szöcskét pedig Andreának.Pont úgy mint most nálunk,ott is közeledett a karácsony.Andrea már nagyon várta,viszont Robert gondban volt hogy mit vegyen ajándékba kedvesének.Addig addig halogatta még a boltok karácsony szünidöre mentek,igy csomag nélkül maradt.Mélyponton volt már csak a gondolattól is hogy Andrea szomorúan tölti majd az ideji ünnepet.Elérkezett a karácsony éjjele.A szöcske megemlitette az ajándékokat.Oda is adott egy gyönyörü csikos sapkát Robertenek és megcsókolta.Ezután a béka volt soron.Miután más nem jutott az eszébe,egyszer csak kinyilt az ajtó és nagy csetapaté közepette,be masirozott egy fúvós zenekar és 1 karácsonyi nótát játszottak Andreának.Kivonultak.Ám még mielött Andrea bármit is mondhatott volna jött egy csapatnyi zsonglör akik szebnél szebb mutatványokat adtak elö.Még mielött a szobábol kimentek volna máris érkezet egy csapatnyi tyúk,szallagal a nyakukban,és 1 cédulával melyen ez állt:Robert szeret téged Andrea.Miután a szöcske nagynehezen ki hajtotta az eddig tiszta szobábol az állatokat,máris érkezett egy mentös osztag aki életmentö bemutatót tartottt.Ekkor jött el az a pillanat amikor A hölgy végleg elvesztette a türelmét.Mindenkit kizavart a házbol és Roberthez fordult,és ezt mondta:Hogy juthatott eszedbe ilyen örültség szét rombolták az egész házat ,megettek mindent,összekoszoltak mindent stb-mondta megemelt hangon Andrea,majd örömében sirva fakadt,mosolygott és átölelte jó szorosan a párját.Robert.Én akkor vagyok a legboldogabb ha veled lehetek.-Mondta a szöcske és attól a naptól kezdve jobban szerették egymást,mint bárki a világon.És nem csak karácsonykor
Buby:
Kinnt esett a hó.Láttam, ahogy a szomszéd gyerekek vidáman szánkóznak.
Belegondoltam, hogy 6 éves koromban én is ilyen jókedvvel csúszkáltam a havon.Gondoltam egyet, és az egyik barátnőmmel kimentem én is több mint 10 éves szánkómon szánkózni.És csk telt és telt az idő.Azután mintha visszatértem volna a saját normális világomba. Megint eszembe jutottak a régi, nagyon szép és rossz emlékek, de az emberben egy idő után csak a jók maradnak meg.
Nagyon jól éreztük magunkat, és elgondolkodtam, hogy fél órányi szánkózás tényleg elfeledteti a problémáimat? Aztán eszembe jutott, hogy nem.Nem, nem a szánkózás teszi ezt.Hanem a barátok. A barátok, akik akkor is barátok maradnak,ha bármilyen butaságot csinálok.Ugyanis az életünket egyrészt mi alakítjuk, másrészt a barátaink, akiket választunk.
Lédi Vsnessa:
Címe:Karácsonyi irónia
Egyszert volt holnem volt volt egyszer egy árva kisgyerek!Igen szőrnyű az árvák sorsa!A kisgyereket Mikulásnak hívták,mert minden karácsonykor ajándékot vitt a társainak!
Él a házaban 1 gonosz árva felügyelő.Ő nem szertette a karácsonyt és a gyerekeket sem!De még azt sem ha az ifjak játszottak.Mindig azt mondta:-bezzeg az én időmebn nem volt móka és katcagás-mondta azoknak akik árvák!!Így teletek az évek és Miklós (mert így hívták valójában) mindenkit megajándékozott!!!És örűlt,hogy így becézik,pedig nem ismerte az igazi Mikulást,mert a gonosz árva felügyelő akit Gáfnak hívtak a lurkók megtiltotta!De 1 nap Miklós azt álmodta,hogy eljön érte egy őszszakállú ember és elviszi őt!Ez így is lett!Másnap elvitték...
...és egyre jobban osztotta az ajándékokat a városban ahová vitték!Egynap mikor felkelt megláttott egy könyvet az asztalon:Mikulás ünnepe.Mikor kinyittotta mindent megtudott...ekkorzajra eltt figyelmes...kimnt és látta az igazi Mikulást aki elmondta enki hogy ő adoktálta!
Et a sors iróniája...
