TeveClub! - Az én oldalam

Az én oldalam - Naplóm

Tartalomjegyzék

A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/

tehetségkutató - meseírás 1.

joghurtbaba:
Az összetartás

Egy nagy meleg nyári napon két teve arra szánta el magát,hogy fürdik eggyet abban a hűsítő Pupupatakban.Egészen addig merültek le a víz alá,hogy már csak két kis púp látszott ki.Kergetőztek búvárkodtak jól szórakoztak.
Ám egyszer egy hatalmas felhő takarta el az eget.Mind a ketten kétségbeestek.Szomorkodtak hogy esni fog.Így hát útnakeredtek...Mentek mentek mendegéltek még csak azon kapták magukat hogy körbe körbe járnak.Így ismét a pataknál kötöttek ki.A patak nagy volt és mély.Nagyon fújt a szél még egy fát is kidöntött erre nagyon megijedtek.A kissebbik teve a hirtelen ugrásból beleesett a patakba ahol egy hatalmas örvény keletkezett.A másik teve látta segítségért kiáltó kishugát.Elszántan próbálta kihúzni a partra de nem sikerült így segítségért eredt.Nem tudta merre a haza de kishuga kedvéért bármire képes volt így hosszú bolyongás során hazatalált.Szólt szüleinek és visszavezette őket a patakhoz.
De még így se tudták hogy hozzák ki a kis tevét aki már alig kapott levegőt.Gondolkoztak gondolkoztak....és hirtelen megszólalt a kis tevelány báttya.Így szólt -Mindenki áljon egymás mögé és hajoljanak előre és sikerült.Kirántották a kis egypupút a tóból.Mindenki nagyon boldog lett.Még a felhők is elbújtak a nap elől.Ismét erősen sütött.
Hát így menekült meg a kis egypupú lány az összetartás avagy a csapatmunka segítségével.Ha a paták a porba nem poroltak volna az én mesém is tovább tartott volna.

Tevus baby:
A kis fióka

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis fióka. Ez a kis fióka sokkal később kelt ki, mint testvérkéi. És ő később is tanult meg repülni. De a repülés tanulása is sokkal nehezebben ment neki. Mikor a testvrékéi tanultak repülni, ő is szeretett volna, de anyukája nem engedte:
-Tudod jól, kicsim, hogy te később keltél ki a tojásból, mint a többiek, így később is tanulhatsz meg repülni. Addig maradj csak itt a biztonságos fészekben.
-Jó, jó-mondta a kisfióka, és szomorúan lehajtotta a fejét.
Az anyuka, és a többi kis madárka elrepültek. A kismadár pedig egyedül maradt. Egyszer magában gondolkodék:
" Ha a tesókáim megtanulnak repülni, akkor én is megtudok." És fogta magát, neki szaladt, kicsi szárnyait csapkodta, de sajnos nem ment neki a repülés. Szegény kisfióka pedig leesett a fészekből.
Szerencsére arra ment egy kislány, meglátta, hazavitte és rendbe tette.
A madárka keseregett, hiányzott neki anyukája, és ráadásul el is tört a szárnya.
-Már sohasem látom viszont az anyukám.-és keservesen sírni kezdett.
Pár hét múlva meggyógyult a kismadárka szárnya. A kislány, aki ápolta, kivitte a szabadba, hátha bírja már szárnyait használni. És láss csodát, ahogy elengedte, a fióka repülni kezdett. Nagyon örült a kismadárka.
Elrepült az anyukája fészkéhez, és így szólt hozzá:
-Bocsáss meg, hogy nem hallgattam rád!
- Természetesen megbocsájtok, de most mrá nagy madárka vagy, menj alapíts családot, építs fészket, és élj boldogan. De néha látogass el hozzám is!
A kismadárka így is tett. Megtalálta párját, épített egy fészket. De nem akárhol! A kislány házának udvarában lévő fán. A kártevő rovarok pusztításával pedig meghálálta a kislánynak, hogy meggyógyította őt.
Itt a vége, fuss el véle! :)