Milánói teve:
>Szia Hópihus !itt egy karácsonyi mese:
>Egyszer volt hol nem volt élt egy Nicolas claus nevű ember.egyszer elhatározta játékokat farag gyárt.Csinált is sok játékot de senki se vette meg ezért azt gondolta hogy ő viszi ki a szegényeknek akiknek nincs szép karácsonya.Későre járt mikor Nicolas elindult.Ment járta a házakat,amég nem osztotta ki az ajándékok a nagy részét.Volt egy ház amiben három árva fíú lakott.Bedopta az ajándékot az ablakon és megnézte mit szólnak hozzá a gyerekek.Meglepődtek és ez nagyon nagy öröm volt Nicolasnak is.Elhatározta mostmár egész életét a gyerekek ajándékozásának szenteli.Már annyira elterjedt a szokás hogy már Nicolast Mikulásnak hívták és szánon vitte ki az ajándékokat,amit az ablakon a kis csizmába tett bele.ITT A VÉGE
Szuper Angelika Teve:
Az ajándék ami mindent megváltoztat
Karácsony felé történt..... De a tevék nem voltak lelkesek
Egyszer volt holnem volt, volt egyszer 1 Zsusza nevű teve és az unokája Nóri teve
Egyszer elmentek vásárolni Nóri rögtön ment a teve pajtásaihoz, de nekik nem volt kedvük játszani. De Zsuszinak a nagymamának se volt szerencséje mert a többi nagymamának se volt kedve jókat pletykálkodni.
Amikor Nóri és a nagymama hazaértek a nagyi elkezdett valamit arany papírba csomagolni, de Nóri hiába kérdezősködött, hogy mi az, a nagymamája nem mondott semmit.
Amikor másnap a bolt felé ment Zsuszi és Nóri az ajándékot is magukkal vitték. Találkoztak a morcos rendőrrel akit a gyerekek csak morcinak hívtak,Zsuzsa odakösznt neki, Morci meglepődött mert senki nem szokott neki ködszönni, gondolta ő is köszön: Jó napot- mondta. Odamentek hozzá és odaadták az ajándéko Morci nagyon boldog lett, megkösznte az ajándékot. Azzal Zsuszi és Nóri ment tovább a bolt felé. De Morci se volt rest nem bontotta ki az ajéndékot hanem odaadta a Meli nevű tevének mert mindig ő köszön neki egyedül.Meli nagyon örült az ajándéknak, megköszönte és tovább ment.De ő sem bontatta ki az ajándékot odaadta a barátjának akivel összevesztek tegnap. Peti teve megköszönte mert így hívták a tevét és tovább ment a boltba ott találkozott Nórival és Zsuszival. De abban aboltban minden más volt a teve gyerekek játszottak a felnőttek pletykáltak és akkor peti teve át adta az arany papírba csomagolt ajándékot Zsusza néninek. evvel az ajándék vissza került a tulajdonosához. Most már áruld el mivan benne kérlelete Nóri Zsuszit.
Csak 1 kis szeretet - mondt Zsusza teve
És még Nóri aki mára már öreg lett emlékszik erre a napra, és örrömmel meséli az uokáinak.
Torrádó:
A szeretet ereje
Volt egyszer egy ország amit öröké jég borított.Lakosai fázósan húzódtak a kájha mellé.Reggelente mindíg csak az örökös fehérség tárult szemük elé.Így ment ez nap nap után.Egyszer a nép embereket küldött beszélni a királynőhöz.-Felséges úrnőnk esedezve kérünk segíts rajtunk-mondták.
-Változtasd meg az örök hó és jég birodalmát!-mondták.-Én is érzem szomorúságotokat még e napon belül sítalpas futárokat küldök szerte a világba hirdessék ki hogy embert keresek aki megszabadít minket az örökös fagy tól!-mondta a királynő.Elküldte a futárokat.Pár nap mulva egy mágus érkezett segédeivel.-Felséges úrnőm pár na alatt megszabadítom az országodate szörnyű időtől-mndta a mágus.Tüzet raktak. Hét nap hét éjszaka lobogott a tűz de a helyzet egyre reménytelenebb lett.Nem sikerült.Felségesúrnőm, nemsikerült remélem más megoldja ahejzetet.Egy ember csapatnyi embert fogadott fel ésellátta őket lapáttal és csákánnyal.Dolgoztak3 éjjel 3 nap de nem sikerült.A nappal eltakarított hó kétszerese esett éjszaka.És a szétdarabolt jég újra összetapadt.Nekik se sikerült.Egy lányka érkezett a palotába.-Felséges úrnm engedd had szabadítsam meg országodat e rosszhelyzetől!-mondta a lány.-Te a gyenge lányka mit tehetnél?A mágusok tudománya az erős férfiak lankadatlan munkája nem volt elég.-mondta a kiráyő.-Az erőnm a szívemben van.-mondta a lány.-Rendben! Országom fele tied ha sikerül!_mondta a királynő! A királynő elindult a fiatal leánnyala leányka mosolygós arcával hol jobbra hol balra tekintett.
Ahová elhatolt szeme sugara csodák csodája olvadni kezdett a hó a jég.Keze intésével elfojtotta a süvítő szelet sgárzó tekintete vidámmá tette az embereket.A tél ridegségét felváltotta a tavasz melege...a szívekben is. -Ki vagy te aki leolvasztottad jégdunnyát egész országomról?
-kérdezi a kirájnő.-Én felséges úrnőm a SZERETET vagyok
mert, ez az eggyetlenút,
Melyen mindenki hazajut,
mej fölgre hozzaaz eget
A SZERETET a SZERETET
Vagány Pupu:
December 24-e gyönyörű reggelére ébredtem!Már mindenki fent volt,csak én szundítottam.Gyorsan felkaptam magamra a ruhákat,reggeliztem,és ezzel elkezdődött a várva várt napom!
Egész idő alatt csak azt vártam,hogy kistesóm elmenjen a nagyanyámékhoz,és én meg anyukám díszíthetsük a karácsonyfát.Elővettük a díszeket,és máris nekiindultam a fenyőnek.
-Ohó,várj !-szólalt meg anyukám-Nem mindegy,hogy hova rakod a szaloncukrot.Először az égőkaet tesszük föl,utána az édességeket,majd a többi díszt.
Sikeresen belevetettem magam a cicomázásba,és igazán jól felraktam az égőket.Siettem,hogy a nasikat is én tudjam felszerelni.Nagy igyekezés után már a többi ékességekkel is megraktam a karácsonyfát.
Hamar vége lett a napnak,s mire egyet pislogtam,már este is lett.Megjött a család.Anya első fogása a -szokásos-halászlé volt.Én szeretem,úgyhogy...Azután a mákosbejgli került az asztalra.Azért is rajongom,tehát...Desszertként-ha még fért az emberbe-egy kis mézeskalácsot faltunk.
Ezek után a csomagokat,amik már a fa alatt sorakoztak ki is nyitottuk.Rengeteg mindent kaptam!Nadrágokat,pulcsikat,karkötőket,Internetet,csokoládék at.A többire már nem nagyon emlékszem.Majd körülnézek a szobámban.Azután még a nagyszüleimtől is kaptam ajándékokat.
A December 24-e,25-e,26-a nagyon jól telt el.Örülök ezeknek,és remélem idén is hoz valamit a "Jézuska".
Vagány Pupu
DJ. Eszter:
A kisfiú aki nemszereti a
> karácsonyt
>
> Egyszer volt,hol nem volt,volt egyszer egy kisfiú.Ezt a kisfiút úgy hívták,hogy Sanyika.
> Ez a Sanyika,azt hitte,hogy a mikulás csak kekszet és tejet lopkod.Egyszer aztán eljött a karácsony.Hallotta,hogy valami kopog a tetőn,és jön le a kéményen,aztán vissza.Lement,és látta,hogy ottvannak az ajándékok.Kibontotta.Hát látja,hogy a várva várt ajándékai ottvannak.
>Így kezdte megszeretni a karácsonyt,és minden karácsonykor gondoskodott arról,hogy legyen a télapónak keksz és tej.
Boriss:
>Egyszer még régen élt egy házaspár.
>A házaspárnak volt két gyermeke.
>Nagyon szerették egymést,de a gyerekek egy dolgon mindig össze tudtak
>veszni.
>Hogy mi volt ez a dolog? Az hogy ki rakja fel a fára a csillagot.
>Egyszer a szüleik mondták nekik hogy akmelyikük eléri a holdat az rakja fel a fára csillagot.
>Próbálkoztak a gyerekek de mégsem tudták elérni.
>Pörögtek.forogtak.ugráltak ahogy csak tudtak de semmi nem sikerült.
>Nagy búsan viszzamentek a házba,hogy elpanaszolják a szüleiknek . hogy nem jártak sikerrel.
>Az édesapjuk azt mondta:
>-nem kellet volna veszekednetek
>-miért?-mondta szinte sírva az eggyik gyerek-
>-mert a jézuska úgy döntött maga rakja fel a csillagot a fára.
>-de jézuska nem létezik-mondták a gyerekek-
>- akkor csak figyeljetek.
>ás abban a pillanatban zörgést hallotak a szobábol.
>Késöbb bementek és a csillag fent volt a fán , és még sok ajándék is.
>A gyerekek nekiestek az ajándékoknak, de találtak egy levelet amely
>így szolt:
>Gyerekek kérlek máskor ne veszekedjetek,okos ügyes gyerekek vagytok.
>Hold pajtásom mondta is , hogy mennyire ügyesek vagytok hogy majdnem elértétek.legyetek jók:Jézuska
>A két gyerek megörült és megfogadta , hogy nem civakodnak többet.
>Azóta sem vesztek össze egy dísz miatt.
Púpos Csilluska:
>Púpos Csilluska karácsonya
>Már sok sok teve várja a karácsonyt, küztük Púpos Csilluska, aki egy karavánba tartozott:Tevékeny tevék, ő nagyon szerette ezt a karavánt, de nem volt datolyája, így nem tudja meg ajándékozni tapicskát és Hópihust.
>Egyszer csak hallotta:2 datolyát lehet nyerni az egyik versenyen, azonnal benevezett, és írt egy szép mesét.December. 23 volt az eredményhírdetés, nagyon izgult, és egyszercsak jön a körlevél, és lám Púpos Csilluska nyert.