Blue C@t---Avrilfun:
Szellő,a bátor ló

Egyszer élt egy ló,úgy hívták,Szellő.Gyönyörű, sötétpej szőre volt,fekete farkán vakítóan csillogott a nap.A homlokán volt egy fehér hóka,erről lehetett a legjobban felismerni.Gazdája egy 18 éves,Hanna nevű lány volt,nagyon szerették egymást,hatalmas volt a kötődés ló és ember között.
Egy napon Hanna elhatározta,hogy kilovagol Szellővel az erdőbe.El is kezdett készülődni.Kivezette paripáját az istálóból,és elkezdte tisztogatni.Mikor Szellő már teljesen tiszta volt,így szólt a lány:
-Jól van lovacskám,most már csak fel kell nyergelnelek,s mehetünk is!
Szellő válaszul boldogan nyerített.Hanna gyorsan kész is lett mindennel.
Hamarosan el is indultak.Éppen tavasz volt.A fák virágai gyönyörűek voltak,rószaszín és fehér színekben pompáztak.Az eredei patakocska is vidáman csobogott,a madarak is hangosan és jókedvűen csiripeltek,mintha azt mondták volna: "Itt a tavasz,itt van már!". Ló és lovasa is nagyon élvezte ezt az időt!
Amikor egy kidőlt fához értek, boldogan ugratták át azt.Erre nem volt szükség,de ők nagyon szerették csinálni.Amikor az erdő közepéhez értek,találkoztak az erdésszel,aki egy mogorva öregember volt,nem is szerették őt sokan.Így szólt Szellőékhez:
-Vigyázzatok az erdőben,mostanában sok farkas van erre!-Hanna az gondolta biztos megint butaságot mond az öregember,így nyugodtan továbbment.
Nemsokára beértek az erdő legsűrűbb részére.Sötét volt,a fák szinte alig látszódtak,ebbe már csak belegondolni is félelmetes.Hanna ezt a részt kifejezetten útálta.Egyszer csak susogást hall az egyik bokorból
-Szellő,ugye csak te csináltad ezt?-kérdezte a lótól,aki hangosat nyerített.Ezután rémisztő vonyítást hallatott az a valami,ami a bokorban volt.
-Jajj,édes istenem,csak nincs igaza az erdésznek? Mi lesz ha egy fakas van a bozótban? Mi lesz velem?-mondta reszkető hangon Hanna,de alig hogy befejezte,kiugrott két farkas a bokorból.A lány már halálra volt rémülve,mivel úgy hitte, hogy Szellőnek is elszált a bátorága,azonban ez nem így volt.A szilaj paripa nagyokat nyerítve ágaskodott a farkas felé,aki megijedt és visszaszaladt a bokorba.
-Huh,ez meleg helyzet volt! Bocsánat Szellő,azt hittem már te is félsz,nem csak én,de szerencsére tévedtem.Nagyon szeretlek drága pacikám! Ha te most nem vagy itt,akkor nekem már végem lenne! Eddig is nagyra tartottalak,ezután még nagyobbra foglak!-fejezte be Hanna a hosszú beszédet.El is indultak hazafelé.
Ezután a lány már hitt az erdésznek,és megfogadta minden tanácsát.Rájött, hogy ha valaki öreg és mogorva,attól még van esze.Persze Szellővel ezután is boldogan ment túrázni,amikor csak tehette.

Gumicuki:
Mesém: Ana Beatrix

Időpont: 1975. május 29.:
-Lilly!! Gyere vacsorázni!-kiáltott Ana Beatrix 16 éves kislányának. Ana Beatrix 36 éves volt, csodaszép babaarccal és barna hajjal. Lány Lilly szintén babaarcú volt, viszont apjától örökölte szőke haját. Matthew, Ana férje 10 éve halt meg.
-Megyek anyám!-nevetett a szépséges Lilly.
-Édesem!-ölelte át Ana lányát-Ugye sohasem hagysz el?
-Nem anya-nevetett Lilly-Hogy is hagyhatnám el a tanyát, mikor itt vagy te és Gertrude-nézett 7 éves kishugára-Megigérem!
És ezzel a kis család boldogan ment enni.

Időpont: 1979. augusztus 8.:
-Anya!-kiáltotta az immár 21 éves Lilly.
-Tessék édesem?-kérdezte Ana.
-Férjhez megyek Edward McGregorhoz!-ugrált örömében Lilly.
Ana a szívére tete a kezét. A McGregor család nagyon sok bosszúságot okozott neki és férjének. Óvni akarta lányát:
-Lilly... Megigérted, hogy nem hagysz el... Mi lesz az egyetemmel.
-Jaj anya!-kiáltott megvetően a leány-Ez nem elhagyás!