>Örömében még sírt is, és bement egy Kratív Hobby boltba, és kért üvegfestéket, tapicskának és Hópihusnak fessen tevét. Meg festette, nagyon szép lett, December. 24-e volt tapicska és Hópihus mindenkit megajándékozott, és végül Púpos Csilluska odaadta mindkét tevének az ajándékot, nagyon örült neki a 2 teve.
>"Adni jobb mint kapni!"
Cassiii:
Interjú a Mikulással
Árus: Szenzáció! Vegyenek! Vegyenek! (amint elment az Ember kimegy a színpadról és bejön Rita)
Ember: (vesz egy újságot, majd hangosan olvasni kezd) Interjú a Mikulással! Mmm érdekesen hangzik! Itt állok az Északi-sarkon (innen együtt mondja Ritával) a Mikulás háza előtt…
Rita… a Mikulás háza előtt (innen egyedül), aki hamarosan választ ad kérdéseimre. (bekopog)
Manó1: Nem kérünk több karácsonyi képeslapot! (be akarja csukni az ajtót)
Rita : Várjon, a Petőfi Népétől jöttem!
Manó1: (óvatosan kinéz) Maga újságíró?
Rita: Igen, a Mikulással szeretnék interjút készíteni. Egy órára vagyok bejelentve.
Manó1: Jöjjön, mindjárt fogadja.
Rita: (leül a váróterembe)
Krampusz1: (furcsán ránéz az érkezőre) Te meg ki vagy? Egy leborotvált szakállú törpe?
Titkárnő: Az egyórás jöhet!
Rita: (besétál az irodába)
Mikulás: Hohoho hoo! Boldog karácsonyt! Foglalj helyet! Hogy hívnak?
Rita: Rita vagyok. Egy cikket szeretnék írni önről
Mikulás: Hát akkor kérdezz bátran!
Rita: (Előveszi jegyzet füzetét és ceruzáját) Mi az igazi neve?
Mikulás: Nevem Claus. Santa Claus.
Rita: (kicsit elmosolyodik) És hány éves?
Mikulás: 125 éves korom óta nem számolom. Igazából akkor ünnepeltük meg utoljára a születésnapomat!
Rita: (szorgosan jegyzetel)
Krampusz 2 : (beront a szobába) Mikulás, nagy a baj! A szabó kérdi mennyit kell kiengedni a ruhájából!
Mikulás: (zavarba jön) Nem beszélhetnénk meg ezt máskor?
Krampusz 2: De hát holnap karácsony!
Mikulás: Jó jó! (föláll és Krampusz 2 elé megy)
Krampusz 2: (előveszi a centit, megméri és kimegy)
Mikulás: Elnézést a kis közjátékért!
Rita: Semmi gond. Akkor folytathatjuk?
Manó 2: (kopog)
Mikulás: Nem érek rá! Ne zavarj!
Manó 2: (tovább kopog)
Mikulás: (feláll és kinyitja az ajtót) Mi van már megint?
Manó 2: Rudolf orra odafagyott a szánhoz!
Mikulás: Ugyan már! Ez minden évben így van! Küld oda a Hótündért!
Manó 2: (Elsétál)
Mikulás: Most már tudod miért piros Rudolf orra!
Rita: (zavartan jegyzetel, és közben bólogat)
Mikulás: Nincs kedved körülnézni?
Rita: De! Szívesen!
Mikulás: (elindul, Rita követi) Ő itt a titkárnőm, Szöszi!
Titkárnő: (éppen lakkozza a körmét, felnéz) Szióka! (lakkoz tovább)
Mikulás: Elnézést, azonnal jövök! (elmegy beszélni a várókkal)
Rita: Kérdezhetnék egy pár dolgot?
Titkárnő: Miért ne? De azért nem mondom meg hol vettem a hajfestékem!
Rita: Mit gondol a Mikulásról?
Titkárnő: Nagyon kötelességtudó ember, de figyelmeztetni kell néhány dologra őt!
Rita: (jegyzetel) És pontosan mi a feladata?
Titkárnő: Felvenni a telefont és a legjobb formámat hozni a nap 24 órájában.
Mikulás: (visszajön) Remélem nem sok dologról maradtam le!
Rita: Csak elbeszélgettünk.
Mikulás: Hát jó, akkor mehetünk tovább?
Rita: (bólint)
Mikulás: (tovább kíséri Ritát a gyárba) Itt készítjük a játékokat a világ minden gyerekének.
Rita: (figyelmesen körülnéz és jegyzetel)
Manó 3: (odamegy a Mikuláshoz) Nincs elég haj a babákhoz!
Mikulás: Menj Szöszihez, ez az ő asztala.
Manó 3: (elmegy)
Mikulás: (kimennek a rénszarvasokhoz, ahol a Hótündér próbálja kiszabadítani Rudolfot)
Hótündér: Mikulás! El kéne egy kis segítség!
Rita Majd én segítek! (odamegy Rudolfhoz és hátrarántja)
Hótündér: Egyszerű, de hatásos! Készülj Rudi, jövőre is ezt, a módszert alkalmazzuk!
Rudolf: Akkor jövőre sztrájkba lépek (orrát dörzsölgetve elvonul)
Ágos: Kész az idei vonulási terv.
Mikulás: Na, lássuk! (Mikulás és Rita hátrébbállnak)
Rénszarvasok: (tánc)
Rita: Aszta! Nem is tudtam, hogy ezt is meg kell tervezni.
Ágos: Pedig igen, és rengeteg munka van vele. Így jó lesz Mikulás?
Mikulás: Persze! Tökéletes! Szép volt Ágos!
Ágos: (elégedetten elmegy)
Mikulás: Van még valami kérdésed?
Rita: Csak egy: Hogyan utazza körbe egy éjszaka alatt az egész világot?
Mikulás: Hohoho hoo! Ez a Mikulás titka!
Rita: Hát jó. Akkor köszönöm az interjút.
Mikulás: Szívesen. Hogyha szerencsés és elég ügyes vagy, holnap találkozunk.
Rita: Remélem megkapom amit szeretnék.
Mikulás: Ha szeretnéd megkapni, akkor most búcsúzzunk el egymástól mert még rengeteg dolgom van(manó 1 jön és néma játékkal elvezeti a Mikulást)
Rita: (a közönség felé fordul) Mi a tanulság? (együtt emberrel) Több munkába…
Ember: Több munkába kerül a karácsonyi ajándékok készítése és kiszállítása, mint gondoltuk.
Szereplők: (felsorolja a szereplőket)
Malajka:
>karácsonyi mese:
>hol volt hol nem volt volt egyszer egy teve aki meg akarta lepni az egész tevefarmot hogy elhívja a mikulást!írt is egy levelet:
>-drága mikulás kérlek gyere el a tevefarmraez az én kívánságom!
>a télapó amit elolvasta válaszolt rá:
>drága mézi megpróbálok elmenni de ne szomorkodj ha nem megyek tul sok munkám van!szeretettel ölel a télapó!
>másnap elérkezett a karácsony a tevék feldíszítettek mindent csak éppen a fenyőfa hiányzott ekkor megkérték tapicskát hogy menjen el néhányy barátaival fenyőért!
>el is mentek de nem találtak szép fát!hát viszamentek a tevefarmra és várták a télapót!
>megjött a télaapú!hú de nagy volt az öröm!
>így szólt a télapó:
>-az nem igazi tevekarácsony ahol nincs fenyő és odavarázsolt egy fenyőt!
>így már ünnepelhettek a tevék!kívánom hogy minednap legyen karácsony!
Baby Zanessza:
Karácsonyi nap:
Minden évben elérkezik az a nap amikor a 364 napból 1 nap egészen
meghitt és kellemes,békés.Ezen a napon egy átlagos vagy átlagon felüli család Karácsonyi napját írom le...Akkor kezdjük a leges-leges-leges elején.
Minden úgy szokott kezdődni...hogy,aznap este Zanee hamar lefekszik aludni(a kis buta azt hiszi,hogy hamarabb lesz holnap,de manapság már felnőtt ebből)szóval azután nagy nehezen az éji álmát alussszza(zzzzzzz).Reggel már korán toppon van.Anyukája már sürög-forog a konyhába hiszen este vacsora.Apukája eddig mindig reggel 8-9-10 óra körül vagy akár 11-ig is a fenyőfának(fenyőfa még mivel még nincs dísz rajta) "talpat" bügyköl(Ebben az évben nem kell mivel műfenyőnk van mostmár).Amikor végre kész lett a fának a tartója Zanee előpakolja a díszeket és elkezd díszíteni ez általába a nap 14.órájába kész van.
Zanee "lepakolja" magát a TV elé és a karácsonyi filmeket,meséket nézi.
Végre elérte a mutató az este 6-7 órát,de a KARÁCSONYI vacsora sehol.Eltelik még egy kis időbe,de aztán tálalás van.Zanee(én) szokott megteríteni.Azután együtt a család(Niki/nővérem/,Feri/Niki barátja/,Anya,Apa,Én) és nagyokat eszünk és jólérezzük magunkat.Álltalába Zanee gyors kicsit falatozik ,hogy azután jöjjön az ajándék osztás.Ebben az évben Zanee megkérte anyukájától ,hogy az ajándékosztás másnap reggel legyen és amikor Zanee felkell ott legyen a fa alatt az ajándék.Szóval térjünk vissza az estéhez a vacsora utánra szóval igen utánna még egy jó Póker jön,de anya az leszokott feküdni aludni csak Zanee,Niki,Feri és Zanee és Niki apukája.Persze szegény Zanee-t nem engedik játszani mivel igazi pénzel szoktak játszani.Így hát Zanee-nak marad csak a játék-nak az az észveszelytő nézése:(.Azután még egy kis Tv nézés szem elfáradásig.Másnap reggel ajándékozás természetesen Zanee is készült(Anyukájának:Üvegfestékből ilyen dísz és vett neki egy Photo albumot,Apukájának:Egy szép arany színű gyertyát,Nikinek:Egy Westi fajtájú kiskutya kulcsartót,Ferinek:Egy ilyen bárány alakú kis díszecskét).