Időpont: 1982. december 24.
Telt az idő. Lilly és a McGregor fiú házassága után Ana Beatrix nem látta nagyobb lányát.
-Anya!-kiáltott egyszer csak valaki.
-Lilly!-fakadt sírva Ana-3 éve ide se néztél!
-Tudod, Eddy nagyon sokat dolgozik-felelte hetykén a lány-Csak gondoltam szólok, Edwarddal kisbabát várunk...
Alighogy ezt kimondta, anyját szívrohammal szállították kórházba.

Időpont: 2007. július 20.
Egy 68 éves néni unokájának meséli a család történetét. Szemében könnyek csillognak.
-Nagyi! Mi történt miután te beteg lettél?-kérdezte unokája, a 24 éves egyetemista Jennyfer.
-Lillyvel 10 évig nem beszéltem, egyszer valahogy találkoztunk. Nem bírtunk magunkkal, odajött és megölelt. Édes Jennym, te is ott voltál, mindössze 10 évesen, meg a hugod az 5 éves Harriett éa a kisöcséd az 1 éves George. Rájöttem, hogy fontosak vagytok nekem. Te anya apa, a testvéreid, Gertrude, és az ikrei. Nem hagylak el többet!

Miss Lolita:
>>Egy eltévedt kicsi teve
>>Hol volt, hol nem volt, Bill Clinton házán is túl, ahol a legbutább teve dúl, volt egyszer egy kis teve, akit Púpos Tóni-nak hívtak.
>>A két éves tevék között ő volt a legokosabb. Eredetileg nem Púpos Tóninak hívták, hanem Lolitának, csak az esze miatt így nevezték.
>>Ez a kicsi Lolita fogadást kötött a naaagy Mrs. Felfortyannal, a baby-sitterel, hogy ő igenis el mer szökni. Igen ám, megtette, de hogyan megy haza? Ugyanis eltévedt. Ment-ment mendegélt, elhagyta a dúló tevét, Bill Clinton házát is, már rég, mikor vidám énekszót hallot;
>>...vidámság, eszesség, boldogság:
>>Ez a Tevékeny Tevék!!!
>>Tevékeny Tevék?! Az a világhírű karaván a toplista élén? Benne az összes jószívű tevével? Ahol minden nap datit nyersz? És ott van IGAZÁBÓL tapicska, az a kedves vezető? És aki a datit adja nekünk Hópihus?
>>Lolita nem bírta ki; esetlen, rövid lábaival futott a hang irányába. Ott van tapicska és Hópihus a sor elején!!
>>-Héé...hé, VÁRJATOK!-lihegte-Én is jövök! Belépek!
>>-Gyere csak! -mondta tapicska. - Mi szél hozott?
>>-Hááát... nagyon rossz voltam. Elszöktem és eltévedtem. Olyan nagy ez a sivatag! Minek van ilyen meleg? Szomjazom, és éhen halok!
>>Hópihus, a melegszívű anyuka odafutott, és félrehívta a mi kis Lolitánk. Ajkára tette a mutató ujját, jelezve, hogy ne mondja el senkinek, és a kezébe nyomott két datit.
>>-Vegyél enni és inni! -motyogta mosolyogva.-Hol laksz? Hazaviszünk.
>>-Most éppen az utálatos Mrs. Felforrtyannál vendégeskedtem. Ő a baby-sitterem.
>>- Ó, te szegény, ismerem őt, olyan kegyetlen!! -nézett jószívűen Hópihos Lolira.
>>Most már az egész karaván együtt dalolta, hogy:
>>...vidámság, eszesség, boldogság:
>>Ez a Tevékeny Tevék!!!
>>Mikor hazaértek, Felforrtyanbá [Mrs. Fellfortyan férje] könnyes szemmel fogadta őket.
>>-Sziasztok! Hát ti? Nem láttátok a mi kis... LOLITA! Úgy aggódtam!
>>- Nee, ne kezdj el fél órán át beszélni az aggodalomról, inkább köszönd meg Hópihusnak és tapicskának, meg az összes Tevékeny Tevének, hogy hazahozott. ÍGÉREM, többé sosem szököm el!!
>> A hős teve, maga is szinte alig hitte el, hogy ez megtörtént, de igaz, ő lett a Tevékeny Tevék között a legjobb meseíró!!

Drizin:
Rafai Zsanett: Egy takaró sorsa

-...Tudom, szerintem sem kellett volna hencegnem.-mondta ezt egy koszos, kopott és szakadt takaró, az Óperenciás Tengeren is túl, ahol egy szegény hajléktalan, a kukában túr-Elmesélem nektek, miért ülök itt. Itt, az újrahasznosítóban. Réges régen-sóhajt föl az elhagyatott paplan-réges régen, egy királyi család ágyneműje voltam. Nagyon jó volt a dolgom. Hetenként puha, finom illatú mosószerrel mostak. Minden nap gyönyörűen kisimítottak és összehajtottak. De a délután is szép volt. A kis gazdám, amikor az iskoláből jött, nagyokat ugrált rajtam, közben kacagott. Nagyon boldogok voltunk mind a ketten. Végül egy nagy kivégzési napnak számított nekem. Leöntöttek egy büdös, borzasztó ízű szörpel. Sokáig mostak engem,-itt megáll a gyámoltalan takaró és lassan, halkan fojtatja-de nem jött ki belöllem a makacs folt. Így kidobtak. A kukában feküdtem egész este, és mégpiszkosabb lettem. Végül reggel, a földön találom magam. Érzem, hogy valaki fekszik rajtam, és irtó büdöset is szaglásztam. Felnézek. Hát ki fekszik rajtam!? Bizony, egy kukás. Borzasztó csapás volt számomra. Kis idő múlva, belenyugaodtam a helyzetembe. Végülis, aztán jóra kerekedtek a dolgok-mondja kicsik magabiztosabban- mert ennek a kukásnak voltak másik ágyneműjei is. Volt ott a kopottabbnál, büdösebbnél, szakadtabbnál minden féle csúf takaró. Hirtelen szépnek érzetem magam. Mikor a gazdám elment keresgélni, egész álló nap, arról meséltem sorstársaimnak, hogy milyen jó nekem, és hogy milyen szép vagyok. Meg azt is, hogy milyen jó volt nekem. De valami felrendült bennem. Menekülni akartam a Világból. Így nekiiramodtam, és szaladtam. De nem erre terveztek engem. Nem ám! Elestem. Bele a sárba! Aztán visszakullogtam "otthonomba". Mikor a kukás hazaért tűnödött, hogy hogy lettem ennyire mocskos, piszkos. Végül kihajította a bokorból. Már neki sem kellettem. Ami elég furcs, hiszen neki nem hajigálni kéne, hanem inkább gyűjtögetni. Nevettek rajtam a többiek. És ezt kiabálták:
>>-Hihihííí! Micsoda rondaság! Tiszta kosz, tiszta szakadtság! - Ekkor eleredtek könnyeim. Hirtelen azt éreztem, hogy valaki szuszog a fülemnél. Egy kutya! Bevonszolt ő is egy bokorba, és rámfeküdt. Szegénykém, nagyon fázhatott. Éhes is volt. Magamra emlékeztetett. Aztán szeretet áradt bennem szét, és megvastagodtam. Puha és meleg voltam megint. Így én örültem, hogy megmenthettem Pici-t. Ugyanis így neveztem el. Másnap nincs rajtam a kisgazdám. Csak azt látom, hogy berakják egy autóba, és elmennek vele. Örültem. Tudtam, hogy hazaviszik, és hogy otthon nagy meleg, szép kutyaház és egy nagy tál ennivaló várja. Aztán megtaláltak a szemétgyűjtők és idehoztak. Ide az újrahasznsítóba. Most azt várom, hogy újracsináljanak, és ott feküdjek Pici vagy embergazdám alatt. Igaz, sok mindent vettek el tőlem, például a boldogságom, becsületem valamint büszkeségem. De valamit adtak. Szeretetet és törődést.