Ilyenkor Zanee,Niki,Apa,Anya,Feri ja és a kutyum Luci aki egyépként szoba kutya ők mind érzik,hogy ez egy szép nagy család,békességben,örömben és eredményekben gazdag újévet akarnak
Ezúton kívánok(ZANEE) nektek Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Eredményekben,Sikerekben Gazdag Újévet!!!:)
Pupák:
Három fenyőfa állt egy dombtetőn.
A legnagyobbik fa szép és egyenes volt, erős, messze nyúló ágai voltak. A kisebbik fenyő volt nem olyan terebélyes, de napról napra fejlődött és növekedett. A harmadik fenyő azonban igazán nagyon kicsi volt, vékony törzsű és egészen alacsony.
- Bárcsak olyan nagy és erős lennék, mint a Legnagyobb fenyő. - sóhajtotta ez a kicsike fa.
Nagyon hideg tél volt ebben az esztendőben. A földet belepte a hó. Karácsony közeledett.
- Bárcsak eljönne értem Télapó, és elvinne karácsonyfának! - sóhajtott a Legnagyobb fenyő.
- Bárcsak engem vinne! - mondta a Kisebbik fenyő.
- Bárcsak engem választana! - kívánta a Harmadik Fácska.
Egy napon fázós kismadár jött szökdécselve feléjük. Megsérült a szárnya, s ezért nem tudott repülni.
- Kérlek Legnagyobb fenyő, itt maradhatnék az ágaid közt? - szólította meg félénken a kismadár a fát.
- Nem lehet! - mondta a Legnagyobb fenyő-, Nem használhatok madarakat az ágaim közt, mert éppen karácsonyfának készülök.
- Pedig úgy fázom - panaszolta a kismadár, a Legnagyobb fenyő azonban nem is válaszolt.
Így hát a törött szárnyú kismadár odább ugrált a Kisebbik fenyőhöz.
- Kedves Kisebbik fenyő megengednéd, hogy itt maradjak az ágaid között? - kérdezte.
- Nem! - felelte a Kisebbik fenyő. - Nem ringathatok semmiféle madarat az ágaim között, mert hátha éppen most vinne el valaki karácsonyfának.
Ekkor szegény didergő kismadár tovább ugrált a Harmadik Fácskához.
- Drága kicsi fenyő, itt maradhatnék az ágaid között? - kérdezte.
- Hogyne maradhatnál kismadár - felelte a Harmadik Fácska. - Búj csak egészen hozzám. Majd megmelegítelek, amennyire csak tőlem telik.
A kismadár felugrott a Harmadik Fácska ágai közé, ott nyomban el is aludt. Hosszú idő múlva a Harmadik Fácska édes, halk csengettyűszót hallott. A hangok egyre közeledtek, már egészen ott hallatszottak a dombon. Elhagyták a Legnagyobb fenyőt, elhaladtak a Kisebbik fenyő előtt is, de amikor a Harmadik Fácska elé értek, elhallgattak.
Mind a három fácska látta az apró csengettyűket. Egy rénszarvas húzta szép, kicsi szánkón csüngtek, amelyből most kiszállott az utasa.
- Télapó vagyok-, mondta - Karácsonyfát keresek egy nagyon kedves kicsi gyermek számára.
- Vigyél engem! - kiáltotta a Legnagyobb fenyő.
- Engem vígy! - ágaskodott a Kisebbik fenyő.
A Harmadik Fácska azonban meg sem szólalt.
- Te nem szeretnél eljönni? - kérdezte tőle a Télapó.
- Dehogynem! Nagyon szeretnék - felelte a Harmadik Fácska - De hát itt kell maradnom , hogy vigyázzak erre a beteg kismadárra. Éppen elaludt.
- Kicsike fa - mondta a Télapó - te vagy a legszebb fácska a világon! Téged viszlek magammal.
Azzal gyöngéden kiemelte őt a földből, olyan óvatosan, hogy az ágai közt megbúvó kismadár fel sem ébredt. Aztán szánkójába állította a csöpp fenyőt a kismadárkával együtt, majd maga is beült mögéjük. És a kicsi szánkó ezüstös csengettyűszóval továbbsuhant velük a karácsonyi havon.