*V*é*g*e*

Púpos Tetike teve:
Egyszer élt egy vadmacska akit Lizinek hívtak. Lizi az Erdőben élt barátaival. Egyszer amikor a folyóhoz akart menni valami elragadta.
Lizit elvitte valami ami nagy és fekete...És azt morogta: Megeszlek és a szőrödből szőnyeget csinálok!
Lizi ettől megijedt és ennek a titokzatos valakinek a kezére karmolt.Liti a földre esett és ahogy fel tudott állni gyorsan elszaladt.
Elmesélte a barátainak hogy mi történt vele.
Éjszaka nem a helyén aludt hanem egy bokorba bújt el hátha találkozik azzal aki elrabolta. Egy óriási fekete medve volt az. A medve elrohant mintha tudná hogy valami nézi őt. Lizi a bokorban maradt még egy kis ideig. Eközben a medve a háta mögött volt és el akarta kapni. Lizi valami hangot hallott ami azt suttogta hogy "vigyázz". Lizi hátrafordult de már késő volt. A medve azt mondta: Kismacska! Miért szöktél el? Na mindegy úgyis megeszlek!Lizi olyan hangosan nyávogott hogy a barátai és azoknak a szülei megtalálták őket és megmentették.
Lizi már annyira félt hogy a barátaival aludt de megint hallott egy hangot : Lizi! Vigyázz! a medve!
Lizi talpra ugrott és nyávogott hogy felébressze a többieket. Ezen a helyen minden vadmacska felébredt és körülvették a medvét. A medvét legyőzte a sok macska de nem ölte meg. Fel fog ébredni!
A medvére kötelet tettek és egy hídon egy szigetre húzták.
A szigetet víz vette körül, és a megve nem tudott úszni. A vadmacskák a hidat ledöntötték és Lizit nem fenyegette tovább veszély. De nem hagyta nyugodni hogy ki szólította hogy vigyázzon. A hang újra megszólalt de mostmár látta hogy ki beszélt. Egy tündér. Ezt mondta: Lizi! Ügyes vagy! Élj boldogan!
Lizi megköszönte hogy szólt a bajban és visszament pihenni.
Boldogan élt a vadmacskanép amig meg nem halt.
VÉGE

Jólehet teve:
"A történet megtörtént eseteken alapszik"

Hol volt hol nem volt, még a teveóperenciás sivatagon is túl, volt egyszer egy tapicska nevű teve.
Egy padon ült egy oázis szélén. Gondolkodott.
- Nemsoká ünneplem az első szülinapomat. Mikor is lessz? 1, 2, 3 Pontosan 13 nap múlva. Furcsa. 13. A 13-as sokak számára szerencsétlen szám. Sokak számára... De nekem nem! Hiszen 1 éves leszek! Ez biztosan nem szerencsétlenség... Ez öröm. Mintha csak tegnap lett volna. Hogyan is jutottam el idáig? Jólehet teve! gyere ide. Elmesélnéd nekem az életrajzomat?
- Hát persze, boldogan:
Ott ült tapicska az árvaházban még vagy 50 tevével eggyütt. A szülei árvaházba dugták őt, mivel nem voltak képesek fölnevelni. Egyik napon, mint minegyiken néhány tevét örökbefogadtak. Tapicska a sarokban sírdogált. Egy 10 éves kislány, Zsuzsi is ott volt. Tevét keresett. Mikor meglátta tapicskát, a szíve hevesen dobogni kezdett. Nagyon megsajnálta tapicskát. Őt válsztotta.
Néhány nap múlva már nagyon összenőttek. Zsuzsi a szabadidejét tapicskával töltötte. Egy szép napon Zsuzsi úgy döntött, hogy karavánt alapít. Így is lett. A Katavánt "Tevékeny Tevék"-nek nevezte el. El is indult a sivatagban, más tevék keresésére. Néhány nap után, már sok-sok teve csatlakozott a karaványához. Egy más után haladtak, hosszú sorban. Tapicska volt az első a sorban. Sohasem volt boldogabb. Hiszen végeláthatatlan sor követte. Az álma valóra vállt. Egy sikeres karavánt alapított. Naponta megálltak egy oázisban, és játékokat játszottak. Minden nap egy másikat. Az egyik játékon, például, tapicska felsorolt 10 tevesorszámot, és a játékosok keresgették egymást. Sokat tevettek, mivel, ha ez egyik teve sajátmagát kellett, hogy megtalálja, akkor nem tudott mit kezdeni. Állt a tömeg közepén, és pislogott. egy mások játékon, pedig a tevék egy rajzot kellet, hogy rajzoljanak a homokba. Ezen is sokat szórakoztak, mivel a szél sokszor elvégezte a munkáját, és elsöpörte a rajzokat.
Egyik nyáron azonban egy nagyon rossz dolog történt. Tapicska nyaralni ment, és a karaván vezető posztját átadta egy másik tevének. Ez a teve viszont nem volt ojan jó vezető, mint Tapicska. A Karavánt eladta egy másik tevének, nagyon borsos áron. Mikor ezt Zsuzsi anyukája, Nóra megtudta, nagyon szomorú lett, mivel a szíve csücske, a kislánya elvesztette azt amiért szinte az elmúlt fél évben dolgozott. A tevét visszavette, nem olcsón. Ez az eset után, Zsuzsi nagyon vigyáz tapicskáta, Sőt, az anyukája is bekapcsolódott a játékba.
- És itt vagyunk most - gondolta tapicska - egy éves leszek. Nem is gondoltam volna, hogy egy év alatt ijen boldog leszek! És hogy ennyi teve szeretni fog.

Bűbájka:
Valamikor régen, nagyon régen, volt egy kis nyúl. Az a nyúl ahhoz képest, hogy kicsi volt igen erős és ravasz is volt. És mivel tudta is, hogy ravasz sokszor borsot tört a róka orra alá. Szegény róka már megelégelte ezt a sok csúfságot és kiagyalt egy jó ötletet. Beöltözött tevének. És mivel teve nem élt arra felé, ezért a kis nyúl nagyon meglepődött. A róka minden nap ebben az álruhába bújt, hogy ne alázza meg a kis nyúl. A nyúlnak egy idő után feltűnt, hogy a róka milyen sok idelye nem jött ki a házából. El is ment egyik este a róka házához, és látta, hogy ott az álruha a polcon. Gyorsan szaladt haza és már vette is elő a ragasztóját. Visszament a rókához és nagy csöndben belopózott a házába. Mivel már majdnem reggel volt sietett a kis nyúl és gyorsan beragasztózta a ruhát. A róka ismét felhúzta és föl sem tűnt neki, hogy a háta odaragadt. Este a nyuszika minden állatot odahívott a róka házához és amikor a róka bement mindenki az ablakon leselkedett. A róka mindenhogy próbálta lehúzni a jelmezt de sehogy nem bírta. Az állatok annyira nevettek a rókán, hogy szegény jobban járt volna ha nem is öltözik be.

Mini baba:
>> Egyszer egy különös sivatagban találkoztam egy kis tevével,tőle tudom ezt:
>> Ez a kis teve alig volt 70 napos,mégis 2 000-nek akart látszani. Mellette sok 5 000-6 000 napos teve ment el,büszkén,bölcsen,felemelt fővel. A kis teve nagzon barátságos volt. Mindenkinek köszönt, aki elment mellette. De választ nem kapott. Ettől a kis teve nagyon de nagyon elszomorodott. Ahogy ott bandukolt,szembement egy elég fiatal tevével,Hópihussal.
>> -Mi baj van,kis teve?-csodálkozott Hópihus.
>> -Jaj!! Senki nem beszél velem,mert túl fiatal vagyok!!
>>"No majd én segitek ezen a tevén!"-gondolta,és felkereste tapicskát.
>>Azt elfelejtettem mondani,hogy abban az időben minden teve a TTK-hoz tartozott. Nos,tehát ott tartottam,hogy Hópihus elment tapicskához,és megkérte,hogy hirdesse ki nagy betűkkel a körlevélben:
>>
>> "VAN A KARAVANBA EGY MÉG ALIG 70 NAPOS KISTEVE. ELPANASZOLTA,HOGY SENKI SEM AKAR A BARÁTJA LENNI. MÉRT??"
>>
>> Persze attól a naptól fogva mindenki befogadta a kis tevét,hála Hópihusnak és tapicskának,akik rávezették a tevéket,hogy nem az a fontos,hogy a teve hány éves,hanem az,hogy a szive legyen fiatal. :)
>
Egypupu kecses:
Két reggel

Egyszer két Reggel találkozott a Tejúton.

– Jó reggelt, Reggel! – mondta az egyik, s megemelte halványkék fényekből szőtt kalapját.

– Adjon isten! – mondta a másik barátságos, rubinpiros mosollyal.

– Hova-hova? – kérdezte az első, és megigazította magán fénylő, drágaköves köpenyét.

– A Földre. A Földre megyek – mondta a másik átszellemülten.

A fényekből szőtt kalapú erre elkomorodott, még a kalapja is halványabb lett hirtelen, s a drágakövei mintha elfelejtették volna a csillogást.

– Még hogy a Földre! – mondta baljóslatúan. – Ne ám, hogy úgy legyen!

– Márpedig az úgy van! Ma lesz a Földön május első vasárnapja, igaz?

– Igaz.

– Nahát akkor! Ma én fogok lent derengni és pitymallani.