Patrik9:
Karácsonyi mesém:Egyszer volt,Régen volt,a Mikulás karácsony előtt észrevette,hogy a 4 manósegéd meg betegedett.De a segéd manók nem tudtak olyan gyorsan csomagolni,mint az igaziak.A sok baj közepette Mikulás né bejelentette,hogy az édes anyja velük fogja tölteni a karácsonyt.Szegény meg gyötört Mikulás ennek hallatára ki ment a szarvasszánjához,de szomorúan vette tudomásul,hogy az 5 szarvasból 3 vemhes,2 meg ismeretlen hejre távozott a keritésen átugorva.Ezek után teljesen a összetört Mikulás bement a házba,hogy igyon 1 kis pálinkát de azt látta,hogy a segéd manók már mindet megitták.Erre olyan mérges lett hogy a kezében tartott poharat összetörte.Mikor össze akarta söpörni a szilánkokat,rájött,hogy az egerek megették a seprűt.Ekkor csöngettek és a lelkileg meggyötört Mikulás ajtót nyitott.Kint 1 angyalka ált kezében 1 karácsonyfával.Az angyalka így szólt:
-Hát nem csodálatos ez a mai nap?Így alakult ki az a szokás hogy a karácsonyfa csúcsára angyalkát húznak.
Lady Mirtle:
Karácsonyi datiszerzés
Lady Mirtle nagyon várta a karácsonyt.Készítgette szorgosan az ajándékokat amivel majd meglepi Hastern-t,és Mrs Emilit.Ők voltak a legjobb barátnői.Éppen a havas erdőben sétált mikor eszébe jutott egy borzasztó dolog!
-Nincs datim-mondta szörnyülködve Mirtle.Hogy ajándékozom így meg a barátaimat?
Hazaérve megnézett mindne titkos fiókaot dobozt hátha talál pár datolyát,de mindhiába.Datinak nyom sem volt.Szegény annyira megilyedt.
-Most mi lesz?Ha a barátaim megajándékoznak karácsony alkalmából én mit adok nekik?
A nagy töprengés közben lecsukódtak kis szemei s álombamerült a tevelány.
Másnap regelli sétával kezdte a napot.Megint a hideg havas erdő volt az uticél.
-Talán a friss levegő hatására eszembe jut valami ötlet.-töprengett.
Ahogy az erdőben sétált meglátott egy plakátot wgy fára kifüggesztve.
A plakáton ez állt:Tevékeny Tevék karavánja!A legjobb karaván.Sok játék és datolya.
Mirtle első gondolta az volt biztos nem igaz,de aztán arra gondolt,hogy próba szerencse.Belépet a karavánba.Mindig eljárt a találkozókra,részt vett a versenyeken,s egy hét leforgása alatt összegyűjtött 4 datolyát.
Hát nem csodás?Ez a karaván a legjobb!
Elérkezett karácsony.A 3 barátnő együtt ünnepelte a karácsonyt.Megajándékozták egymást.
Vége!
ui:A Tevékeny Tevék karija a LEGJOBB!
Csillámos Eszter:
Milli legjobb karácsonya
Karácsony elötti este volt.Milli annyira izgult,vajon mit talál reggel a fa alatt,amit a Télapó csupa csupa szeretettel küldött?Forgologott ide-oda de nem tudot elaludni akárhogyis probált.Elkezdett gondolkozni mit csináljon.
-Megvan,meglesem a Mikulást!-mondta öröm teli hangon.Odafutott az ablakhoz
és nézett kifele de nem látott senkit:se rénszarvasokat,se télapót és ajándékot se.
-Talán elfelejtett a Téapó?Vagy rosssz gyerek voltam?:(-szomorodot el Milli
De aztán valami zajt halott.
-lehet hogy a Mikulás rénszarvasa elfáradt?-Milli gyorsan felvett a nadrágját kabátjátt és halkan kiosont a hézból.Mikor a sarkon volt halotta,hogy éjjel 12-öt ütt az óra,és halott egy hngot ami igy hangzot:Hóóhóó hóóó
-Már bisztos hogy a Télapó!:)-gyorsan szaladt a sarokra és nagy szemmekel bámulta a TÉLAPOT.
-Te..te vagy a Télapó?-kérdezte nagon bodogan és kissé meglepődve.
-Igen én vagyok az.De kicsi lány,a jó gyerek ilyenkor huzza a lóbört te miért nem alszol?-kérdezte a Télapó.
-Én annyira izgatot voltam...nem tudtam aludni.
-Értem.Hát akarsz e segiteni nekem?
-Igen igen-ujongott Milli-És mit kel csinálnom?
-Segitesz nekem kihordani az ajándékokat.Mert tudod én is öregszem.
-Juhhu.kis segitő manó leszek:)
-Pontosan.-és felültette Millit a szánra.
Elmagyarázta,hoyg miket kell mondani a rénszarvasoknakés azt is,hogy ki hogy hívnak.Milli hamar megjegyezte a dolgokat.És elindult a szán.Millinek mosoly ül az arcán.Adogatta a télaponak az ajándékokat az meg beledobta kémányn át igy ment ez.Aztán mondta atéapó:
-Na Millékém a te házikod jön.Megérdemelted.És remélem megtaultad,hogy jobb adni mint kapni.
-Igen,most rájöttem,hogy más gyerekek nagyon várják a télapot és nagyon örülnek az ajándékna.Mert az a legjobb ajándék ha mosolyt látsz más ember arcán.
-Ponotsan.
A mikuls mondot még valamit de azt maár Milli nem halotta.Mert elaludt.
Reggel az ágyában kelt fel.Kicsit szomorú volt mert azt gondolta csak álom volt.Lement a lépcsön,anyukája és apukája már ott áltak a fánál.
-Boldog Karácsonyt Milli!Nézd milyen sok ajéndékot kaptál!-mondta anykája.
Kinyitotta az mindegyiket és az utolsoban volt egy levél ez ált benne:A sok segitséget nagyon köszönöm.Milli bnagyon megörült hoyg ez nem csak álom volt.ez volt Milli legjobb karácsonya.
***Vége***
DrÁgAzSáGg:
4 éve történt velem, Szenteste előtt, hogy eljöttek hozzánk Romániából a nagynéném és a nagybátyám. Már olyan régen nem láttuk őket, nagyon boldogok voltunk! Mindenki sírt a házban a boldogságtól. És elérkezett a Szenteste. Anyu és apu elküldtek minket, engem és a testvérem le a pincébe. Mi lementünk, már alig vártuk az ajándékozást. A pincében dugtuk el az ajándékainkat. Megkerestük, és felmentünk hallgatózni. Nem tudtunk meg semmit, hát visszamentünk a pincébe. Ott van egy tévénk, már régi, de azért használható, és mivel nem volt jobb szórakozásunk, néztük. Aztán zajt hallottunk fentről, hallottuk, ahogy énekelnek, egyre hangosabban. Felrohantunk, és láttuk a szobában álló nővérünket, aki 100 kilométerre lakik tőlünk, kollégiumban, Salgótarjánban. Odarohantunk hozzá, ilyen jó ajándékot még soha nem kaptunk anyuéktól! Együtt az egész család! Csodálatos ajándék! De muszáj volt visszamenjünk a pincébe, mert még mindig nem volt a karácsonyfa alatt semmi. De nem várakoztattak meg, fél óra múlva már az ajándékokat bontogattuk. Nővérem adott nekem egy kesztyűt, a kedvenc színeimben, a nénikém és bácsikám adott nekünk egy kis pénzt, anya és apa pedig csokikat és játékokat adtak nekünk. De mi is adtunk nekik ajándékot! Anyáéknak egy lámpát vettünk, de nővéremnek adtuk oda, mert neki szüksége volt rá. Ezért anyáék csak pár karácsonyfadíszt kaptak, és nővéremnek még adtunk egy karkötőt. A nénikémnek és bácsikámnak csak a szeretet maradt, mert rájuk nem számítottunk. De meg voltak elégedve! Boldog karácsonyunk volt.
ááá lil:
Egy Karácsonyi éjszakán egy Kitti nevű kislány egész éjszaka fent maradt . Ha csak hallot valamit ezt kiáltotta:Mama Anya Apa meg jött a Jézuska! Azért csinálta ezt mert azt kérte a Jézuskátol hogy:Jöjjön el hozzájuk! Mire felébret egy Angyal termet előtte. De mikor ki lépet a szobájábabol maga Jézus ált előtte és csak ennyit szólt : Köszönöm hogy el jöttél! "VÉGE˝
Lulu teve:
Az árva kisfiú:
Egyszer voltm hol nem volt, volt egyszer egy árvaház...
Lassan közeledett ugyebár a karácsony, és mindenki írt kívánságlistát a Jézuskának.
Azösszes gyerek rengeteg csokit, játékot, és mindenféle édességet kért, kivéve egy kisfiút...Ő az egész világon csak egy dolgot szeretett volna...Egy családot!
Neki az is mindegy volt, hogy gazdag-e, vagy sem, ő csak egy szerető anyát és apát szeretett volna.
Eljött a karácsony!
Mindenki megkapata azt amire vágyott!Édesség és játékok tömege várta a fa alatt a gyerekeket!Midnenki nagyon boldog volt!Kivéve azt a kisfiút, aki egy szerető családott szeretett volna a szeretet ünnepén.
Törte a fejét:
-Mi rosszatt tettem az évben?Nem értem...Én jó voltam egész évben!És csak egy ajándékot kértem!Igaz nagy ajándékot, de nem nagyobb egy-két játéknál vagy egy kis édességnél.-
Karácsony második napján valaki kopogtatott az ajtón.Ez elég rita jelenség volt ebben az erdő közepi árvaházban.Mindenki csöndbe figyelte hogy ki az...Egy fiatal házaspár lépett be az ajtón!
Egy kisgyereket akartak örökbefogadni!Körbepillantottak a gyerekeken, és egyből, válogatás nélkül odamentek a szomorú kisfiúhoz.
Hát igen...Őt fogadták örökbe, a kisfiú nagyon boldog volt!
És volt is miért örülnie!Ő kapta a világ legszebb és legértékesebb ajándékát!Egy családot...Azóta boldogan élnek míg meg nem haltak...
|