– Azt szeretném látni – kiabált a társa –, május első vasárnapjára én megyek! Még hogy derengeni és pitymallani! Kerengeni és nyilallani fogsz, édes barátom. Ma én ragyogok fel a Földön.

Ezzel futásnak eredt. De a másik sem volt rest, elgáncsolta, puff nagyot esett, csak úgy porzott a Tejút. Nosza, összeverekedtek, tépték egymást. Hajnaldarabok, pitymallatrongyok, derűfoszlányok röpködtek körülöttük. Végre aztán az egyik győzött – ki tudja, melyik; a verekedés előtt egyforma szépek, daliásak voltak, utána meg egyforma rongyosak, töpörödöttek -, s ment a Földre, hogy fölváltsa az éjszakát.

Az emberek meg kinéztek az ablakon, és azt mondták: „Hű, de ronda reggelre virradtunk!” És nem is lett jókedvük egész nap.

MR. DEni teve:
Egyszer amikor Isten már nagyon unatkozott úgy döntött készít egy varázs tollat.Arra gondolt mi van ha a tevék kezébe kerül egy ilyen tárgy.Így elkészítette és ledobta a Földre.Eközben egy teve magában mérgelődött.
-Én olyan szerencsétlen és buta vagyok!Ha legalább valami egyszer az életben sikerülne?-Majd a fejére esett valami.-Na szép!Még ilyen tollak is rám potyognak.Hát....úgy írnék most valamit.Mondjuk egy naplót!-Majd elrohant a papírboltba.Vett egy naplót és írni kezdett.
"A nevem Pupák Teve.Eddig nagyon rossz életem volt.Sokszor kívántam hogy legyen egy jó kis kocsim meg pénzem de sosem lett....sajnos.Viszont van egy feleségem..."-Ekkor abbahagyta az írást mert óriási fény támadt.-Mi ez?-Majd temérdek pénz volt elötte meg egy hatalmas kocsi.-Mi a szösz?Csak nem egy varázs tollra leltem?Ha ezt az asszony megtudja...-Majd rohant is már haza.-Asszony!Asszony!Idenézz!
-Mi van?Csak nem megint betörted valahogy a kirakatot?
-Nem!Nézd ez egy varázs toll!
-Hogy mi?Akkor kérek egy nagy szörme bundát!-Mondta a feleség.A teve gyorsan leírta a füzetbe és már az előszobában is volt a bunda.-Ez elképesztő!-Lelkendezett a tevenő.
-Ugye?Szerintem is csodálatos!-A nap hátra levő részét az írással töltötték.Végül már nem volt amit kívánhatnának.
Teltek a napok,hetek és a hónapok.Úgy érezték egyre boldogtalanabbak.Mindent megkaptak ezért már nincs amire vágyhatnának.Unalmas és szürke lett életük.
-Mit kérsz ma enni?-Kérdezte a férfi teve feleségétől.
-Nem tudom.Nem csináhatnék én enni?-Kérdezte unottan.
-Nem tudom....-Válaszolta egy sóhajtás közben a teve.-Szerintem jobb volt úgy az életünk mint volt.Nem?
-De....igazad van.-Válaszolt a nő.
-Akkor azt kívánom legyen minden a régi!-Majd leírta.Ebben a pillanatban óriási fény támadt.Az egész házat ellepte.Majd megint az a romos üres kis kunyhó lett.De nem bánták meg.Boldognak érezték magukat.És hogy a tollal mi lett?Nah az már egy msáik történet.Itt a vége fuss el véle.

Miss Lilli baba:
Egyszer a sivatag játszóterén két aranyos kis teve játszott:Niki teve és Tiki teve. Amint ott játszanak,szórakoznak odamegy egy másik teve. A barátjuk lesz. De ez at új teve azt akarja,hogy csak Niki teve legyen a barátja,és hagyja ott Tiki tevét,inkább legyen az ő barátja.
Egy nap hárman sétáltak az oázisban. Odaértek a sivatag legöregebb teve házához,és egyszer csak Niki teve és Tiki teve új barátja becsenget,de amint becsengetett el is futott. Már épp Niki teve is akart eliszkolni,de már nyilt az ajtó. Visszament,és együtt bűnhődtek azért,amit nem is ők tettek. Azután Tiki teve megkérdezte:
-Elfuthattál volna. Mért nem tetted?
-Mert az igazi barátok jóban, rosszban azok.

« előző bejegyzés